Segítenünk kell egymást!
Több konkrét elrendezésre van szükség
1 Az igaz keresztények az egymás iránt tanusított szeretetükről ismerhetők fel (Ján 13:34, 35). Segítik egymást. Tisztában vagyunk vele, hogy ez létfontosságú, ha sikeresen ki akarjuk állni a próbákat, és ellen akarunk állni a kísértéseknek, amelyekkel a vég nehéz idején szembe kell néznünk, valamint, ha teljesíteni akarjuk a Jehovától kapott megbízatást a Királyság jó hírének prédikálására és a még meglevő juhtermészetű emberek begyűjtésére vonatkozóan. Csakhogy az egymás iránti szeretetünket állandóan erősítenünk kell. Növelnünk kell az egymásnak nyújtott segítséget. Ez nyilvánvalóvá válik, ha figyelembe vesszük, mire van szükségük testvéreinknek világszerte. Ezt a szükségletet valószínűleg a saját gyülekezetedben is meglátod.
2 Jehova szervezetében sokan dicsérik buzgón és eredményesen Jehovát. A hitük erős, s továbbra is kitartanak a gazdasági tényezők, betegség vagy más dolgok ellenére is. S bár a dolgok e rendszerének vége nem jött el olyan hamar, mint várták, lojálisan szolgálnak. Csakhogy újak is vannak közöttünk, akik az elmúlt néhány év alatt csatlakoztak hozzánk. Azonkívül egyesek, akik az elmúlt években tevékenyek voltak a prédikáló munkában, most rendszertelenné, vagy tétlenné váltak a szolgálatban. Néhányan ezek közül még a szellemi táplálék iránti értékelésüket i elvesztették, oly mértékben, hogy csak időnként vagy egyáltalán nem járnak összejövetelekre. Ez gyakran a világ befolyásának tulajdonítható, amelynek hatására a Jehova iránti szeretetük langyossá, sőt hideggé változott.
SZERETŐ ELRENDEZÉSEK A SEGÍTSÉGNYÚJTÁSRA VONATKOZÓAN
3 Mire van szükség? Arra, hogy SEGÍTSÜK EGYMÁST! Igaz, már eddig is nyújtottunk segítséget egymásnak egy bizonyos mértékig. Kétségtelenül egyetértesz azonban abban, hogy több konkrét elrendezést lehetne kidolgozni, méghozzá nemcsak arra vonatkozóan, hogy milyen tipusú segítséget nyújtunk egymásnak, hanem arra vonatkozóan is, hogy biztosítsuk: a segítséget elég kitartóan nyújtják-e ahhoz, hogy a rászorulók ténylegesen javukra fordíthassák. Az ilyenfajta segítségnyújtás annyira fontos, hogy nem bízhatjuk a véletlenre.
4 A következő hónapokban a „Segítenünk kell egymást!” témát fogjuk hangsúlyozni az összejöveteleken különböző módokon. A segítségnyújtás három kiemelkedő módját fogjuk megvilágítani: 1. Több konkrét elrendezés a könyvtanulmányozási csoportokban a tapasztalt hírnökök számára, hogy segítsenek azoknak, akik igénylik a segítséget a tanítványképző munkában, és rá is szorulnak erre. 2. Jelöljük ki minden hónap első vasárnapját arra a célra, hogy ezen a napon különleges erőfeszítést teszünk a prédikáló munkában, s a gyülekezet minden tagját arra buzdítjuk, hogy vegyen részt ezen a napon ebben a tevékenységben. 3. Erősítjük a pásztori munkát és javítjuk a tanítás minőségét a hit és a szellemiség építése érdekében. Ezzel együtt minden hírnök, minden testvér és testvérnő számára sok alkalom lesz arra, hogy buzdítson és segítsen másokat. Ezeknek az elrendezéseknek mind az a céljuk, hogy SEGÍTSÜK EGYMÁST!
