Tudnád újra erősíteni a testvéreidet?

PÉTER keservesen sírt, miután megtagadta Jézust. Az apostolnak küzdelmet jelentett, hogy újra talpra álljon, Jézus mégis megbízta őt azzal a feladattal, hogy segítsen a testvéreinek. Ezt mondta neki: „ha majd egykor visszatérsz, erősítsd a testvéreidet” (Luk 22:32, 54–62). Péter később oszlopos tagja lett az első századi keresztény gyülekezetnek (Gal 2:9). Ha valaki egykor vénként szolgált, ugyanígy képes lehet arra, hogy újra vállalja ezt a felelősséget, és örömet találjon abban, hogy a testvéreit erősíti.

Néhányan úgy érzik, hogy kudarcot vallottak mint vének, mert törölték a felvigyázói kinevezésüket. Julioa, aki több mint 20 évig szolgált vénként Dél-Amerikában, ezt mondja: „Az életem java részét az töltötte ki, hogy felkészültem a programokra, meglátogattam a testvéreket, és pásztori munkát végeztem a gyülekezetben. Aztán mindennek vége lett, és csak tátongó űr maradt. Mindent egybevetve, ezután rettenetes időszak következett az életemben!” De Julio ma már újra vénként szolgál.

„TELJES ÖRÖMNEK TEKINTSÉTEK”

Jakab tanítvány ezt írta: „Teljes örömnek tekintsétek, testvéreim, ha különféle próbákkal kerültök szembe” (Jak 1:2). Jakab olyan próbákra utalt, amelyek a tökéletlenségünkből adódnak vagy abból, hogy üldöznek minket. A többi között megemlítette az önző kívánságokat és a kivételezést (Jak 1:14; 2:1; 4:1, 2, 11). Ha hibázunk, Jehova talán megfegyelmez minket, ami olykor fájdalmas lehet. De nem kell, hogy ez elrabolja az örömünket (Héb 12:11).

Fájdalmas lehet, ha már nem szolgálhatunk vénként a gyülekezetben, de ettől még valamit megtehetünk: megvizsgálhatjuk, mennyire erős a hitünk, és a szeretetünket is ki tudjuk mutatni Jehova iránt. Azon is elgondolkodhatunk, hogy miért szolgáltunk vénként. Magunk miatt? Vagy azért, mert szeretjük Istent, és meg vagyunk győződve arról, hogy a gyülekezet az övé, és éppen ezért megérdemli a gyengéd törődést? (Csel 20:28–30). Ha valaki úgy is örömmel folytatja a szent szolgálatot, hogy már nem vén, akkor mindenki előtt nyilvánvaló lesz (még Sátán előtt is!), hogy igazán szereti Jehovát.

Dávid király elfogadta a feddést, miután súlyos bűnöket követett el, és Jehova megbocsátott neki. Így énekelt: „Boldog az, kinek lázadása megbocsáttatott, és bűne elfedeztetett. Boldog ember az, kinek Jehova nem számít fel vétket, s kinek szellemében nincsen csalárdság” (Zsolt 32:1, 2). Dávid sokat tanult a fegyelmezésből, és kétségkívül jobb pásztora lett Isten népének.

Azok a testvérek, akik újra vénként szolgálnak, gyakran jobb pásztorokká válnak. Egyikük így beszél erről: „Most már jobban tudok bánni azokkal, akik hibáznak.” Egy másik vén ezt mondja: „Ma már az a legfontosabb, hogy szolgálhatok másokat.”

TUDNÁL ÚJRA VÉN LENNI?

Jehova „nem korhol örökké” – írta a zsoltáríró (Zsolt 103:9). Éppen ezért soha ne gondoljuk, hogy Isten már nem fog többé megbízni azokban, akik súlyos hibát követtek el. „Hibáztam, és nagyot csalódtam magamban – mondta Ricardo, aki sok éven át vénként szolgált, de leváltották. – Az alkalmatlanság érzése miatt sokáig nem tudtam újra felvigyázóként szolgálni a testvéreket. Nem hittem abban, hogy valaha is visszanyerhetem mások bizalmát. De mivel szívesen segítek másoknak, bibliatanulmányozásokat vezettem, buzdítottam a testvéreket a gyülekezetben, és elmentem velük a szolgálatba. Ennek köszönhetően visszanyertem az önbizalmamat, és ma már újra vénként szolgálok.”

Ha egy testvér neheztel valakire, az meggátolhatja őt abban, hogy vén legyen. Kövessük inkább Jehova szolgájának, Dávidnak a példáját, akinek menekülnie kellett a féltékeny Saul király elől. Dávid nem állt bosszút Saulon, még akkor sem, amikor megvolt erre a lehetősége (1Sám 24:4–7; 26:8–12). Amikor Saul meghalt egy csatában, Dávid gyászolta őt, és azt mondta róla meg a fiáról, Jonatánról, hogy „szeretni valók és. . . kedvesek” (2Sám 1:21–23). Dávidban nem volt neheztelés.

Ha úgy érzed, félreértettek vagy igazságtalanság áldozata vagy, ne engedd, hogy a neheztelés uralja a gondolataidat. William például, aki úgy 30 évig szolgált vénként Nagy-Britanniában, neheztelt néhány vénre, mert leváltották. Mi segített neki, hogy kiegyensúlyozottan lássa a történteket? „Jób könyvéből sok erőt merítettem – mondta. – Ha Jehova segített Jóbnak, hogy kibéküljön a három társával, akkor mennyivel inkább segít nekem abban, hogy kibéküljek a keresztény vénekkel” (Jób 42:7–9).

ISTEN MEGÁLDJA AZOKAT, AKIK ÚJRA VÉNKÉNT SZOLGÁLNAK

Ha te döntöttél úgy, hogy nem leszel Isten nyájának a pásztora, gondold át, miért jutottál erre a döntésre. Talán más dolgok kezdtek fontosabbá válni számodra? Túl sok gond volt az életedben? Vagy talán mások hiányosságai szegték a kedvedet? Bárhogy van is, ne felejtsd el, hogy vénként sokkal többet tudtál tenni a gyülekezetért! A programjaid megerősítették a testvéreket, a példád bátorította őket, a pásztori látogatásaid pedig segítettek nekik, hogy kitartsanak a próbáikban. Amit hűséges vénként tettél, az megörvendeztette Jehova szívét, ahogy bizonyára a tiédet is (Péld 27:11).

Jehova már sok testvérnek segített, hogy visszanyerje az örömét, és vágyat érezzen arra, hogy a gyülekezet élén járjon. Akár te mondtál le, akár leváltottak, újra törekedhetsz arra, hogy felvigyázó légy (1Tim 3:1). Pálnak a kolosszéi keresztényekért mondott imája példaértékű. Te is imádkozhatsz azért, hogy szerezz pontos ismeretet Isten akaratáról, és így „Jehovához méltón [járj], avégett hogy teljesen kedvére [légy]” (Kol 1:9, 10). Ha ismét vén lehetsz, kérd Jehovát, hogy adjon neked erőt, türelmet és örömet. Ezekben az utolsó napokban Isten népének nagy szüksége van a pásztorok szerető törődésére. Hajlandó lennél és képes volnál erősíteni a testvéreidet?