A Biblia képes megváltoztatni az életünket

HOGYAN tudott egy Oroszországban élő egyedülálló anya leszokni a kábítószerről, és hogyan lett jobb a kapcsolata a gyermekeivel? Honnan merített erőt és bátorságot egy Kiotóban élő hajléktalan férfi, hogy legyőzze a gyengeségeit, melyek miatt annak idején nincstelenné vált? Hogyan tudott egy ausztrál marhahajcsár felhagyni az ivászattal? Hadd mondják el ők.

„Megértettem, hogy nekem kell gondoskodnom magamról” (NYELLI BAJMATOVA).

ÉLETKOR: 45

SZÜLETÉSI HELY: OROSZORSZÁG

HÁTTÉR: KÁBÍTÓSZERFÜGGŐ VOLT

A MÚLTAM: Észak-Oszétia–Alánia fővárosában, Vlagyikavkazban nőttem fel. A családom viszonylag jómódú volt, mégsem voltam boldog. Mire 34 éves lettem, már két házasságom is tönkrement. Akkor már tíz éve kábítószereztem, és emiatt kétszer is voltam elvonókúrán. Bár volt két gyermekem, egyáltalán nem kötődtem hozzájuk, és a barátaimmal meg a családommal sem volt jó a kapcsolatom.

Anyukám időközben Jehova Tanúja lett. Gyakran sírt miattam, és imádkozott Jehovához, hogy segítsen nekem. „Mennyire naiv! – gondoltam magamban. – Hogyan segíthetne nekem Jehova?” Megpróbáltam leszokni a kábítószerekről, ám a saját erőmből nem ment. Egyszer, amikor már két napja nem kábítószereztem, úgy éreztem, valahogy ki kell jutnom a házból, ezért kiugrottam az ablakon. Igen ám, de az emeleten voltam. Eltört a karom és a lábam, valamint a hátamat is nagyon megütöttem. Több mint egy hónapig feküdnöm kellett.

Ez idő alatt anyukám gondoskodott rólam, de nem tett szemrehányást. Látta, hogy mennyire labilis vagyok érzelmileg, és hogy teljesen össze vagyok zavarodva. Ennek ellenére hagyott az ágyamnál néhány Ébredjetek!a folyóiratot. Mindet elolvastam, és nagyon érdekesnek és hasznosnak találtam őket. Ekkor elhatároztam, hogy tanulmányozni fogom a Bibliát a Tanúkkal.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? Az egyik dolog, amit a Bibliából megtanultam, hogy mennyire fontos a felelősségvállalás. Egészen addig elvártam, hogy az anyukám támogasson anyagilag, de akkor megértettem, hogy nekem kell gondoskodnom magamról és a gyermekeimről. Mivel annyi időn át mindig csak azt tettem, amihez kedvem volt, nehezen tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy elmenjek dolgozni.

Ezenkívül nagy hatással volt rám az 5Mózes 6:5–7-ben lévő tanács, mely szerint a szülőknek tanítaniuk kell a gyermekeiket Istenről. Felismertem, hogy számadással tartozom Istennek azért, ahogyan a két gyermekemet nevelem. Ez arra ösztönzött, hogy több időt töltsek velük, és hogy úgy szeressem őket, ahogy azt egy igazi anyának kell.

Nagyon hálás voltam Jehovának, hogy megismerhettem róla az igazságot, ezért átadtam neki az életemet, megkeresztelkedtem és Jehova Tanúja lettem.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Mivel megtanultam uralkodni a lobbanékony természetemen, jobb lett a kapcsolatom az anyukámmal és a gyermekeimmel.

Továbbá megtanultam gyűlölni az istentelen dolgokat, és így sok gondom megszűnt, mely a korábbi életmódomból adódott. Nagyon boldoggá tesz, hogy segíthetek másoknak megismerni az igazságot szerető Istenünkről, Jehováról.

„Úgy érzem, a Biblia szó szerint megmentette az életemet” (TAKEDA MINORU).

