Jehovánál minden lehetséges

MUNKA REGGELTŐL ESTIG

1937-ben születtem egy kolhozban, vagyis termelőszövetkezetben Tokmak közelében, Kirgizisztánban. A családom kirgiz, és a kirgiz nyelvet beszéli. A szüleim mezőgazdasági munkásokként reggeltől estig a kolhozban dolgoztak. A munkások rendszeresen kaptak élelmet, de fizetést csak évente egyszer. Édesanyámnak nagyon nehéz volt gondoskodnia rólam és a húgomról. Csupán öt évet jártam iskolába, aztán én is a gazdaságban kezdtem dolgozni.

Nagy volt a szegénység mifelénk, és csak verejtékes munkával lehetett megélni. Fiatalként nemigen gondolkodtam az élet értelmén és a jövőn. Fogalmam sem volt róla, hogy a Jehova Istenről és a szándékáról szóló csodálatos igazság teljesen meg fogja változtatni az életemet. Igazán izgalmas, ahogy ez az üzenet elterjedt Kirgizisztánban. A történet az ország északi részén kezdődött, ahol én is laktam.

SZÁMŰZÖTTEK HOZZÁK EL AZ IGAZSÁGOT KIRGIZISZTÁNBA

A Jehova Istenről szóló igazság az 1950-es években jutott el Kirgizisztánba. Ahhoz, hogy meggyökeresedjen, le kellett győznie a kommunista ideológiát, ugyanis Kirgizisztán a Szovjetunió része volt. Jehova Tanúi a Szovjetunió egész területén semlegesek maradtak a politikai ügyekben (Ján 18:36). Emiatt üldözték őket mint a rendszer ellenségeit. Csakhogy semmiféle ideológia nem képes megakadályozni, hogy Isten Szava elérje az őszinte embereket. Az az egyik legértékesebb igazság, amit hosszú életem során megtanultam, hogy Jehovánál „minden lehetséges” (Márk 10:27).

Az üldözés hatására Jehova Tanúi Kirgizisztánba is eljutottak. Hogy történt ez? A Szovjetunióhoz tartozott Szibéria is, ahová az állam ellenségeit száműzték. A szabadulásuk után sokan Kirgizisztánba költöztek, köztük olyanok is, akik már ismerték az igazságot. Az egyikük Emil Jancen volt, aki 1919-ben született Kirgizisztánban. Egy munkatáborban találkozott a Tanúkkal. Elfogadta az igazságot, és 1956-ban hazatért. Szokuluk közelében telepedett le, azon a vidéken, ahol felnőttem. Ebben a városban alakult meg az első kirgizisztáni gyülekezet 1958-ban.

Úgy egy évvel később Szokulukba költözött Viktor Vinter. Ez a hűséges testvér hosszú időn át kitartott a próbákban. Mivel megőrizte a semlegességét, kétszer ítélték három év börtönbüntetésre, és később még tíz évet töltött börtönben, öt évet pedig száműzetésben. Az üldözés azonban nem állította meg az igaz imádat terjedését.

A KÖZELÜNKBEN IS HALLANAK AZ IGAZSÁGRÓL

1963-ban már mintegy 160 Tanú élt Kirgizisztánban. Sokan közülük német, ukrán vagy orosz származásúak voltak. Az egyiküket Eduard Varternek hívták. Ő 1924-ben keresztelkedett meg Németországban. Az 1940-es években a nácik koncentrációs táborba vitték, néhány évvel később pedig a Szovjetunióban a kommunisták száműzték. 1961-ben ez a hűséges testvér Kantban telepedett le, a szülővárosom közvetlen közelében.

Kantban élt Elizaveta Fot is, aki szintén Jehova hűséges szolgája volt. Varrónőként kereste a kenyerét, és mivel nagyon szépen dolgozott, orvosok és tanárok is tőle rendeltek ruhákat. Az ügyfelei között volt Akszamaj Szultanalijeva is, akinek a férje az ügyészségen dolgozott. Amikor Akszamaj elment Elizavetához a ruhákért, számos kérdést feltett neki az élet értelméről és a halottak állapotáról. Ezekre mind a Bibliából kapott választ. Akszamaj később a jó hír buzgó hirdetője lett.

