Olvasóink kérdezik
Ha Ádám tökéletes volt, hogyan követhetett el bűnt?
Ádám azért követhetett el bűnt, mert Isten szabad akarattal teremtette meg. Az, hogy Ádám élt a szabad akarat ajándékával, egyáltalán nem állt ellentétben azzal, hogy tökéletes volt. Tulajdonképpen abszolút értelemben egyedül Isten tökéletes (5Mózes 32:3, 4; Zsoltárok 18:30; Márk 10:18). Egyetlen más személy vagy dolog tökéletessége sem lehet korlátlan. Például egy kés tökéletes lehet húsvágásra, de vajon levest is ennél vele? Egy dolog csak akkor tökéletes, ha betölti a rendeltetési célját.
Nos, akkor Isten milyen céllal teremtette meg Ádámot? Azzal a céllal, hogy szabad akarattal élő, intelligens emberi családot hozzon létre általa. Azok, akik készek lettek volna szeretetet kifejleszteni Isten és az útjai iránt, ezt úgy mutatták volna ki, hogy engedelmeskednek a törvényeinek. Az engedelmesség tehát nem volt beprogramozva az emberi elmébe, hanem saját akaratból, szívből fakadt volna (5Mózes 10:12, 13; 30:19, 20). Ezért ha Ádámból hiányzott volna az a képesség, hogy választani tudja az engedetlenséget, akkor hiányos, vagyis tökéletlen lett volna. A bibliai beszámoló feltárja, hogyan használta Ádám a szabad akaratát: követte a feleségét az engedetlenségben, áthágva az isteni törvényt, mely ’a jó és rossz tudásának a fájára’ vonatkozott (1Mózes 2:17; 3:1–6).
Akkor hát Isten Ádámot erkölcsi gyengeséggel teremtette meg, akiből emiatt hiányzott az a képesség, hogy bölcs döntéseket hozzon, és ellenálljon a kísértésnek? Ádám engedetlenségét megelőzően Jehova Isten megvizsgálta minden földi teremtésművét – az első emberpárt is beleértve –, és megállapította, hogy az „nagyon jó” (1Mózes 1:31). Így amikor Ádám bűnt követett el, a Teremtőjének nem kellett kijavítania valamiféle tervezési hibát, hanem jogosan csakis Ádámot tette felelőssé (1Mózes 3:17–19). Ádám kudarcot vallott az Isten és az igazságos alapelvek iránti szeretetében, amely arra indította volna, hogy mindenekelőtt Istennek engedelmeskedjen.
Vedd figyelembe azt is, hogy Jézus, akárcsak Ádám, tökéletes emberként élt itt a földön. És mivel Jézus – Ádám többi leszármazottjával ellentétben – a szent szellemtől fogant, nem örökölt gyengeséget, mely arra késztette volna, hogy engedjen a kísértésnek (Lukács 1:30, 31; 2:21; 3:23, 38). Jézus a saját akaratából a legnagyobb nyomás ellenére is lojális maradt az Atyjához. Ádám, ugyancsak a saját szabad akaratából, maga volt felelős azért, hogy nem engedelmeskedett Jehova parancsának.
Mégis miért döntött úgy, hogy engedetlen lesz Istennel szemben? Esetleg arra gondolt, hogy valamilyen módon javíthat a helyzetén? Nem, hiszen Pál apostol azt írta, hogy „Ádámot nem vezették félre” (1Timóteusz 2:14). Ádám választása mégis az volt, hogy követi a felesége kívánságait, aki úgy döntött, hogy eszik a tiltott fáról. Jobban vágyott arra, hogy a felesége kedvére tegyen, mint arra, hogy a Teremtőjének engedelmeskedjen. Ádámnak minden bizonnyal meg kellett volna állnia, amikor Éva megmutatta neki a tiltott gyümölcsöt, és végig kellett volna gondolnia, hogy milyen hatással lesz az engedetlenség az Istennel ápolt kapcsolatára. Mivel Ádám nem érzett mély, el nem múló szeretetet Isten iránt, gyengének bizonyult a nyomással szemben, és engedett a feleségének.
Ádám bűnt követett el, mielőtt gyermekeket nemzett, ezért egyetlen leszármazottja sem tökéletes. Ennek ellenére, miként Ádám, mi is megkaptuk a szabad akarat ajándékát. Bárcsak értékelő szívvel elmélkednénk Jehova jóságán, és erős szeretetet építenénk ki iránta, hisz ő méltó az engedelmességünkre és az imádatunkra (Zsoltárok 63:6; Máté 22:36, 37).