Őrtorony ONLINE KÖNYVTÁR
Őrtorony
ONLINE KÖNYVTÁR
magyar
  • BIBLIA
  • KIADVÁNYOK
  • ÖSSZEJÖVETELEK
  • w14 9/1 7–9. o.
  • Igazságos volt Isten Izraelnek adott törvénye?

A kijelölt részhez nincs videó.

Sajnos a videót nem sikerült betölteni.

  • Igazságos volt Isten Izraelnek adott törvénye?
  • Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 2014
  • Alcímek
  • Hasonló tartalom
  • „BÖLCS, ÉRTELMES ÉS TAPASZTALT” BÍRÓK
  • IRÁNYELVEK AZ IGAZSÁGOS DÖNTÉSHEZ
  • EGY NÉP A JAVÁRA FORDÍTOTTA ISTEN TÖRVÉNYEIT
  • Jehova, ’az egész föld pártatlan Bírája’
    Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 1992
  • A Bírák könyvével építsd és a gyakorlatban is alkalmazd a hitedet!
    Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 1985
  • Az eljövendő dolgok előképe
    Van célja az életnek
  • „Az Úrnak törvénye tökéletes”
    Közeledj Jehovához!
Továbbiak
Az Őrtorony hirdeti Jehova királyságát – 2014
w14 9/1 7–9. o.
Az ókori Izraelben egy bíró meghallgat egy peres ügyet

Igazságos volt Isten Izraelnek adott törvénye?

NEM olyan régen egy nyugati országban egy bíróság téves bizonyítékok alapján halálra ítélt két férfit, akiket gyilkossággal vádoltak. Amikor fény derült a tévedésre, az ügyvédeknek sok erőfeszítés árán sikerült elérniük, hogy az egyik elítéltet szabadlábra helyezzék. De a másik férfin a legjobb ügyvéd sem tudott segíteni – ugyanis a halálos ítéletet már végrehajtották.

Ehhez hasonló igazságtalanság bármilyen jogrendszerben megtörténhet. Ezért a Biblia erre figyelmeztet: „Igazságosságra, igen, igazságosságra törekedj” (5Mózes 16:20). Ha a bírók követik ezt az alapelvet, az az állampolgárok javára válik. Isten olyan törvényt adott az ókorban az izraelitáknak, melynek fő vonása az igazságosság és a pártatlanság volt. Tekintsünk bele ebbe a törvénybe, hogy vajon megállja-e a helyét az a kijelentés, hogy Isten „minden útja igazságosság” (5Mózes 32:4).

„BÖLCS, ÉRTELMES ÉS TAPASZTALT” BÍRÓK

Ha a bírók tisztánlátóak, igazságosak és elutasítják a korrupciót, az az emberek érdekeit szolgálja. Isten Izraelnek adott törvénye nagy hangsúlyt fektetett ezekre a vonásokra. A pusztai vándorlás során Mózes azt az utasítást kapta, hogy nevezzen ki bírákul „derék, istenfélő, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a tisztességtelen hasznot” (2Mózes 18:21, 22). Negyven évvel később Mózes felhívta a figyelmet rá, hogy még mindig fontos, hogy „bölcs, értelmes és tapasztalt” férfiak legyenek a nép bírái (5Mózes 1:13–17).

Évszázadokkal később Júda királya, Josafáta ezt parancsolta a bíráknak: „Ügyeljetek arra, hogy mit tesztek, mert nem emberért ítéltek, hanem Jehováért, ő pedig veletek van az ítélkezés dolgában. Most azért Jehovától való rettegés legyen rajtatok. Vigyázzatok és cselekedjetek, mert Jehovánál, a mi Istenünknél nincs igazságtalanság, sem részrehajlás, sem vesztegetés elfogadása” (2Krónikák 19:6, 7). Tehát a király emlékeztette a bírákat, hogy ha előítélet vagy kapzsiság befolyásolja a döntéseiket, akkor Isten felelősségre fogja vonni őket a következmények miatt.

Amíg Izrael bírái tartották magukat ezekhez a követelményekhez, addig a nemzet biztonságban érezhette magát. Isten törvénye még a legnehezebb helyzetekre is bölcs irányelvekkel látta el a bírákat. Melyek voltak ezek?