Akkortájt nevezték ki a moldovai származású Nyikolaj Csimpojest körzetfelvigyázónak. Közel 30 évig szolgált az utazómunkában. Nemcsak a gyülekezeteket látogatta, hanem a kiadványok sokszorosítását és terjesztését is ő szervezte. A tevékenysége nem kerülte el a hatóságok figyelmét. Ezért Eduard Varter a következő jó tanáccsal bátorította: „Ha kihallgatnak, mondd meg nyíltan, hogy a brooklyni központunkból kapjuk a kiadványokat. Nézz a KGB-ügynök szemébe. Nincs mitől félned” (Máté 10:19).

Nem sokkal ezután Nyikolajt behívatták a KGB kanti központjába. Így meséli el, mi történt: „Az ügynök megkérdezte, hogy honnan kapjuk a kiadványokat. Azt feleltem, hogy Brooklynból. Erre nem tudott mit mondani. Elengedett, és soha többé nem hívtak be.” Nyikolaj és a hozzá hasonló bátor Tanúk kitartóan és óvatosan hirdették a jó hírt Észak-Kirgizisztánban. A mi családunkból először a feleségem, Majrambjubju hallott az igazságról.

A FELESÉGEM HAMAR FELISMERI AZ IGAZSÁGOT

Majrambjubju Narin tartományból származik. 1974 augusztusában ismertem meg, amikor meglátogatta a húgomat. Első látásra megkedveltem, és még aznap összeházasodtunk.

1981 januárjában történt az, amiről a bevezetőben meséltem. Majrambjubju egy helyi piacra igyekezett, amikor a buszon egy asszony olyasmit mondott, ami felkeltette a kíváncsiságát. Miután utolérte, megkérdezte, hogy hívják, és hol lakik. Azt megmondta, hogy Apunnak hívják, de óvatosságból nem adta meg a címét, mivel a Tanúk tevékenysége még az 1980-as években is be volt tiltva. Ehelyett elkérte a mi címünket. A feleségem izgatottan újságolta, amikor hazaért:

– Csodálatos dolgokat hallottam! Egy asszony azt mondta, hogy hamarosan senki sem fog meghalni, és még a vadállatok is szelídek lesznek.

Nekem ez eléggé meseszerűen hangzott.

– Várjuk meg, míg eljön, és részletesen elmondja, hogy is lesz ez az egész – javasoltam.

Apun három hónap múlva keresett fel minket. Később más testvérnők is eljöttek hozzánk, akik az első kirgiz Tanúk között voltak. Lenyűgöző gondolatokat tanítottak Jehováról és a szándékáról Az elveszett Paradicsomtól a visszanyert Paradicsomiga című könyv alapján. Mivel egész Tokmakban csupán egyetlen példány volt ebből a könyvből, lemásoltuk magunknak kézzel.

Már az elején megismertük az 1Mózes 3:15-ben feljegyzett próféciát, mely Isten messiás királya, Jézus által teljesedik majd be. Ezt a fontos üzenetet mindenkinek hallania kell! Ezért ösztönzést éreztünk rá, hogy mi is elmondjuk másoknak (Máté 24:14). A Biblia igazsága hamar átformálta az életünket.

ÖSSZEJÖVETELEK ÉS KERESZTELKEDÉS A BETILTÁS ALATT

Egy testvér Tokmakban meghívott minket egy esküvőre. Nagyon szembetűnő volt, hogy mennyire másak a Tanúk. Nem volt alkohol, és az egész esemény szép rendben zajlott. Más esküvőkön ezzel szemben gyakran azt tapasztaltuk, hogy a vendégek lerészegedtek, közönségesen viselkedtek, és ocsmányul beszéltek.

A tokmaki gyülekezet néhány összejövetelére is elmentünk, amelyeket az erdőben tartottak meg, ha az időjárás lehetővé tette. A testvérek tudták, hogy a rendőrség figyel minket, ezért mindig állítottak őrszemet. Télen egy házban jöttünk össze. A rendőrség többször is kijött, és kérdőre vontak minket, hogy mit csinálunk. Akkor is elővigyázatosnak kellett lennünk, amikor a feleségemmel 1982 júliusában megkeresztelkedtünk a Csüi folyóban (Máté 10:16). A testvérek kisebb csoportokban érkeztek, és az erdőben gyülekeztek. Elénekeltünk egy királyságéneket, és meghallgattuk a keresztelkedési beszédet.

KITERJESZTJÜK A SZOLGÁLATUNKAT

1987-ben egy testvér megkért, hogy látogassak meg egy érdeklődőt Baliksiben. Ehhez négy órát kellett vonatozni. Többször is elmentünk ebbe a városba prédikálni, és azt láttuk, hogy sokan szeretnék megismerni az igazságot. Ez jó lehetőség volt a szolgálatunk kiterjesztésére.

