Olvasóink kérdezik

Magasabb rendűnek tartja Isten az egyik rasszt a másiknál?

▪ Nem, mivel a Biblia egyértelműen kijelenti: „nem részrehajló az Isten, hanem minden nemzetben elfogadható előtte, aki féli őt, és igazságosságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35).

Isten sokkal nemesebben gondolkodik, mint a gyarló emberek. Sokan úgy vélik, hogy az egyik rassz – általában a sajátjuk – felsőbbrendű, mint a többi. Ez a fajta előítélet Charles Darwin gondolkodását tükrözi, aki ezt írta: „Majd nem bizonyos, hogy egy . . . távoli időszakban a civilisált fajok a vadakat az egész föld kerekségéről ki fogják szoritani” (Az ember származása és az ivari kiválás). Sajnos, sok áldozatot követelt már a történelem során az, hogy néhányan magasabb rendűnek tartották a saját rasszukat.

Vajon van valami alapja a faji előítéletnek? Például alátámasztja a tudomány, hogy egyes rasszok genetikailag felette állnak a többinek? Nem, sőt, Bryan Sykes, az Oxfordi Egyetem humángenetika-professzora ezt mondja: „Nincs genetikai alapja az emberek etnikai csoportok vagy rasszok szerinti osztályozásának . . . Gyakran megkérdezik tőlem, hogy van-e görög DNS vagy olasz gén; de természetesen nincs ilyen . . . Nagyon közeli rokonságban állunk egymással.”

Ez a megállapítás összhangban van azzal, amit a Szentírásban olvashatunk. A Biblia azt tanítja, hogy Isten egyetlen férfit és nőt teremtett, és az összes ember tőlük származik (1Mózes 3:20; Cselekedetek 17:26). Isten szemében tehát minden ember egyenlő.

Jehovának egyáltalán nem számít, milyen a bőrszínünk, vagy hogy milyenek az arcvonásaink. Neki inkább az a fontos, hogy mi van a szívünkben. A Szavában kijelenti: „Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet” (1Sámuel 16:7, Katolikus fordítás). Ez a gondolat nagyon ösztönző és buzdító lehet a számunkra. Miért mondhatjuk ezt?

Függetlenül attól, hogy melyik rasszhoz tartozunk, sokunk elégedetlen a külsejével. Ám míg a külsőnkön csak korlátozott mértékben tudunk változtatni, azon, ami igazán számít, vagyis a gondolkodásunkon és az érzéseinken, képesek vagyunk jelentős mértékben változtatni (Kolosszé 3:9–11). Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, el kell ismernünk, hogy hajlamosak vagyunk némiképp felsőbbrendűnek vagy alsóbbrendűnek érezni magunkat a más rasszhoz tartozó emberekhez képest. Mivel egyik nézet sem egyezik Isten gondolkodásával, minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy kiirtsuk ezeket az érzéseket a szívünkből (Zsoltárok 139:23, 24).

Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova támogatni fog minket, miközben igyekszünk úgy látni másokat és magunkat is, ahogyan ő. Szava erre emlékeztet minket: „Jehova szemei bejárják az egész földet, hogy megmutassa erejét azokért, akiknek teljes a szívük iránta” (2Krónikák 16:9). Mindegy, melyik rasszhoz tartozunk, ez mindenképp igaz ránk is.