ÉLETKOR: 54

SZÜLETÉSI HELY: JAPÁN

HÁTTÉR: AZ UTCÁN ÉLT

A MÚLTAM: Jamagucsi városában nőttem fel, az édesapám és a nagymamám nevelt. Édesanyámat sosem ismertem. 19 éves voltam, amikor nagymama meghalt, így apával ketten maradtunk. Én szakács voltam, és apa is a vendéglátóiparban dolgozott. A munkabeosztásunk különbözött, ezért alig láttuk egymást. Idővel egyre többet dolgoztam, és a barátaimmal is egyre többször jártunk el inni.

Ahogy telt az idő, beleuntam a munkámba. Folyton összevesztem a főnökömmel, és még inkább az ital rabja lettem. Aztán a húszas éveim vége felé úgy döntöttem, hogy elköltözöm otthonról, és utazgatni fogok. Amikor elfogyott a pénzem, egy pacsinko-játékteremben vállaltam munkát. Megismerkedtem egy lánnyal, akivel később összeházasodtunk, de mindössze két és fél év múlva különköltöztünk.

Nagyon összetörtem, és semmi akaraterőm sem volt. Teljesen eladósodtam. Hogy elmeneküljek a behajtók elől, egy időre hazaköltöztem apához. Sokszor hazudtam neki, és emiatt megromlott a kapcsolatunk. Pénzt loptam tőle, és egy darabig a szerencsejátékból próbáltam megélni. Végül semmim sem maradt, és átmenetileg egy vasútállomáson húztam meg magam. Hakatába mentem, majd Himedzsibe, aztán meg Kiotóba. Néhány évig az utcán éltem.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? 1999-ben Kiotó egyik parkjában a Kamogava folyó mellett két nő jött oda hozzám. Az egyikük megkérdezte, hogy szeretném-e tanulmányozni a Bibliát, én pedig beleegyeztem. Jehova Tanúi helyi gyülekezetéből tapasztalt keresztények tanulmányoztak velem, és segítettek felismernem, milyen fontos alkalmazni a bibliai alapelveket. Arra buzdítottak, hogy keressek munkát és lakást. Először csak az ő kedvükért mentem el állásinterjúkra, de nem igazán vettem komolyan a munkakeresést. Később viszont már imádkoztam Istenhez, hogy segítsen, és elszántan igyekeztem munkát találni. Így végül sikerült elhelyezkednem.

Az ima egy igen nehéz próbán is átsegített. A hitelezőim, akik elől elmenekültem, a nyomomra akadtak, és követelték, hogy fizessek nekik. Pánikba estem. Aztán a naponkénti bibliaolvasásom során rábukkantam az Ézsaiás 41:10-re, ahol Isten ezt ígéri hűséges szolgáinak: „Valóban megsegítelek.” Ez az ígéret erőt és bátorságot öntött belém. Szorgalmasan dolgoztam tovább, és idővel megoldódtak az anyagi gondjaim. 2000-ben alkalmassá váltam, hogy megkeresztelkedjek és Jehova Tanúja legyek.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? A Bibliából tanultak arra ösztönöztek, hogy próbáljam meg helyrehozni a kapcsolatomat apával, ő pedig megbocsátott nekem. Nagyon örült, hogy most már Isten irányadó mértékei szerint élek. Úgy érzem, a Biblia szó szerint megmentette az életemet.

Ezenkívül van munkám, és el tudom tartani magam (Efézus 4:28; 2Tesszalonika 3:12). Igazi barátokra találtam a keresztény gyülekezetben (Márk 10:29, 30). Szívem mélyéből hálás vagyok Jehovának mindazért, amire megtanított.

„Nem volt könnyű megváltoznom” (DAVID HUDSON).

ÉLETKOR: 72

SZÜLETÉSI HELY: AUSZTRÁLIA

HÁTTÉR: AZ ITAL RABJA VOLT

A MÚLTAM: Szüleimnek, Willie-nek és Lucynek én voltam a tizenegyedik gyermeke. Queensland legészakibb részén, az Aurukun nevű őslakos közösségben éltünk. Aurukun a festői Archer folyó partján fekszik az óceántól nem messze. A szüleim megtanítottak minket, gyerekeket vadászni és halászni, hogy mi is tudjunk élelmet szerezni. Akkoriban egy olyan kormányrendelet volt érvényben, mely megtiltotta nekünk, őslakosoknak, hogy kezeljük a saját pénzünket, és egy kijelölt területre korlátozta a lakóhelyünket.

