Legyen nyilvánvaló az előmeneteled
„Gondolkodj el ezeken, mélyedj el bennük, hogy előmeneteled nyilvánvaló legyen mindenki előtt” (1TIM 4:15)
1–2. Mit tudunk Timóteusz életének korai szakaszáról, és mi történt vele, amikor körülbelül húszéves volt?
AMIKOR Timóteusz gyermek volt, a Galácia nevű római tartományban élt, mely a mai Törökország területén feküdt. A Jézus halálát követő évtizedekben számos keresztény gyülekezet jött létre ezen a vidéken. A fiatal Timóteusz, az édesanyja és a nagyanyja valamikor ebben az időszakban fogadták el a keresztény hitet, és az egyik gyülekezet tevékeny tagjai lettek (2Tim 1:5; 3:14, 15). Timóteusznak fiatal keresztényként biztosan sok örömben volt része ebben az ismerős környezetben. Egy nap azonban valami rendkívüli dolog történt.
2 Minden akkor kezdődött, amikor Pál apostol másodszor látogatott el arra a vidékre. Abban az időben Timóteusz a tizenéves kora vége felé vagy a húszas évei elején járhatott. Pál a látogatása során – valószínűleg Lisztrában – felfigyelt rá, hogy Timóteusz ’jó hírben áll’ a helyi gyülekezetekben szolgáló „testvérek körében” (Csel 16:2). A fiatal Timóteusz bizonyára rendkívül érett volt a korához képest. Így a szent szellem vezetésével Pál és a helyi vének testülete Timóteuszra tette a kezét, kiválasztva őt, hogy különleges munkát végezzen a gyülekezetben (1Tim 4:14; 2Tim 1:6).
3. Milyen különleges szolgálati kiváltságot kapott Timóteusz?
3 Timóteusz egy különleges meghívásban részesült: Pál apostol felkérte, hogy legyen az útitársa! (Csel 16:3). Képzeld csak el, hogy mennyire meglepődhetett Timóteusz, és milyen izgatott lehetett! A következő években Pállal utazott – időnként pedig másokkal is –, hogy különféle megbízatásoknak tegyen eleget, melyeket az apostoloktól és a vénektől kapott. Pál és Timóteusz az utazómunkában vett részt, mely nagymértékben hozzájárult a testvérek szellemi épüléséhez. (Olvassátok fel: Cselekedetek 16:4, 5.) Így sok keresztény előtt ismertté vált, hogy Timóteusz előrehaladt szellemileg. Miután Pál apostol mintegy tíz évig együtt szolgált Timóteusszal, ezt írta a filippieknek: „senki másom nincs, aki olyan lelkületű volna, mint [Timóteusz], és aki igazán törődne a titeket érintő dolgokkal . . . Ti pedig ismeritek a bizonyítékot, amelyet önmagára nézve felmutatott, hogy mint gyermek az apjával, úgy szolgált velem rabszolgaként a jó hír előmozdításában” (Fil 2:20–22).
4. a) Milyen komoly felelősséget bízott Timóteuszra Pál? b) Milyen kérdések vetődnek fel Pál azon szavaival kapcsolatban, melyek az 1Timóteusz 4:15-ben találhatók?
4 Akkortájt, amikor Pál levelet írt a filippieknek, azt a komoly felelősséget bízta Timóteuszra, hogy nevezzen ki véneket és kisegítőszolgákat (1Tim 3:1; 5:22). Nyilvánvaló, hogy Timóteuszból megbízható és felelősségteljes keresztény felvigyázó lett. Ugyanakkor Pál a neki írt első levelében buzdította is őt, hogy tegye ’nyilvánvalóvá az előmenetelét mindenki előtt’ (1Tim 4:15). De hát Timóteusz már addig is rendkívüli előrehaladásról tett tanúbizonyságot, nem igaz? Akkor vajon mit értett Pál ezeken a szavakon, és hogyan lehet hasznunkra a tanácsa?
Miben nyilvánul meg a szellemi előmenetel?
5–6. Milyen veszély fenyegette az efézusi gyülekezet szellemi tisztaságát, és hogyan tudta Timóteusz elhárítani ezt a veszélyt?
