Hol keresendő a boldogság?
NÉHÁNY évvel ezelőtt az Egyesült Államokban, Franciaországban, Nagy-Britanniában és Németországban megkérdezték az emberektől: „Mi kell a boldogsághoz?” Az interjúalanyok 89 százaléka azt válaszolta, hogy egészség, 79 százaléka a jó házasságot vagy párkapcsolatot, 62 százaléka a szülői örömöket és 51 százaléka a sikeres karriert nevezte meg a boldogság feltételének. És bár a népi bölcsesség szerint a pénz nem boldogít, mégis a megkérdezettek 47 százaléka annak a meggyőződésének adott hangot, hogy igenis szükség van pénzre a boldogsághoz. Mit mutatnak a tények?
Először is nézzük a pénz és a boldogság közötti állítólagos összefüggést. Az Egyesült Államok száz leggazdagabb emberével készített felmérés rámutatott, hogy ezek az emberek semmivel sem boldogabbak a többi embernél. Továbbá míg az Egyesült Államokban sokan az elmúlt három évtizedben majdhogynem megkétszerezték az anyagi javaikat, addig az elmegyógyászok szerint ezek a személyek egyáltalán nem boldogabbak, mint voltak. Sőt, egy beszámoló ezt írja: „Ugyanezen időszak alatt magasba szökött a depressziós esetek száma. Háromszorosára növekedett az öngyilkosság a tizenévesek körében. Duplájára emelkedett a válások száma.” Kutatók, akik körülbelül 50 országban tanulmányozták a pénz és a boldogság közötti összefüggést, arra a következtetésre jutottak, hogy a boldogságot nem lehet pénzen megvásárolni.
Most pedig vizsgáljuk meg, hogy a boldogságban milyen jelentősége van olyasmiknek, mint mondjuk az egészség, a jó házasság és a karrier. Nos, ha ezek elengedhetetlenek lennének a boldogsághoz, akkor mit mondjunk azokról a milliókról, akik nem egészségesek, vagy mindazokról, akik nem élnek jó házasságban? Mi a helyzet azokkal a házaspárokkal, melyeknek nincsenek gyermekeik, illetve azokkal a férfiakkal és nőkkel, akikről nem mondható el, hogy karriert csináltak? Ezek a személyek mind boldogtalanságra vannak kárhoztatva? És vajon azoknak a feltételezett boldogsága, akik jelenleg egészségesek és jó házasságban élnek, tovaszáll, ha megváltozik a helyzetük?
Jó helyen keressük a boldogságot?
Mindenki szeretne boldogan élni. Ebben nincsen semmi rendkívüli, mert a Teremtőt úgy jellemzik, mint ’a boldog Istent’, és az ember Isten képmására lett teremtve (1Timóteusz 1:11; 1Mózes 1:26, 27). Ezért az csak természetes, hogy az emberek keresik a boldogságot. Sokan azonban azt tapasztalják, hogy a boldogsághoz való ragaszkodásuk olyan, mintha homokba kapaszkodnának — könnyen kicsúszik a kezükből.
De előfordulhat-e, hogy egyesek túl messzire mennek a boldogság utáni keresésükben? Eric Hoffer társadalomfilozófus szerint igen. Megjegyezte: „A boldogság keresése a boldogtalanság egyik fő forrása.” Ez minden bizonnyal így van, ha rossz helyen keressük a boldogságot, mert akkor biztos, hogy csalódunk, és tehetetlennek érezzük majd magunkat. A gazdagságra, hírnévre vagy elismerésre, politikai, társadalmi vagy anyagi célok elérésére való törekvés, vagy egyszerűen az énközpontú és az azonnali kielégülést előtérbe helyező élet mind sikertelen próbálkozás a boldogság elnyerésében. Nem csoda, hogy néhányan átvették azt az ironikus szemléletmódot, melyet egy író fogalmazott meg: „Ó, bárcsak felhagynánk a boldogságra való törekvéssel! Máris jobban éreznénk magunkat.”
Figyelemre méltó, hogy a cikk elején említett közvélemény-kutatásból az is kiderült, hogy tíz emberből négyen vélik úgy, hogy ha valami jót teszünk, vagy segítünk másokon, az boldogsághoz vezet. Emellett minden negyedik ember kiemelte, hogy a hit és a vallási meggyőződés jelentősen hozzájárul a boldogsághoz. Világos tehát, hogy közelebbről meg kell vizsgálnunk, mi kell ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk. A következő cikk ebben segít.
[Képek a 3. oldalon]
Sokan úgy gondolják, hogy a pénz, a jó családi élet vagy a karrier a boldogság kulcsa. Vajon egyetértünk ezzel?