A szüleim mindent megtettek, hogy jó embereket neveljenek belőlünk. Arra tanítottak, hogy tiszteljük a közösség idősebb tagjait, és osszuk meg másokkal azt a keveset is, amink van. Ezért minden időst úgy tekintettünk, mintha a szüleink, vagy a nagybátyáink és nagynénéink lennének.

Amikor hétéves voltam, édesapám meghalt. Ezután Mapoonba, egy őslakos missziós közösségbe költöztünk, mely Aurukuntól körülbelül 150 kilométerre északra fekszik. 12 éves koromtól lovakkal és szarvasmarhákkal kezdtem foglalkozni, és a negyvenes éveim végéig több farmon is marhahajcsárként dolgoztam. A munka nagyon kemény volt. Sokat ittam. Emiatt nem kevés gondom és nehézségem adódott.

Egyszer egy fogadóban nagyon leittam magam. Amikor épp kitámolyogtam valahogy az útra, arra jött egy száguldó autó, és elgázolt. A következő két év rehabilitációval és fizikoterápiával telt. Többé már nem tudtam marhahajcsárként dolgozni.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM? A rehabilitáció idején egy hölgy, aki jó ismerősöm volt, hozott nekem néhány példányt Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokból. Azonban nem tudtam jól olvasni, mert nem sokat jártam iskolába. Aztán egy forró nyári napon egy 83 éves úr látogatott meg. Behívtam, és megkínáltam egy pohár hideg vízzel. Adott nekem néhány bibliai témájú kiadványt, és megkérdezte, hogy felkereshet-e máskor is, hogy folytassuk a beszélgetést. Majd elkezdtük tanulmányozni a Bibliát. Lassanként megértettem, hogy változtatnom kell a személyiségemen és az életmódomon, ha szeretnék örömet szerezni Istennek.

Nem volt könnyű megváltoznom. A neveltetésem miatt azonban mély tiszteletet éreztem az iránt az idős férfi iránt, aki tanulmányozta velem a Bibliát, és azt is nagyra értékeltem, hogy segített megértenem a Szentírást. Ennek ellenére halogattam, hogy átadjam az életemet Istennek, mert úgy éreztem, mindent alaposan meg kell ismernem a Bibliából.

Végül egy munkatársam segített kiigazítanom a gondolkodásomat. Jehova Tanúja volt, és felhívta a figyelmemet a Kolosszé 1:9, 10-ben található bátorító gondolatra. Ezek a versek arra ösztönöznek, hogy ’gyarapodjunk az Isten pontos ismeretében’. A munkatársam segített megértenem, hogy mindig fogok új dolgokat tanulni, ezért semmiképpen sem kell, hogy visszatartson, ha úgy érzem, hogy kevés az ismeretem.

Amikor elkezdtem járni Jehova Tanúi összejöveteleire, különösen nagy hatással volt rám az, hogy mindenféle hátterű ember egységesen imádja Istent. Ez az egység teljes mértékben meggyőzött arról, hogy megtaláltam az igaz vallást, ezért 1985-ben megkeresztelkedtem és Jehova Tanúja lettem.

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM? Ma már sokkal jobban megy az olvasás, és minden héten sok időt töltök azzal, hogy segítsek másoknak olvasni és tanulmányozni a Bibliát. Az a hölgyismerősöm, akitől először kaptam Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokból, szintén tanulmányozni kezdett a Tanúkkal, és később megkeresztelkedett, most pedig az én drága feleségem. Mindkettőnknek nagy örömünkre szolgál, hogy segíthetünk másoknak az őslakos közösségben megismerni Jehova Istent.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 21. oldalon]

A feleségemmel együtt nagy örömünkre szolgál, hogy segíthetünk másoknak az őslakos közösségben megismerni Istent