Olvasók kérdései
Az „Új világ fordítás” átdolgozott kiadásában a Zsoltárok 144:12–15-ig tartó rész szavai Isten népére vonatkoznak. A korábbi kiadásban ezek a gondolatok a 11. versben említett gonosz idegenekhez kapcsolódtak. Miért változott a fordítás?
A héber szöveg mindkét fordításra lehetőséget ad. A módosított szóhasználat indokait így foglalhatnánk össze:
A változtatás szótárilag és nyelvtanilag is alátámasztható. A Zsoltárok 144:12–15-ig tartó szakasz és az előző versek közötti kapcsolatot az határozza meg, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a 12. vers első szavának, a héber aser szónak. Ezt többféleképpen is lehet fordítani. Jelenthet egyebek közt vonatkozó névmást, például azt, hogy „aki” vagy „akit”. Az Új világ fordítás korábbi kiadásában ezt az értelmet kapta, így a 12-től 14-ig terjedő versekben említett jó dolgok a gonoszokra vonatkoztak, akikről az előző versekben van szó. De az aser eredményt vagy következményt is jelölhet, és ilyenkor a „hogy” vagy az „akkor” szóval lehet visszaadni. Az átdolgozott kiadás és más bibliafordítások ezt az utóbbi értelmet közvetítik.
A módosított szöveg jól beleillik ebbe a zsoltárba. A 12. versben az „akkor” szó használata azt jelenti, hogy a 12–14. versben felsorolt áldások az igazságosakra szállnak, vagyis azokra, akik a 11. vers szerint azt kérik Istentől, hogy szabadítsa meg és mentse ki őket a gonoszok kezéből. A változtatást a 15. vers is tükrözi, amelyben a „boldog” szó most már mind a két mondatban ugyanazokhoz köthető: azokhoz, akiknek „Istene Jehova”. Azt is fontos megemlíteni, hogy az eredeti héber szövegben nem volt központozás, így idézőjeleket sem használtak. Ezért a fordítóknak a héber költői stílust, a szövegkörnyezetet és a kapcsolódó bibliai részeket figyelembe véve kell meghatározniuk a helyes jelentést.
A változtatás összhangban van más bibliai részekkel, amelyekben Isten áldásokat ígér a hűséges szolgáinak. Így, hogy az aser szó másképp lett lefordítva, a zsoltár tükrözi Dávidnak azt a szilárd alapokon nyugvó reménységét, hogy miután Isten megszabadítja a népét, Izraelt az ellenségeitől, boldogsággal és jóléttel áldja meg őket (3Móz 26:9, 10; 5Móz 7:13; Zsolt 128:1–6). Az 5Mózes 28:4 például kijelenti: „Áldottak lesznek a gyermekeid, a földed termése és az állataid kicsinyei, a borjúid és a bárányaid.” Dávid fiának, Salamonnak az uralma alatt a nemzet valóban olyan békének és jólétnek örvendett, mint soha azelőtt. Az az időszak bizonyos szempontból előremutatott a Messiás uralmára (1Kir 4:20, 21; Zsolt 72:1–20).
Elmondhatjuk, hogy a 144. zsoltár módosított fordítása nem változtat azon, ahogyan a Biblia tanításait értjük. Viszont így az egész zsoltár világosabban közvetíti azt a reménységet, amelyet Jehova szolgái már régóta becsben tartanak, hogy Isten elpusztítja a gonoszokat, utána pedig tartós békével és jóléttel áldja meg az igazságos embereket (Zsolt 37:10, 11).