5 Vizsgáljuk meg az 1Timóteusz 4:15 szövegkörnyezetét. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 4:11–16.) Pál ezeket a szavakat Makedóniában írta. Odautazása előtt azonban arra kérte Timóteuszt, hogy maradjon Efézusban. Miért kérte ezt? Ebben a városban egyesek hamis tanításokat terjesztve viszályt szítottak a gyülekezetben. Timóteusznak az volt a feladata, hogy megóvja a gyülekezet szellemi tisztaságát. Hogyan tudta ezt megvalósítani? Részben úgy, hogy jó példát mutatott másoknak.
6 Pál ezt írta Timóteusznak: „légy példává a hűségeseknek a beszédben, a viselkedésben, a szeretetben, a hitben, a tisztaságban.” Majd hozzátette: „Gondolkodj el ezeken, mélyedj el bennük, hogy előmeneteled nyilvánvaló legyen mindenki előtt” (1Tim 4:12, 15). Ez az előmenetel nem valamiféle pozícióval volt kapcsolatban, hanem Timóteusz szellemi tulajdonságaival. Ilyen előrehaladásra kell törekednie minden kereszténynek.
7. Mire kell törekednie a gyülekezet minden tagjának?
7 Ahogy Timóteusz napjaiban, úgy ma is sokféle felelősségteljes feladatot kell ellátni a gyülekezetben. Egyesek vénként vagy kisegítőszolgaként szolgálnak. Mások úttörőszolgálatot végeznek. Megint mások az utazómunkában tevékenykednek, illetve Bétel-szolgák vagy misszionáriusok. A vének egyik megbízatása, hogy tanítsanak, például a kongresszusokon. Azonban minden kereszténynek – legyen az férfi, nő vagy fiatal – megvan a lehetősége arra, hogy nyilvánvalóvá tegye a szellemi előmenetelét (Máté 5:16). Igen, ahogy Timóteusz esetében kívánatos volt, hogy nyilvánvalóvá tegye szellemi tulajdonságait mindenki előtt, úgy még azoknak a keresztényeknek is szükséges ezen dolgozniuk, akik különleges felelősségeket hordoznak.
Légy példává a beszédben
8. Milyen hatással van a beszédünk az imádatunkra?
8 A beszéd volt az egyik olyan terület, ahol Timóteusznak példává kellett lennie. Hogyan tudjuk nyilvánvalóvá tenni az előmenetelünket ezen a téren? A beszédünk sok mindent elárul rólunk. Jézus találóan jegyezte meg a következőket: „a szív bőségéből szól a száj” (Máté 12:34). Jézus féltestvére, Jakab is felismerte, hogy a beszédünk hatással lehet az imádatunkra. Ezt írta: „Ha valaki úgy véli magáról, hogy követi az imádat formáját, de nem zabolázza meg a nyelvét, hanem továbbra is ámítja a saját szívét, annak hiábavaló az imádati formája” (Jak 1:26).
9. Miben mutatkozik meg, hogy példás a beszédünk?
9 A beszédünk feltárja a gyülekezet tagjai előtt, hogy mennyire haladtunk előre szellemileg. Ezért az érett keresztények nem beszélnek tiszteletlenül, negatívan, bírálóan, és nem okoznak fájdalmat a szavaikkal, hanem arra törekednek, hogy építően, vigasztalóan és bátorítóan beszéljenek (Péld 12:18; Ef 4:29; 1Tim 6:3–5, 20). Ha igyekszünk beszélni másoknak az erkölcsi elveinkről, és ha szót emelünk Isten magasztos irányadó mértékei mellett, azzal az Isten iránti odaadásunkat fejezzük ki (Róma 1:15, 16). A helyes szívállapotú emberek minden bizonnyal észre fogják venni, hogy hogyan használjuk a beszéd ajándékát, és talán követni fogják a példánkat (Fil 4:8, 9).
Légy példamutató a viselkedésben és a tisztaságban
10. Miért létfontosságú a képmutatás nélküli hit a szellemi előrehaladáshoz?
10 Ahhoz, hogy keresztényként jó példát mutassunk, többre van szükség az építő beszédnél. Ha csak beszélünk arról, ami helyes, de nem tesszük, az képmutatás. Pál jól ismerte a farizeusok képmutatását, és azt is tudta, hogy milyen kárt okoznak a viselkedésükkel. Nem egyszer óva intette Timóteuszt a kétszínűség és a látszatkeltés csapdájától (1Tim 1:5; 4:1, 2). Persze Timóteusz nem volt képmutató. Pál a neki címzett második levelében ezt írta: „visszagondolok a hitre, amely megvan benned minden képmutatás nélkül” (2Tim 1:5). Timóteusznak mint kereszténynek mégis nyilvánvalóvá kellett tennie mások előtt, hogy őszinte. Példává kellett lennie a viselkedésben.
