Terjesszük örömmel a jó hírt
1 „Menj utadra; fiad él.” Elképzelheted, mennyire örült Jézus, amikor ezeket a vigasztaló szavakat mondhatta egy király követének, akinek a fia közel volt a halálhoz! S a gyermek valóban életben maradt! (Ján 4:46–53). Jézus többször is közölt ilyen jó hírt (Máté 8:13; 15:28). Az apostolok is közöltek híreket, amikor azt mondták: „názáreti Jézus Krisztus nevében járj!” S a béna járni kezdett! Szívük biztosan túlcsordult az örömtől, amikor elvitték a jó hírt másoknak! (Csel 3:1–10; 5:15).
VAN-E HASONLÓ JÓ HÍR MA?
2 Közölhetünk-e mi ma ilyen jó hírt? Igen, közölhetünk! Elmondhatjuk az embereknek, hogy ’Megváltott fiad élni fog’, vagy ’Ismét járni fog, igen ugrálni és futni, mint egy szarvas!’ Igaz, kijelentésed nem válik azonnal valóra, mint Jézus és apostolai esetében, de valóban megtörténik majd Isten Királyságának uralma alatt. S ha megtörténik, még csodálatosabb lesz, mivel a meggyógyított embereknek nem kell újra megbetegedniük és meghalniuk. Kinyithatod a Bibliát, az Isten Szavát, és bizonyítékot szolgáltathatsz arra vonatkozóan, hogy akkor senki sem fog megbetegedni, vagy meghalni (Jel 21:3, 4).
3 Vajon nem ez a Királyságról szóló jó üzenet a legjobb hír, amit bárkinek adhatsz? De igen. Ettől értékesebbet nem kínálhatsz fel az embereknek. Az aranyhalmazok vagy gyémántok nem olyan értékesek, mint a „jó hír”. Az Isten szándékairól szóló jó üzenet terjesztésének kiváltsága bizonyára örömet szerez nekünk. Miért nélkülözik akkor mégis az örömet időnként egyesek, akik a jó hírt viszik?
ÖRÖMÜNK ELLENSÉGEI
4 Az öröm hiánya elsősorban a jó hírrel szemben tanúsított ellenállásnak és közönynek tulajdonítható. A legtöbb ember egyszerűen hallani sem akar róla; csúfolódnak vagy gúnyolódnak. De ne feledd, Pál apostol azt mondta, hogy a „jó hír . . . leplezett azok között, akik elvesznek”. Ki leplezi? Sátán. Igen, ő megvakította az emberek elméjét, hogy „a dicsőséges jó hír . . . ne ragyoghasson át (2Kor 4:3, 4). Ha ezt szem előtt tartjuk, megőrizhetjük örömünket. Miért?
5 Egy hűséges brooklyni testvér a Béthelből, aki sok évet töltött a körzetmunkában, azt mondta, hogy amikor az emberekkel beszél, állandóan arra gondol, hogy démonihlette eszmékkel és magatartásformákkal csatázik. Örömet meríthetünk abból a tudatból, hogy Isten oldalán vagyunk ebben a csatában, melyet Sátánnak és démonainak gonosz befolyása ellen folytatunk.
6 Az öröm másik ellensége a kételkedés vagy a hithiány lehet. Ez a „minket könnyen behálózó bűn”, ahogy Pál apostol mondta (Zsid 12:1; Jak 1:5–7). Te valóban elhiszed „a Királyság jó hírét”? Meg vagy-e győződve róla, hogy Isten Királysága hamarosan eltörli a gonosz régi világrendszert, mindazokkal együtt, akik ragaszkodnak hozzá, s elhozza azokat a nagyszerű állapotokat, amelyekre sóvárogva vágyunk? Egyes hírnökök megengedték, hogy kételyek fejlődjenek ki bennük, és elrabolják örömüket. De ha valóban hiszel Isten ígéreteiben, s ha élénken benned él e remény képe, ez segít neked abban, hogy örömmel terjeszd a jó hírt.
7 Amint fentebb megjegyeztük, az emberek közönyössége és az evangélizálásunkkal szemben tanúsított ellenállása mégis elragadta néhány hírnök örömét. Mit tehetnek az ilyen hírnökök, hogy életben tartsák örömüket?
HOGYAN ŐRIZTÉK MEG SOKAN ÖRÖMÜKET?
8 Sokan őrzik meg örömüket úgy, hogy rendszeresen elmélkednek a birtokukban levő csodálatos bibliai igazságokon és azon, hogy mennyire fontos másoknak hallani ezekről az igazságokról (Jer 15:16). Gondold csak el: „Azok, akik nem engedelmeskednek a mi Urunkról, Jézusról szóló jó hírnek — mondja a Biblia —, örökkévaló pusztulás bírói büntetését szenvedik el” (2Thess 1:6–9). Ismételt alkalmat kell kapniuk arra, hogy halljanak a Királyság-üzenetről. Miért? Azért, mert reagálásuk alapján ítéli meg Isten őket, mint életre vagy pusztulásra valókat (1Tim 4:16). Mérd föl magadban: nem találhatunk-e örömet abban, ha kitartóan olyan tájékoztatást viszünk el másokhoz, amely megőrizheti a juhszerű egyének életét?
9 Örömünket lelhetjük ebben, ha őszintén szeretjük az embereket, és aggódunk jólétük iránt. Te is így érzel? Jehova Isten, akit imádunk, így érez. Ő nem akarja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt szeretné, ha mindenki kedvező magatartást tanúsítana és életet nyerne (Ez 33:11; 2Pét 3:9). Ez az egyik oka annak, hogy prédikáltatja a jó hírt. Az emberek iránti gyengéd érzelem indította Pál apostolt és társait arra, hogy ne csak a jó hírt közöljék másokkal, hanem amint Pál mondja: „a mi saját lelkünket is” (1Thess 2:8). Ha ugyanígy vágyunk az emberek megsegítésére, akkor mi is megőrizhetjük örömünket.
10 Ezenkívül, amint egy testvér mondta: „Az öröm gyakran a sikerrel függ össze, a siker pedig a jó felkészüléssel.” Igen, ha jól felkészülünk arra, hogy bibliai témákat vitassunk meg, ez hozzájárulhat ahhoz, hogy sikeresek, s ebből következően örömteliek legyünk a prédikálómunkában. Ha a házigazdák meghallgatnak, bekapcsolódnak a beszélgetésbe, és elfogadják a bibliai igazságokat, a prédikálás örvendetes. S ha az újralátogatások alkalmával megfogadják buzdításunkat a Biblia elolvasására és tanulmányozására, örömünk még tovább növekszik.
11 De azt is fontos megjegyeznünk, hogy örömünk nem függhet pusztán attól, hogyan reagálnak az emberek a jó hírre. Egyes területeken nagyon kevesen fogadják el az igazságot, sőt néha senki sem, legalábbis néhány héten, hónapon, esetleg éveken át (Jer 7:27). De még ilyen körülmények között is megőrizhetjük örömünket. „Nagyon jó érzés volt, miután egy délutánt a prédikálómunkában töltöttünk — magyarázza egy testvér —, s ez az érzés egyszerűen abból a tudatból eredt, hogy részt vettünk abban a munkában, amellyel Isten megbízott minket.”
12 Bárcsak minél többen és többen ismernénk fel a tanítványképző munka végzéséből fakadó örömet! Őrizd meg örömödet abban a biztos tudatban, hogy az általad közölt jó hír a legértékesebb ajándék, amelyet bárkinek is fölkínálhatsz, s hogy Jehovának tetszik a munkád! (Zsid 6:10; Neh 8:10).