A feleségemmel rendszeresen jártunk Tokmakból Baliksibe. Majdnem minden hétvégét ott töltöttünk: elmentünk a szolgálatba, és összejöveteleket is tartottunk. Egyre több kiadványra volt szükségünk. Egy krumpliszsákban szállítottuk őket, melyet misoknak neveznek. Havonta két zsákot teleraktunk, de még így is alig volt elegendő kiadvány nálunk. A vonaton is mindig tudtunk tanúskodni.

Baliksiben 1995-ben, nyolc évvel az első látogatásunk után gyülekezet alakult. Az, hogy évekig ingáztunk oda és vissza, sokba került. Nekünk nem lett volna rá elég pénzünk, de egy testvér rendszeresen kisegített bennünket. Jehova látta, hogy szeretnénk kiterjeszteni a szolgálatunkat, és megnyitotta „az egek zsilipjeit” (Mal 3:10). Nála tényleg minden lehetséges!

BUZGÓ SZOLGÁLAT ÉS GYEREKNEVELÉS

1992-ben kineveztek vénnek. Az országban én voltam az első kirgiz származású felvigyázó. A tokmaki gyülekezet tagjaiként sok új élményben volt részünk a szolgálatban. Számos kirgiz diákkal tanulmányoztuk a Bibliát a helyi oktatási intézményekben. Az egyikük most a fiókbizottságban szolgál, két másik pedig különleges úttörőként. Az összejövetelen is igyekeztünk segíteni másoknak. Az 1990-es évek elején csak orosz nyelvű kiadványaink voltak, és az összejöveteleket is oroszul tartottuk meg. De mivel egyre több kirgiz anyanyelvű személy jött a gyülekezetbe, tolmácsoltam a programokat, így jobban megértették az igazságot.

Majrambjubjuval eközben el voltunk foglalva a gyermekeink nevelésével. Elvittük őket a szolgálatba és az összejövetelekre. Az egyik lányunk, Gulszajra már 12 évesen szívesen beszélgetett a járókelőkkel a Bibliáról. És a többiek is szerettek bibliaverseket megtanulni. A gyerekeink, és később az unokáink buzgón részt vettek a gyülekezeti tevékenységekben. Még 9 gyerekünk és 11 unokánk van életben, és közülük 16-an szolgálják Jehovát, illetve járnak az összejövetelekre a szüleikkel.

ÓRIÁSI VÁLTOZÁSOK

Azok a kedves testvérek és testvérnők, akik az 1950-es években elkezdték Jehova munkáját a környékünkön, meg lennének döbbenve a sok változáson. Például az 1990-es évek óta szabadabban végezhetjük a prédikálómunkát, és könnyebb összejönnünk nagyobb létszámban.

1991-ben a feleségemmel részt vettünk életünk első nagy kongresszusán Kazahsztánban, Alma-Atában, mely ma Almatiként ismert. Kirgizisztánban pedig 1993-ban szervezték az első kongresszust, a biskeki Szpartak stadionban. A program előtt a testvérek egy hétig fáradoztak a stadion kitakarításán. Az igazgató annyira örült, hogy elengedte a bérleti díjat.

1994-ben újabb mérföldkőhöz érkeztünk, ugyanis megjelentek az első kirgiz nyelvű kiadványaink. Ma már működik egy állandó kirgiz fordítói csapat a biskeki fiókhivatalban. 1998-ban Jehova Tanúi tevékenységét törvényesen elismerték Kirgizisztánban. Szép növekedést értünk el, és most már jóval több mint 5000 hírnökünk van. Az országban összesen 83 gyülekezet és 25 csoport tevékenykedik a következő nyelveken: angol, kínai, kirgiz, orosz, orosz jelnyelv, török, ujgur és üzbég. A különböző hátterű testvérek és testvérnők egységesen szolgálják Jehovát. Ezt a sok jelentőségteljes változást Jehova tette lehetővé.

Jehova az én életemet is teljesen megváltoztatta. Egyszerű parasztcsaládban nőttem fel, és csak öt évig jártam iskolába. Jehova mégis felhasznált vénként, és megengedte, hogy az értékes bibliai igazságot nálam műveltebb embereknek is átadjam. Igen, ő egészen rendkívüli dolgokat visz véghez. A saját példám arra indít, hogy hűségesen tanúskodjak Jehováról, akinél „minden lehetséges” (Máté 19:26).