A jó hír felkínálása — Bárhol vagyunk
1 Milyen gyakran vagy képes felajánlani a dicséret áldozatát Jehovának? Részt tudsz-e venni a szántóföldi szolgálatban minden hét egy-két napján? Amikor Pál a jeruzsálemi keresztényeknek írt, arra buzdította őket, hogy „mindig ajánlják fel Istennek a dicséret áldozatát, azaz az ő nevéről nyilvános kijelentést tevő ajkak gyümölcsét” (Zsid 13:15). Azok a korai keresztények tisztában voltak vele, hogy Isten Izraelnek adott törvénye alatt minden nap ajánlottak fel reggeli és esti áldozatot Istennek a templomban. Egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne ajánlottak volna föl áldozatot (2Móz 29:38–42).
2 De hogyan utánozhatjuk azt a mintát? Nem mindnyájan tudunk kimenni a szántóföldi szolgálatba mindennap, arról nem is beszélve, hogy kétszer egy nap. Mégis szinte mindennap van alkalom arra, hogy felajáljuk a dicséret ilyen áldozatát Istennek.
ALKALMAK
3 Mi a helyzet akkor, ha teljesidejű világi munkát végzel? Nos egy New York-i testvér elvitt a munkahelyére egy példányt Az én könyvem bibliai történetekből című könyvből, és letette az asztalára tudva, hogy az felkelti majd munkatársai kíváncsiságát. Így is történt, és kérdezősködni kezdtek. Beszélgetésük rövid volt, mivel munkaidő alatt ment végbe, de a testvér elmondott nekik három dolgot: A könyv pontos; bibliai eseményeket mond el időrendi sorrendben; és csak két dollárba kerül. A többit hagyta, hogy hadd nézzék meg maguk. 63 könyvre vett föl rendelést.
4 Néhány testvérnek önálló üzlete van, s az ilyenek kiterjedtebb tanúskodást is tudnak végezni munkaidejük alatt. Egy New York-i fodrász, bár nem erőlteti rá az igazságot vendégeire, mindegyiküknek megpróbál mondani valamit, ha érdeklődés mutatkozik, a hajvágás egy kicsit tovább tart. Egy japán taxisofőr azt tapasztalta, hogy ha ő zárja be a vendégek után a kocsi ajtaját és szívélyesen üdvözli utasait, barátságos légkört tud kialakítani. Az Isten szaváról való beszélgetései gyakran mennek túl az öt percen, s néha az egy órát is eléri.
5 Van-e alkalom a tanúskodásra, amikor bevásárolni mégy? Egy kanadai testvérnő egy nagy áruházban megállt, hogy megnézzen néhány festményt, amelyek gyönyörű hegyeket, kék égboltokat, fákat és virágokat ábrázoltak. Odafordult egy másik asszonyhoz: „Mindezeket a gyönyörűségeket Isten teremtette, és most az emberek tönkre teszik.” Az asszony így válaszolt: „Igaz, de mit tehetünk?” Élvezetes beszélgetésbe kezdtek. Az asszony meg akarta tudni, hol tanult a testvérnő olyan sokat a Bibliáról. Megegyeztek egy házi Biblia-tanulmányozásban. S mindez a bevásárlás alatt történt!
6 A fiatal hírnököknek szintén kitűnő alkalmaik vannak. Egy Tennessee-i testvérnő az iskolában történt erőszakos bűncselekmény után felismerte, hogy nagyszerű alkalma van az Ifjúság könyvet megosztani másokkal. Miután szüleivel megbeszélte a haditervet, vitt egy könyvet az igazgatójának, egyet pedig a tanárjának. Jóváhagyásukkal felkínálta a könyvet osztálytársainak; 35-öt vettek csupán egyetlen nap alatt!
HOGYAN SEGÍTHETJÜK ELŐ
7 Azok, akiknek jó tapasztalataik vannak az alkalmi tanúskodásról, rendszerint előre felkészülnek rá. Keresik az alkalmakat, hogy a „dicséret áldozatát ajánlják fel Istennek.” Azonkívül imádkoznak Jehovához, hogy nyissa meg számukra a „szólás ajtaját” (Kol 4:2–4). Áttekintetted-e már imateljesen napi munkabeosztásodat, hogy eldöntsd, mikor és hol lenne lehetőséged alkalmi tanúskodásra?
8 A házankénti munkában sokan érnek el kiváló eredményeket, mivel követik A mi Királyság-szolgálatunk-ban közölt javaslatokat, hogy szólítsák meg azokat, akik az utcán vannak, akik kijönnek, vagy bemennek az épületbe, vagy a liftbe nagy épületekben. Nem kell várnunk arra, hogy az ajtajukban kerüljünk kapcsolatba az egyénekkel ahhoz, hogy beszélni tudjunk velük Isten Szaváról.
9 Abból kiindulva, hogy a kereskedők gyakran járják végig a házakat, egy kaliforniai testvérnő az ajtaja belső oldalára tett egy kis táblát. Azon van egy Biblia és más kiadványok vonzó bemutatása. Ez a plakát elősegíti a tanúskodást. A látogatók megjegyzést fűznek ahhoz, amit látnak, s ez tanúskodáshoz vezet.
10 Egy Missouri-i testvér elhatározta, hogy 15 perces munkaközi szünetében tanúskodik az első embernek, aki leül mellé. Az a férfi, akinek beszélt, már hallott az igazságról, de azt mondta, hogy nem kívánja folytatni a dolgot. Testvérünk mégis hagyott irodalmat olyan helyen, ahol a férfi könnyen kézbe tudta venni. Hat hónap múlva ez a férfi és a családja már mind alámerítettek voltak.
11 Egy másik testvér egyszerűen szokásává tette, hogy a Bibliát olvassa ebédidőben. Ez „elősegítette” a tanúskodást. Egy férfi hamarosan kérdéseket kezdett neki föltenni vallásos dolgokkal kapcsolatban. Nagyon nagy hatással volt rá a testvér tanúskodása. Ennek eredményeként amikor hírnökök látogatták meg a lakásában, Biblia-tanulmányozásba kezdett.
12 Nem kell tehát a hét egy meghatározott napjára vagy időpontjára korlátoznunk dicsérő áldozatunkat. Ha szívünket betölti a Jehova iránti hála, csak természetes, hogy hagyjuk túlcsordulni építő beszélgetésekben minden lehető alkalommal, bárhol vagyunk.