11. Mit írt Pál Timóteusznak a gazdagsággal kapcsolatban?
11 Pál a Timóteusznak szóló két levelében több figyelmeztetést is leírt. Ezek a viselkedés számos területét érintik. Például Timóteusznak kerülnie kellett a gazdagság hajszolását. Pál ezt írta: „a pénz szeretete mindenfajta ártalmas dolognak gyökere, és erre a szeretetre törekedve némelyek eltévelyedtek a hittől, és mindenütt sok fájdalommal szegezték át magukat” (1Tim 6:10). A gazdagság szeretete a szellemi gyengeség jele. Ezzel szemben azok a keresztények, akik megelégednek az egyszerű élettel – vagyis azzal, hogy ’van élelmük és ruházatuk meg hajlékuk’ –, nyilvánvalóvá teszik, hogy szellemileg előrehaladnak (1Tim 6:6–8; Fil 4:11–13).
12. Hogyan tehetjük nyilvánvalóvá az előrehaladásunkat a mindennapokban?
12 Pál azt is megemlítette Timóteusznak, hogy mennyire fontos, hogy a keresztény nők „jól rendezett ruhában, szerénységgel és józan gondolkodással ékesítsék magukat” (1Tim 2:9). Azok a nők, akik szerények és józanul gondolkodnak, amikor döntéseket hoznak az öltözködéssel és az ápoltsággal kapcsolatban, vagy az életük más területein, jó példát mutatnak (1Tim 3:11). Az előbb említett alapelv a keresztény férfiakra is érvényes. Pál arra intette a felvigyázókat, hogy legyenek ’mértékletesek a szokásaikban, legyenek józan elméjűek és rendszeretők’ (1Tim 3:2). Ha ilyen tulajdonságok jellemeznek minket a mindennapokban, akkor az előrehaladásunk mindenki előtt nyilvánvaló lesz.
13. Timóteuszhoz hasonlóan hogyan lehetünk példává a tisztaságban?
13 Timóteusznak a tisztaságban is példamutatónak kellett lennie. A ’tisztaság’ szóval Pál itt a viselkedés egy konkrét területére utalt, mégpedig a szexuális erkölcsre. Timóteusz viselkedését, különösen ami a nőkkel való bánásmódját illeti, nem érhette kifogás. Hogyan kellett bánnia velük? ’Az idősebb nőkkel, mint anyákkal, a fiatalabb nőkkel, mint nővérekkel, teljes tisztasággal’ (1Tim 4:12; 5:2). Isten előtt még azok az erkölcstelen tettek is nyilvánvalóak, amelyek látszólag rejtve vannak, és kétségtelen, hogy végül az emberek előtt is nyilvánvalóak lesznek. Ám az is igaz, hogy a keresztények jó cselekedetei sem rejtegethetők (1Tim 5:24, 25). A gyülekezetben mindenkinek lehetősége van arra, hogy nyilvánvalóvá tegye az előmenetelét a viselkedésben és a tisztaságban.
A szeretet és a hit nélkülözhetetlen
14. Hogyan hangsúlyozza a Szentírás, hogy fontos, hogy legyen köztünk szeretet?
14 Az igaz keresztények fő jellemzője a szeretet. Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (Ján 13:35). Hogyan tudunk ilyen szeretetet mutatni? Isten Szava arra ösztönöz minket, hogy viseljük el „egymást szeretetben”, hogy legyünk „egymás iránt kedvessé, gyöngéden könyörületessé, készséggel megbocsátva egymásnak”, és hogy legyünk vendégszeretők (Ef 4:2, 32; Héb 13:1, 2). „A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt” – írta Pál apostol (Róma 12:10).
