’Mindig győzzük le a rosszat’ azáltal, hogy megfékezzük a haragunkat
’Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem a rosszat mindig győzzétek le a jóval’ (RÓMA 12:19, 21)
1–2. Hogyan mutatott jó példát néhány Tanú?
JEHOVA TANÚINAK egy 34 fős csoportja éppen egy fiókhivatal átadására utazott repülővel, amikor a járatukon műszaki hiba adódott, és emiatt később érkeztek meg az úti céljukhoz. A várhatóan 1 órás tankolásból az lett, hogy 44 órán át vesztegeltek egy elszigetelt területen lévő repülőtéren, ahol nem volt elegendő élelem, víz, és még mosdó sem. Sok utas dühös lett, és megfenyegette a repülőtér dolgozóit, a testvérek azonban higgadtak maradtak.
2 A Tanúk végül az átadási program végére érkeztek meg. Noha fáradtak voltak, a program után is ott maradtak, hogy együtt lehessenek a helyi testvérekkel. Később megtudták, hogy mások felfigyeltek a példaértékű türelmükre és önuralmukra. Az egyik utas ezt mondta a légitársaság dolgozóinak: „Ha nem lett volna velünk az a 34 keresztény, az indulatok biztosan elszabadultak volna a repülőtéren.”
Indulatos világban élünk
3–4. a) Milyen hatással van az emberekre az erőszakban megnyilvánuló harag, és mióta figyelhető ez meg az embereknél? b) Képes lett volna Káin uralkodni a haragján? Magyarázd meg!
3 Ebben a gonosz világrendszerben nagy nyomás nehezedik az emberekre, és ez feldühítheti őket (Préd 7:7). Ez a harag gyakran gyűlölethez és nyílt erőszakhoz vezet. Az országok között és az országok határain belül háborúk dúlnak, a családokban pedig viszályt szítanak a feszültségek. A harag és az erőszak egyáltalán nem új keletű az emberiség történelmében. Káint, Ádám és Éva első fiát, a féltékenységből fakadó harag arra indította, hogy megölje az öccsét, Ábelt. Káin annak ellenére követte el ezt az aljas tettet, hogy Jehova kérte, hogy uralkodjon az indulatain, és azt ígérte, hogy meg fogja áldani, ha így tesz. (Olvassátok fel: 1Mózes 4:6–8.)
4 Káinnak, bár tökéletlenséget örökölt, volt választási lehetősége. Visszatarthatta volna a haragját. Éppen ezért teljes mértékben felelős volt erőszakos tettéért. Káinhoz hasonlóan a tökéletlenségünk nekünk is megnehezíti, hogy kerüljük a haragot és az abból fakadó tetteket. Továbbá ezekben a ’válságos időkben’ a bennünket érő rossz hatások is fokozzák a stresszt (2Tim 3:1). Például a gazdasági nehézségek érzelmi nyomást gyakorolhatnak ránk. A rendőrség és a családsegítő szervezetek szerint összefüggés van a gazdasági válság és aközött, hogy egyre többször van az embereknek dührohamuk, és egyre gyakoribb a családon belüli erőszak.
5–6. A haraggal kapcsolatban milyen világi elképzelés lehet ránk hatással?
5 Ezenkívül sok olyan emberrel kerülünk kapcsolatba, akik „önmagukat szeretők”, „gőgösek”, sőt „vadak”. Az ilyen rossz tulajdonságok nagyon könnyen ránk ragadhatnak, vagy haragra ingerelhetnek (2Tim 3:2–5). A filmek és a tévéműsorok gyakran nemes tettnek állítják be a bosszúállást, az erőszakot pedig úgy, mint ami a nehézségek természetes és elfogadható megoldása. Az ilyen történetek nézésekor az emberek már alig várják, hogy a gonosz „elnyerje méltó büntetését”. Ez általában azt jelenti, hogy a főhős megöli őt.
6 Ez a propaganda nem Isten gondolkodásmódját mozdítja elő, hanem „a világ szellemét”, és annak felbőszült uralkodóját, Sátánt támogatja (1Kor 2:12; Ef 2:2; Jel 12:12). Ez a szellem a tökéletlen testnek kedvez, és szöges ellentétben áll Isten szent szellemével és annak gyümölcsével. A kereszténység egyik alaptanítása az, hogy ne álljunk bosszút, ha felingerelnek minket. (Olvassátok fel: Máté 5:39, 44, 45.) Hogyan alkalmazhatjuk hát még teljesebb mértékben Jézus tanításait?
