Hasznos a gyermekeknek Istenről tanulni?

„Már elegendő vallásunk van a gyűlölethez, de nincs elég ahhoz, hogy szeressük egymást” (JONATHAN SWIFT, ANGOL ÍRÓ).

BÁR Swift a XVIII. században jegyezte le ezt a gondolatot, sokan ma is egyetértenek vele. Sőt, némelyek azt szeretnék, hogy a szülőknek ne legyen joguk ahhoz, hogy tanítsák a gyermekeiket Istenről. Úgy vélik, hogy akik vallásos családban nőnek fel, bizonyos szempontból hátrányos helyzetben vannak.

Az alábbi kijelentések közül melyikkel értesz leginkább egyet?

● Meg kellene tiltani, hogy a szülők Istenről tanítsák a gyermekeiket.

● A szülőknek csak azután kellene beszélgetniük vallási témákról a gyermekeikkel, ha azok már felnőttek.

● A szülőknek már akkor meg kellene ismertetni a hitnézeteiket a gyermekeikkel, amikor azok még kicsik. De amint felnőnek, arra kellene buzdítaniuk őket, hogy maguk győződjenek meg arról, igaz-e, amiben hisznek.

● A gyermekeknek fenntartás nélkül a szüleik vallását kellene gyakorolniuk.

Árt a vallásos nevelés?

Egyetlen törődő szülő sem akar rosszat a gyermekeinek. De mit mutatnak a tények? Megerősítik azoknak az állításait, akik szerint a szülőknek meg kellene tiltani, hogy Istenről tanítsák a gyermekeiket? A kutatók már évtizedek óta behatóan tanulmányozzák, hogy milyen hatással vannak a szülők hitnézetei a gyermekeikre. Milyen eredményre jutottak?

Megállapították, hogy a vallásos nevelés nem árt a gyermekeknek, sőt, kedvezően befolyásolja a fejlődésüket. 2008-ban egy folyóirat ezt írta: „A hit megerősíti a gyermekek kapcsolatát mind az anyjukkal, mind az apjukkal . . . A hit és a szellemiség, úgy tűnik, fontos része sok gyermek életének, és elengedhetetlen a jó családi kapcsolatokhoz” (Social Science Research).a Figyeld meg, mennyire hasonlóak ezek a kijelentések ahhoz, amit Jézus Krisztus mondott: „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek” (Máté 5:3).

És mit mondhatunk arról az elképzelésről, hogy a gyermekeket nem szabad kiskorukban tanítani Istenről és a vallásról? Ez a nézet figyelmen kívül hagy egy fontos tényt: a gyermekek ugyanúgy, mint a szivacs, mindent magukba szívnak. Ezért a szülőknek választaniuk kell: vagy azokat az erkölcsi elveket és hitnézeteket szívja magába a gyermekük, melyeket ők helyesnek tartanak, vagy pedig hagyják, hogy bármit magába szívjon, amit másoktól hall.

Mi a megoldás?

A történelem megerősíti, hogy a vallás sokszor fanatizmust és gyűlöletet mozdít elő. De mit tehetnek a szülők, hogy a gyermekeikre ne olyan hatással legyen a vallás, mint amilyenről Jonathan Swift írt? Hogyan érhetik el, hogy a hit arra ösztönözze a gyermekeiket, hogy szeressenek másokat?

Ennek titka a következő három kérdésben rejlik: 1. Mit kell megtanítani a gyermekeknek? 2. Ki tanítsa őket? 3. Melyek a leghatékonyabb tanítási módszerek?

[Lábjegyzet]