IRÁNYELVEK AZ IGAZSÁGOS DÖNTÉSHEZ

Bár bölcs és rátermett bírák lettek kiválasztva, nem kellett a saját képességeikre hagyatkozniuk. Jehova Isten utasításokkal látta el őket, melyek alapján megfelelő döntéseket hozhattak. Nézzünk meg néhány ilyen irányelvet, melyet az izraelita bírák kaptak.

Alapos utánajárás. Mózesen keresztül Isten ezt mondta: „Amikor meghallgatjátok testvéreiteket, igazságosan ítéljetek” (5Mózes 1:16). Egy bíró csak azután ítélhet igazságosan, miután az összes tényt megvizsgálta az ügyben. Emiatt Isten erre kérte azokat, akik peres ügyekkel foglalkoztak: „kutass és járj utána alaposan”. A bíráknak még az ítélethozatal előtt meg kellett bizonyosodniuk róla, hogy a vádak igazak-e (5Mózes 13:14; 17:4).

A tanúk meghallgatása. A tanúvallomások elengedhetetlenek egy nyomozásban. Isten törvénye kijelentette: „Egyetlen tanú ne álljon elő senki ellen se annak valamilyen vétke vagy bűne miatt, bármilyen bűnről legyen is szó. Két tanú vagy három tanú szavára álljon a dolog” (5Mózes 19:15). A tanúk pedig ezt a parancsot kapták: „Ne terjessz valótlan hírt. Ne társulj gonosszal, erőszakot forraló tanúvá válva” (2Mózes 23:1).

Őszinte tanúvallomás. A peres ügyek elbírálásakor mindenkit figyelmeztettek rá, hogy milyen büntetés jár annak, aki hazudik: „a bírók járjanak utána alaposan, és ha a tanú hamis tanú, és hamis vádat emelt testvére ellen, tegyetek vele aszerint, amit ő tervelt ki a testvére ellen. Gyomláld ki magad közül, ami gonosz” (5Mózes 19:18, 19). Ennek értelmében, ha egy férfi hazudott a bírák előtt azért, hogy hozzájusson valaki örökségéhez, akkor büntetésül ennek megfelelő bírságot kellett fizetnie. Ha pedig halálra akart juttatni egy olyan személyt, akiről tudta, hogy ártatlan, akkor ez az életébe került. Ezek a szabályok igazmondásra ösztönözték a tanúkat.

Pártatlan ítélet. Miután már minden lehetséges tény és bizonyíték feltárult, a bíráknak tanácskozás után döntésre kellett jutniuk. Ebben Isten törvényének egy fontos része segített: „Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben. Ne bánj részrehajlóan a szegényekkel, és ne kedvezz a hatalmasoknak. Igazságosan ítéld felebarátodat” (3Mózes 19:15). A bíráknak minden esetben pártatlanul kellett dönteniük, és nem a külső vagy a társadalmi helyzet alapján.

Ezek az egyszerű alapelvek évszázadokkal ezelőtt lettek lefektetve Isten Izraelnek adott törvényében, ennek ellenére még ma is iránymutatóak lehetnek a bíróságokon. Ha figyelembe vennék őket, elkerülhetőek lennének a bírói tévedések és a jogtalan ítéletek.

Egy bíró meghallgatja két férfi vitáját

Ha figyelembe vennék Isten törvényeit, elkerülhetőek lennének a jogtalan ítéletek

EGY NÉP A JAVÁRA FORDÍTOTTA ISTEN TÖRVÉNYEIT

Mózes ezt a kérdést tette fel az izraelitáknak: „Melyik nagy nemzet az, amelyiknek olyan igazságos rendelkezései és bírói döntései vannak, mint ez az egész törvény, melyet ma elétek tárok?” (5Mózes 4:8). Bizony, ez rajtuk kívül egyetlen más nemzetről sem volt elmondható. Fiatalkorában Salamon király betartotta Jehova törvényét, ezért azt olvashatjuk, hogy uralma alatt az emberek „ettek, ittak és örvendeztek”, valamint biztonságban laktak (1Királyok 4:20, 25).