Jó és rossz példák
7. Hová vezetett az, hogy Simeon és Lévi nem fékezte meg a haragját?
7 A Biblia számtalan tanácsot ad a harag féken tartására. Emellett a benne olvasható tanulságos példák rámutatnak, hogy mi történik, ha megfékezzük a haragunkat, vagy akkor, ha ezt nem tesszük meg. Gondoljunk arra, mi történt, amikor Jákob fiai, Simeon és Lévi, bosszút álltak Sikemen, amiért az erőszakot követett el a húgukon, Dínán. Az eset „bántotta őket, és nagy haragra gerjedtek” (1Móz 34:7). Ezt követően Jákob többi fia megtámadta és kifosztotta Sikem városát, a nőket és a gyermekeket pedig foglyul ejtette. Mindezt nemcsak Dína miatt tették, hanem valószínűleg azért is, mert csorba esett a jó hírnevükön. Úgy érezték, hogy Sikem megsértette őket és az apjukat, Jákobot. De mit gondolt Jákob a fiai tettéről?
8. Mit tanulhatunk a bosszúállásról Simeon és Lévi történetéből?
8 Bár a Dínával történt tragikus események biztosan mélyen lesújtották Jákobot, ő mégis elítélte, hogy a fiai bosszút álltak. Ennek ellenére Simeon és Lévi megpróbálta igazolni a tetteit. Ezt kérdezték: „Szabad bárkinek is úgy bánni húgunkkal, mint egy prostituálttal?” (1Móz 34:31). De ezzel még nem ért véget a történet, mert Jehovának sem tetszett, amit tettek. Jó néhány évvel később Jákob megjövendölte, hogy Simeon és Lévi erőszakos, felindulásból elkövetett tettei miatt az utódaik szét lesznek szórva Izrael törzsei között. (Olvassátok fel: 1Mózes 49:5–7.) Igen, mivel nem fékezték meg a haragjukat, Isten és az apjuk nemtetszését vonták magukra.
9. Mikor történt, hogy Dávidon majdnem eluralkodott a harag?
9 Dávid király teljesen más volt. Számos lehetősége adódott arra, hogy bosszút álljon, ő mégsem tette meg (1Sám 24:3–7). Egyszer azonban majdnem eluralkodott rajta a harag. Egy gazdag ember, Nábál becsmérelte Dávid embereit, pedig ők megvédték Nábál nyájait és pásztorait. Dávidot sértette az, amit az embereivel tettek, és talán ezért készült arra, hogy erőszakkal visszavágjon. Miközben az embereivel úton volt, hogy megtámadja Nábált és a háznépét, egy legény tudatta Abigaillal, Nábál értelmes feleségével, hogy mi történt, és sürgette, hogy tegyen valamit. Abigail azonnal összeszedett sok ajándékot, és Dávid elé ment. Alázatosan bocsánatot kért Nábál arcátlanságáért, és arra is hivatkozott, hogy Dávid féli Jehovát. Dávid észhez tért, és ezt mondta: ’áldott legyél, hogy visszatartottál a mai napon attól, hogy vérbűnt vonjak magamra’ (1Sám 25:2–35).
A keresztényi nézőpont
10. Hogyan vélekedjenek a keresztények a bosszúállásról?
10 Ami Simeonnal és Lévivel, valamint Dávid és Abigail között történt, egyértelműen rámutat, hogy Jehova elítéli a szabadjára engedett haragot és erőszakot, és hogy megáldja a béke helyreállításáért tett erőfeszítéseket. Pál apostol ezt írta: „Ha lehetséges, amennyire tőletek függ, minden emberrel békében legyetek. Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet a haragnak; mert meg van írva: »Enyém a bosszú; én visszafizetek, ezt mondja Jehova.« Hanem »ha ellenséged éhes, adj neki enni; ha szomjas, adj neki inni; mert ha ezt teszed, tüzes szeneta gyűjtesz a fejére«. Ne hagyd, hogy legyőzzön a rossz, hanem a rosszat mindig győzd le a jóval” (Róma 12:18–21).
