TUDTAD?
Milyen előnyökkel járt a római állampolgárság Pál apostol számára?
Pál kijelentette: „a császárhoz fellebbezek!”
A római állampolgárság többféle jogot és kiváltságot biztosított a birodalom egész területén. Egy római állampolgárra a római törvények vonatkoztak, nem pedig a tartományi városok jogszabályai. Ha megvádolták, beleegyezhetett, hogy a helyi törvények alapján hallgassák ki, de még ezt követően is élhetett azzal a jogával, hogy római törvényszék elé vigyék az ügyét. Ha halálbüntetésre ítélték, joga volt a császárhoz fellebbezni.
Cicero, az i. e. első században élt római államférfi ezt írta: „Galádság egy római polgárt megbilincselni, gaztett megkorbácsoltatni, úgyszólván gyilkosság megölni”.
Pál apostol a prédikálása során a Római Birodalom nagy részét bejárta. Három olyan esetről készült feljegyzés, amikor a javára fordította, hogy római állampolgár: 1. Filippiben felhívta a polgári főtisztviselők figyelmét arra, hogy megsértették a jogait, amikor megvesszőzték. 2. Jeruzsálemben az állampolgárságára hivatkozott, hogy elkerülje a megkorbácsolást. 3. A római császárhoz fellebbezett, hogy közvetlenül az uralkodó hallgassa ki (Cselekedetek 16:37–39; 22:25–28; 25:10–12).
Milyen fizetséget kaptak a pásztorok a bibliai időkben?
Juhok és kecskék vásárlásáról szóló ékírásos szerződés (i. e. 2050 körül)
Jákob patriarcha 20 éven át vigyázott az unokabátyja, Lábán nyájára. Először 14 évet dolgozott, hogy feleségül vehesse Lábán két lányát, majd 6 éven át a nyájból kapott fizetséget (1Mózes 30:25–33). Egy folyóirat megjegyzi: „Az olyan megegyezések, mint amilyenek Jákob és Lábán között születtek a pásztorkodás béréről, nem voltak ismeretlenek a Biblia ókori írói és olvasói számára” (Biblical Archaeology Review).
Az ilyen szerződésekbe ad betekintést néhány lelet, amelyet a mai Irak területén tártak fel, többek között Nuzuban és Larszában. Egy megállapodás jellemzően egy évre szólt, a két nyírás közötti időszakra. A pásztoroknak egy meghatározott számú állatért kellett felelősséget vállalniuk, amelyeknek a korát és a nemét is feljegyezték. Egy évvel később a nyáj tulajdonosa a szerződésben meghatározott mennyiségben kapott gyapjat, tejtermékeket, fiatal állatokat, és ehhez hasonlókat. Minden, ami ezen felül volt, a pásztoré maradhatott.
A szaporulat a pásztorra bízott anyajuhok számától függött. 100 anyajuh várhatóan 80 bárányt ellett. Minden hiányt vagy veszteséget a pásztornak kellett pótolnia. Így érdekelt volt abban, hogy lelkiismeretesen gondját viselje a rá bízott juhoknak.