Sajnálatos módon az izraeliták hátat fordítottak Istennek. Jeremiás próféta által Isten ezt mondta: „Íme, megvetették Jehova szavát. Miféle bölcsességük van hát nekik?” (Jeremiás 8:9). Hová vezetett ez? Jeruzsálemben sok vért ontottak, és mindenféle gonoszságot műveltek. Végül lerombolták, és 70 évig lakatlan volt (Ezékiel 22:2; Jeremiás 25:11).

Ézsaiás próféta Izrael történelmének vészterhes időszakában élt. Amikor visszatekintett a múltba, ez az igazság fogalmazódott meg benne Jehova Istenről és a törvényeiről: „Amikor ítéleteid elérik a földet, igazságosságot tanulnak a termékeny föld lakói” (Ézsaiás 26:9).

Ézsaiás ihletés alatt örömmel prófétált a Messiás-Király, Jézus Krisztus uralmáról: „Nem pusztán szemének látása szerint ítél, nem is csupán fülének hallása szerint fedd. Igazságossággal fogja ítélni az alacsony sorúakat, és egyenességgel nyújt feddést a föld szelídei érdekében” (Ézsaiás 11:3, 4). Ilyen csodálatos jövő vár mindenkire, aki élhet majd a Messiás-Király uralma alatt Isten Királyságában! (Máté 6:10).

a Josafát nevének a jelentése: ’Jehova bíró’.

Megengedte Isten törvénye a bosszúállást?

„Szemet szemért, fogat fogért” – írja a Biblia (2Mózes 21:24). Ezeknek a szavaknak az értelmezése nem kis vitát támaszt. Egyesek azt mondják, hogy ezek szerint Isten helyesli a bosszúállást. Ám ez ellentmondana a következő parancsának: „Ne légy bosszúálló, és haragot se táplálj néped fiai ellen” (3Mózes 19:18). Hogyan értsük hát a Mózes 2. könyvében feljegyzett szavakat?

A 2Mózes 21:22-ben olvashatunk egy elképzelt esetről, melyben két férfi verekszik, és az egyikük kárt tesz egy terhes asszonyban, akinek emiatt idő előtt megindul a szülése. Ha az asszony és az újszülött életben maradt, az asszony férje nem állhatott bosszút. Ilyenkor a törvény szerint ez volt a teendő: „kártérítést kell kiszabni a férfira, annyit, amennyit az asszony ura szab ki rá; és a bírákon keresztül adja meg.” Más szavakkal a bírák arra kötelezték a bűnöst, hogy fizessen bírságot az asszony férjének. Viszont ha az asszony vagy a gyermek belehalt a sérülésébe, a bírák halálbüntetést szabtak ki a bűnösre.

Ebben az esetben a bíráknak és nem az áldozatnak kellett alkalmaznia a következő elvet: „lelket adj lélekért, szemet szemért, fogat fogért” (2Mózes 21:23, 24). Ez arra emlékeztette a bírákat, hogy a büntetésnek nem szabad sem túl szigorúnak, sem túl enyhének lennie. Richard Elliott Friedman bibliatudós kijelentette: „Az alapvető cél az volt, hogy a büntetés ne legyen súlyosabb az elkövetett bűnnél.”

Az ókorban egy férfi pofon üt egy másikat

De akkor miért alakult ki az az elképzelés, hogy Isten törvénye megengedi a bosszúállást? Érdemes megfigyelni Jézus szavait a Máté 5:38, 39-ben: „Hallottátok, hogy megmondatott: »Szemet szemért és fogat fogért.« Én azonban azt mondom nektek, hogy ne álljatok ellen annak, aki gonosz, hanem aki arcul csap a jobb orcádon, annak fordítsd oda a másikat is.” Úgy tűnik, hogy Jézus napjaiban néhány vallási vezető a szájhagyomány részeként azt tanította, hogy a „szemet szemért, fogat fogért” elv feljogosít a bosszúállásra. Azonban Jézus egyértelművé tette, hogy ez a tanítás nincs összhangban Isten Izraelnek adott törvényével.

    Magyar kiadványok (1978–2025)
    Kijelentkezés
    Bejelentkezés
    • magyar
    • Megosztás
    • Beállítások
    • Copyright © 2025 Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania
    • Felhasználási feltételek
    • Bizalmas információra vonatkozó szabályok
    • Adatvédelmi beállítások
    • JW.ORG
    • Bejelentkezés
    Megosztás