Olvasók kérdései
Vajon abból, hogy Salamon, az ókori Izrael királya időskorára hűtlenné vált Istenhez, arra következtethetünk, hogy nem fog feltámadni? (1Királyok 11:3–9).
Igaz, a Biblia megnevez néhány hithű férfit és nőt, akik bizonyára fel fognak támadni, de nem állítja határozottan, hogy a megnevezett személyek mind feltámadnak (Héberek 11:1–40). Salamon esetében azonban következtethetünk Isten ítéletére, ha összevetjük azt, ami vele történt a halálakor, azzal, ami bizonyos hűségesekkel történt a halálukkor.
A Szentírás mindössze két lehetőségről beszél a halottakkal kapcsolatban: a nemlét átmeneti állapotáról és az örök halálról. Akiket Isten méltatlannak ítél a feltámadásra, azok a „gyehennába”, vagyis „a tűz tavába” vettetnek (Máté 5:22; Márk 9:47, 48; Jelenések 20:14). Közöttük van az első emberpár, Ádám és Éva, Iskariót Júdás, az áruló, valamint olyanok, akik Isten ítéletének következtében haltak meg, például Noé kortársai, továbbá Szodoma és Gomorra lakói.a Azok, akik majd feltámadnak, a halálukkor az emberiség közös sírjába, a seolba, vagy más néven hádeszbe kerülnek. Az ő jövőjükről ezt mondja a Biblia: „a tenger kiadta a benne levő halottakat, és a halál és a hádesz is kiadta a benne levő halottakat, és megítélték őket egyénenként a tetteik szerint” (Jelenések 20:13).
A hébereknek írt levél 11. fejezetében említett hűségesek tehát a seolban, vagyis a hádeszben vannak, ott várva a feltámadásra. Közöttük van Ábrahám, Mózes és Dávid, Isten hűséges szolgái. Nézzük meg, mit ír a Biblia a halálukkal kapcsolatban. „Te pedig békében térsz meg ősatyáidhoz, jó vénségben temetnek el” — mondta Jehova Ábrahámnak (1Mózes 15:15). Mózeshez Jehova így szólt: „Nézd, te most lefekszel ősatyáid mellé” (5Mózes 31:16). Salamon apjáról, Dávidról azt olvashatjuk a Bibliában, hogy „nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették őt Dávid városában” (1Királyok 2:10). Ezek szerint az a kifejezés, hogy ’nyugodni tér ősatyáihoz’, arra utal, hogy az illető a seolba kerül.
Mi történt Salamonnal, amikor meghalt? A Biblia így válaszol erre a kérdésre: „a napok, amelyeken Salamon uralkodott Jeruzsálemben egész Izrael felett, negyven évet tettek ki. Salamon ezután nyugodni tért ősatyáihoz, és eltemették apjának, Dávidnak a városában” (1Királyok 11:42, 43). Ezért ésszerűnek látszik az a következtetés, hogy Salamon a seolban, azaz a hádeszben van, ahonnan fel fog támadni.
Ez a következtetés azt sejteti, hogy mások is feltámadhatnak, akikről a Szentírás azt mondja, hogy ’nyugodni tértek ősatyáikhoz’. Sok olyan királyról, akik Salamont követték a trónon, szintén ezt olvashatjuk, jóllehet hűtlenek voltak. Ez nem elképzelhetetlen, hiszen „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). Természetesen csak azután állapíthatjuk meg teljes bizonyossággal, hogy kiknek adatik meg a feltámadás, miután „mindazok, akik az emléksírokban vannak”, életre keltek (János 5:28, 29). Ennélfogva nem szeretnénk dogmatikus kijelentéseket tenni arról, hogy ez vagy az a régen élt személy feltámad-e, hanem inkább várunk, bízva Jehova tökéletes döntésében.
[Lábjegyzet]