15. Miért létfontosságú, hogy mindenkire, különösen a keresztény felvigyázókra, a szeretet legyen jellemző?
15 Ha Timóteusz durván és barátságtalanul bánt volna a hittársaival, azzal lerombolta volna azt, amit tanítóként és felvigyázóként megvalósított. (Olvassátok fel: 1Korintusz 13:1–3.) Ám a testvérei iránti őszinte vonzalma, amelyhez vendégszeretet és jó tettek társultak, szellemi előrehaladását bizonyította. Ezért hát találó, hogy Pál apostol a Timóteusznak írt levelében külön megemlíti a szeretetet, az egyik olyan tulajdonságot, melyben Timóteusznak példává kellett lennie.
16. Miért volt szüksége Timóteusznak erős hitre?
16 Míg Timóteusz Efézusban volt, próba alá került a hite. Egyesek olyan tanokat támogattak, melyek nem voltak összhangban a keresztény igazsággal. Mások ’valótlan történeteket’ terjesztettek, vagy olyan elgondolások után kutattak, melyek egyáltalán nem építették a gyülekezetet szellemileg. (Olvassátok fel: 1Timóteusz 1:3, 4.) Pál azt írta, hogy az ilyenek ’felfuvalkodottak a büszkeségtől, és semmit sem értenek, hanem a kérdések felőli viták és a szavak körüli csatározások betegei az elméjükben’ (1Tim 6:3, 4). Vajon Timóteusz megengedhette magának, hogy elidőzzön olyan ártalmas elgondolásokon, amelyek beszivárogtak a gyülekezetbe? Nem, hiszen Pál arra figyelmeztette, hogy harcolja meg „a hit kiváló harcát”, és hogy forduljon el „az üres beszédektől, melyek sértik azt, ami szent, és annak ellentmondásaitól, amit hamisan »ismeretnek« neveznek” (1Tim 6:12, 20, 21). Kétség sem fér hozzá, hogy Timóteusz megfogadta Pál bölcs tanácsát (1Kor 10:12).
17. Hogyan kerülhet próba alá a hitünk?
17 Érdekes, hogy Pál beszélt Timóteusznak arról, hogy „a későbbi időszakokban némelyek elpártolnak a hittől, félrevezető ihletett kijelentésekre és démonok tanításaira fordítva figyelmet” (1Tim 4:1). Fontos, hogy Timóteuszhoz hasonlóan a gyülekezetben mindenkinek – köztük azoknak is, akik felelősséget hordoznak – erős és rendíthetetlen legyen a hite. Ha szilárdan és határozottan ellenállunk a hitehagyásnak, akkor az előrehaladásunk nyilvánvaló lesz, és példává leszünk a hitben.
Igyekezz nyilvánvalóvá tenni az előmeneteledet
18–19. a) Hogyan tehetjük nyilvánvalóvá az előmenetelünket mindenki előtt? b) Mit fogunk megvizsgálni a következő cikkben?
18 Világos, hogy egy igaz keresztény szellemi előrehaladása nem attól függ, hogy milyen a megjelenése, hogy milyen vele született adottságai vannak, vagy hogy milyen felelősségeket lát el. És azzal sem feltétlenül függ össze, hogy hány éve szolgál a gyülekezetben. A valódi szellemi előrehaladás sokkal inkább a Jehovának való engedelmességben nyilvánul meg. Ez pedig érinti a gondolatainkat, a beszédünket és a viselkedésünket (Róma 16:19). Eleget kell tennünk annak a parancsnak, hogy szeressük egymást, és hogy fejlesszünk ki erős hitet. Igen, gondolkodjunk el Pál szavain, melyeket Timóteusznak írt, mélyedjünk el bennük, hogy előmenetelünk nyilvánvaló legyen mindenki előtt.
19 Egy másik tulajdonság, mely a szellemi előrehaladásunkat és a keresztényi érettségünket tükrözi, a szent szellem gyümölcsének egyik vonása, az öröm (Gal 5:22, 23). A következő cikk azzal foglalkozik, hogy miként tudjuk megőrizni az örömünket a nehézségek idején.
Hogyan válaszolnál?
• Mit tudhatnak meg rólunk mások a beszédünkből?
• Miben nyilvánul meg az előmenetelünk a viselkedés és a tisztaság terén?
• Miért kell a keresztényeknek példává lenniük a szeretetben és a hitben?
[Kép a 11. oldalon]
A fiatal Timóteusz rendkívül érett volt a korához képest
[Képek a 13. oldalon]
Nyilvánvaló mások előtt az előmeneteled?