TÁRSAK A SZOLGÁLATBAN
5 Ha éppen most kezded el a prédikáló munkát, ha kissé nehéznek találod azt, hogy hatásosan beszélj az ajtóknál, vagy ha egy kicsit elbátortalanodtál és lelassultál a szolgálatodban, akkor bízunk benne, örömmel fogadod egy tapasztalt társ segítségét a szolgálatban. Pál így figyelmeztetett: „És ügyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jó cselekedetekre ösztönözzük egymást, nem hanyagolva el összejöveteleinket, mint némelyeknek szokásuk, hanem buzdítva egymást!” Majd a jövőre mutatva hozzátette: „S mindezt annál jobban, minél inkább látjátok közeledni azt a napot” (Zsid 10:24, 25). Az a nap nagyon közel van! Annál inkább szükségünk van tehát arra, hogy ’szeretetre és jó cselekedetekre ösztönözzenek bennünket. Hisszük, hogy Jehova minden szolgája belátja, mennyire szükséges együttműködnünk abban, hogy konkrét elrendezéseket dolgozzunk ki EGYMÁS SEGÍTÉSÉRE! (A sorozat első cikke a „Segítsük egymást I. rész: a szántóföldön” című cikk részletesen elmagyarázza, hogyan kell kidolgozni ezeket az elrendezéseket.)
A SZOLGÁLATRA SZÁNT ELSŐ VASÁRNAP
6 Ha minden hónap első vasárnapját arra szánjuk, hogy különleges erőfeszítéseket tegyünk a prédikáló munkában, akkor mindenki ennek megfelelően tud terveket készíteni. (Természetesen más napokon is fogunk szolgálatot végezni ugyanúgy, mint eddig.) Tegyük fel, egy olyan testvérnő vagy, akinek hitetlen férje van. Vajon férjed meg fogja-e engedni, hogy minden hónapban legalább egy vasárnapon két vagy több órát fordíts a szolgálatra? A család minden tagja együttműködhet ennek érdekében. Más hírnököket más körülmények akadályozhatnak abban, hogy minden vasárnap kimenjenek a szolgálatba, de ha már előre úgy rendezik a dolgaikat, hogy minden hónapban legalább egy vasárnapot a szántóföldi szolgálatban töltsenek, akkor ezt valószínűleg meg is fogják tudni tenni.
A HIT ÉS A SZELLEMISÉG ÉPÍTÉSE
7 Jézus azt mondta Péternek: „Erősítsd testvéreidet” és „tápláld bárányaimat”. Később Péter így figyelmeztette a véneket: „Legeltessétek az Istennek gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerből, hanem önként . . ., úgy, hogy példaképeivé váltok a nyájnak” (Luk 22:32; Ján 21:15; 1Pét 5:2, 3). Egyes vének jól végzik a pásztori munkát, de pontosabban körülhatárolt segítségre, Jehova Szavának pontosabb, meghatározottabb alkalmazására van szükség a hit és szellemiség építésében. Ez megkülönböztető képességet és szívélyes figyelmességet igényel. Amikor vének vagy kisegítő szolgák programot kapnak az összejöveteleken, kitűnő alkalmuk van arra, hogy erősítsék mások hitét. Alkalmazd az anyagot a helyi körülményekre! Légy lelkes! Légy buzdító! És gyakorold, amit prédikálsz azáltal, hogy kimégy a szántóföldre és együtt munkálkodsz a hírnökökkel! A példa mindig többet jelent a szavaknál.
8 Minél több segítségben részesülünk, annál tapasztaltabbakká és eredményesebbekké válunk. Erősebbek leszünk a hitben, és abban az elhatározásunkban, hogy Jehovát szolgáljuk. Így abba a kivételes helyzetbe kerülünk, hogy másoknak is segíteni tudunk. Támogassuk tehát teljes mértékben az EGYMÁS SEGÍTÉSE érdekében hozott elrendezéseket, hogy továbbra is hűségesen szolgálhassuk Jehovát, s közben segíteni tudjunk testvéreinknek vagy testvérnőinknek ugyanezt tenni. Nem kisebb értékről, mint életről van szó.