11. Hogyan tanult meg egy testvérnő uralkodni a haragján?
11 Ezt a tanácsot mi is megfogadhatjuk. Például egy testvérnő elpanaszolta egy vénnek, hogy az új főnökasszonya igazságtalan és rosszindulatú. Mérges volt az asszonyra, és fel akart mondani. A vén arra kérte, hogy ne siesse el a dolgot. Felismerte, hogy a testvérnő csak tovább rontotta a helyzetet azzal, hogy dühös lett a főnöke viselkedése miatt (Tit 3:1–3). A vén felhívta a testvérnő figyelmét arra, hogy még ha végül talál is egy másik állást, akkor is változtatnia kell azon, ahogyan mások nyers viselkedésére reagál. Azt tanácsolta neki, hogy Jézus tanításával összhangban bánjon úgy a főnökével, ahogyan szeretné, hogy a főnöke vele bánjon. (Olvassátok fel: Lukács 6:31.) A testvérnő megígérte, hogy ezt fogja tenni. Mi lett az eredmény? Kis idő elteltével a főnökasszony megenyhült, sőt azt is kifejezte, hogy értékeli a munkáját.
12. Miért lehetnek különösen fájdalmasak a keresztények közötti nézeteltérések?
12 Talán nem lepődünk meg, ha a keresztény gyülekezeten kívül merül fel ilyen probléma. Tudjuk, hogy Sátán rendszerében az élet sokszor igazságtalan, és hogy küzdenünk kell, nehogy a gonoszok feldühítsenek minket (Zsolt 37:1–11; Préd 8:12, 13; 12:13, 14). Ám sokkal mélyebben érinthet bennünket, ha egy testvérrel vagy testvérnővel adódik konfliktusunk. Egy Tanú így emlékszik vissza: „Amikor megismertem az igazságot, az volt a legnehezebb, hogy elfogadjam, hogy Jehova népe sem tökéletes.” Kijöttünk egy rideg, szeretetlen világból, és azt reméljük, hogy a gyülekezetben mindenki keresztényhez illő kedvességgel fog bánni a másikkal. Így, ha egy hittársunk – különösen egy olyan, akinek kiváltságai vannak a gyülekezetben – meggondolatlanul vagy keresztényekhez nem méltó módon viselkedik, megbántódhatunk vagy dühösek lehetünk. „Hogy fordulhat elő ilyesmi Jehova népe között?” – vetődhet fel bennünk a kérdés. Ilyen dolgok tulajdonképpen még a felkent keresztények között is megestek az apostolok idejében (Gal 2:11–14; 5:15; Jak 3:14, 15). Hogyan reagáljunk, ha velünk történik ilyesmi?
13. Miért és hogyan simítsuk el a nézeteltéréseket?
13 „Megtanultam, hogy imádkoznom kell mindazokért, akik megbántottak – jegyezte meg az előbb említett testvérnő. – Ez mindig segít.” Ahogyan már olvastuk, Jézus azt tanította, hogy imádkozzunk azokért, akik üldöznek minket (Máté 5:44). Akkor hát mennyivel inkább kellene a szellemi testvéreinkért imádkoznunk! Éppen úgy, ahogyan egy apa azt szeretné, hogy a gyermekei szeressék egymást, Jehova is azt akarja, hogy a földön élő szolgái jól kijöjjenek egymással. Már alig várjuk, hogy örökké, békében, boldogan élhessünk együtt, és Jehova már most megtanít minket erre. Azt szeretné, ha vállvetve végeznénk a nagyszerű munkát, melyet ránk bízott. Ezért rendezzük a nézeteltéréseket, vagy egyszerűen csak ’hunyjunk szemet a törvényszegés felett’, és haladjunk együtt előre. (Olvassátok fel: Példabeszédek 19:11.) Ha problémák merülnek fel, ne távolodjunk el a testvéreinktől. Inkább segítsünk egymásnak megmaradni Isten népe között, ahol biztonságban lehetünk Jehova ’örökkévaló karjaiban’ (5Móz 33:27, Károli).
Jó eredményekkel jár, ha mindenkihez gyöngédek vagyunk
14. Hogyan harcolhatunk Sátán megosztó befolyása ellen?
14 Sátán és a démonok folyamatosan próbálják szétrombolni a boldog családokat és gyülekezeteket, hogy megakadályozzanak minket a jó hír terjesztésében. Igyekeznek viszályt szítani, ugyanis tudják, hogy a belső megosztottság rombol (Máté 12:25). A gonosz befolyásuk ellen folytatott harcunk során kövessük Pál tanácsát: „Az Úr rabszolgája pedig ne harcoljon, hanem legyen mindenkihez gyöngéd” (2Tim 2:24). Ne feledjük, „nem vér és test ellen van viaskodásunk, hanem . . . gonosz szellemi erők ellen”. Hogy sikeresen kerülhessünk ki ebből a harcból, fel kell öltenünk a szellemi fegyverzetet, mely magában foglalja ’a béke jó hírének felszerelését’ (Ef 6:12–18).
15. Mit tegyünk, ha a gyülekezeten kívülről támadnak minket?
15 A gyülekezeten kívülről Jehova ellenségei gonosz támadást indítanak a békés népe ellen. Némelyek például tettlegesen bántalmazzák a Tanúkat. Mások rágalmaznak minket a sajtóban vagy a bíróságokon. Jézus elmondta a követőinek, hogy számítaniuk kell erre (Máté 5:11, 12). Mit tegyünk ilyen helyzetben? Soha nem szabad ’rosszal viszonoznunk a rosszat’ sem szavakkal, sem tettekkel (Róma 12:17; olvassátok fel: 1Péter 3:16).
16–17. Milyen próbateljes helyzettel került szembe az egyik gyülekezet?
16 Függetlenül attól, hogy mivel sújt minket az Ördög, kiváló tanúskodást végezhetünk, ha ’a rosszat legyőzzük a jóval’. Például a Csendes-óceán egyik szigetén egy gyülekezet termet bérelt az Emlékünnepre. Amikor a helyi egyházi vezetők ezt megtudták, úgy szervezték, hogy a híveik ugyanabban a teremben és az összejövetelünkkel megegyező időben jöjjenek össze istentiszteletre. A rendőrfőnök azonban utasította az egyházi vezetőket, hogy a meghatározott időre adják át a termet a Tanúknak. Ennek ellenére, amikor eljött az idő, a terem már tele volt hívekkel, és folyt az istentisztelet.
17 Miközben a rendőrség arra készült, hogy erőszakkal kiüríti a termet, az egyház elöljárója odament az egyik vénhez, és ezt kérdezte: „Csak nem valami fontosat terveztek ma estére?” A testvér beszélt neki az Emlékünnepről, mire a férfi így szólt: „Ó, nem is tudtam!” Az egyik rendőr ekkor odakiáltott neki: „De hisz ma reggel szóltunk magának!” Az elöljáró gúnyos mosollyal az arcán odafordult a vénhez: „Most mit fognak csinálni? A terem tele van emberekkel. Megkérik a rendőröket, hogy kergessenek ki minket?” Ravaszul úgy tüntette fel a dolgokat, mintha a Tanúk üldöznék őket. Mit tettek erre a testvéreink?
18. Hogyan reagáltak a testvérek a provokációra, és mi lett ennek az eredménye?
18 A Tanúk felajánlották, hogy a közösség tartson egy félórás istentiszteletet, és ők majd utána tartják meg az Emlékünnepet. Az istentisztelet tovább tartott, de miután a terem kiürült, sor kerülhetett az Emlékünnepre. Másnap a kormány felállított egy vizsgálóbizottságot. A bizottság sorra vette a tényeket, és arra kötelezte az egyházat, hogy nyilvánosan ismerje el, hogy a kellemetlenséget nem a Tanúk okozták, hanem az egyház elöljárója. Továbbá a bizottság megköszönte Jehova Tanúinak, amiért ilyen türelmesen kezelték ezt a kényes helyzetet. A Tanúk tehát törekedtek rá, hogy ’minden emberrel békében legyenek’, és ez jó gyümölcsöt termett.
19. Mi járulhat még hozzá a békés kapcsolatokhoz?
19 A kedves beszéd is kulcsfontosságú ahhoz, hogy békés kapcsolatoknak örvendhessünk. A következő cikkben megvizsgáljuk, hogy mit jelent a kedves beszéd, és hogyan lehet a mi beszédünk is kedves.
[Lábjegyzet]
a A „tüzes szén” kifejezés az érc megolvasztásának egyik ókori módszerére utal, mely során az ércet alulról is, és felülről is hevítették, hogy kinyerjék belőle a fémeket. Ha kedvesek vagyunk a barátságtalan emberekkel, talán megenyhülnek, és felszínre jönnek a jó tulajdonságaik.
Meg tudod magyarázni?
• Miért olyan indulatosak manapság az emberek a világban?
• Milyen bibliai példák mutatják, hogy mi történik, ha az ember uralkodik a haragján, vagy akkor, ha szabadjára engedi azt?
• Hogyan reagáljunk, ha egy hittársunk megbánt minket?
• Hogyan reagáljunk, ha a gyülekezeten kívülről támadnak minket?
[Kép a 16. oldalon]
Simeon és Lévi csak azután tért haza, hogy kitöltötte a haragját
[Képek a 18. oldalon]
Ha kedvesek vagyunk, mások megenyhülhetnek