Segítsük egymást (V. rész): Hogy előrehaladást érjünk el
1 A mi Királyság-szolgálatunk február óta közöl javaslatokat arra vonatkozóan, hogy tapasztaltabb hírnökök hogyan segíthetnek azoknak, akik szeretnének segítséget kapni a szántóföldi szolgálatban. A segítségben részesülők kétségkívül nagyra értékelik az érdekükben tett szerető erőfeszítéseket. A segítséget nyújtó testvérek pedig egész biztosan tanultak a tapasztalatból és okkal közelebb érzik magukat azokhoz, akikkel együtt dolgoztak (Róma 1:11, 12).
2 Van-e további módja is annak, hogy segítsük egymást? Azok, akik együtt munkálkodnak, meghatározhatják, hogy mennyi ideig kívánják társakként végezni a szolgálatot. Miután kifejlesztették azt a képességüket, hogy az emberekkel beszélgessenek az ajtóknál, néhányan talán az újralátogatások végzéséhez vagy a tanulmányozások vezetéséhez kérnek segítséget. Bízunk abban, hogy akiknek módjukban áll, azok továbbra is segítenek. Másrészt azok, akik a szántóföldi szolgálat valamelyik ágában segítséget kaptak, most abban a helyzetben vannak, hogy maguk is segíteni tudnak másoknak a családjukban vagy a tanulócsoportban. Reméljük, hogy a tanulmányvezetők és a szolgálatfelvigyázók örömmel tesznek javaslatokat a folyamatos előrehaladástok érdekében (1Tim 4:15).
3 Valamilyen formában mindenki képes segíteni másoknak a szántóföldi szolgálatban. Már az is segítséget jelent, ha valaki gondoskodik arról, hogy megszervezze a másokkal való együttmunkálkodást. Akik már rendszeresek és gyakorlottak a szántóföldi szolgálatban, buzdítva érzik magukat, ha van valaki, akivel együtt munkálkodhatnak. A kisegítő úttörők különösen nagyra értékelik ezt. Még ha nem nyújthatsz is rendszeres segítséget egy meghatározott személynek a tanulmányozási csoportodban, meghívhatnál-e másokat, hogy veled munkálkodjanak a szántóföldön? Magaddal vihetnél-e a tanulmányozásodra egy idősebb hírnököt, egy serdülőkorú fiatalt vagy egy gyengébb egészségű testvért?
4 Talán vannak a gyülekezetben olyanok, akik jó előrehaladást érnének el, ha valaki egy kis figyelmet tanúsítana irántuk és akitől egy kis buzdítást kapnának. Egy idősebb testvérnő, akinek betegség korlátozta az erejét, nagyon szeretett volna úttörő lenni. Egy utazófelvigyázó némi időt fordított arra, hogy segítsen a testvérnőnek úgy megszervezni a tevékenységét, hogy egy-két órát minden reggel a szántóföldön tölthessen, majd utána hazamenjen pihenni. Késő délután pedig kiegészíthette az arra a napra tervezett szolgálati idejét. A testvérnő ezt igen gyakorlatiasnak találta, és könnyűszerrel túlteljesítette az úttörők számára előírt óramennyiséget. A kisegítő úttörők sok testvérnek lehetővé tették, hogy kifejlesszék képességeiket a szántóföldi szolgálatban. Ez arra is képessé tette őket, hogy maguk is még több személynek nyújtsanak segítséget a gyülekezetben.
5 A meghívás és a gyakorlati segítség hasznos eszköznek bizonyult abban, hogy jó néhány fiatalnak segítsen megjavítani a szolgálatát. Erre azért kerülhetett sor, mert valaki törődött velük és időt fordított a megsegítésükre. Az eredmények még szembetűnőbbek, amióta ezek közül a néhai fiatalok közül néhányan most maguk is mások megsegítésére használják fel azt, amit ők kaptak (2Tim 2:2).
6 Másokat segíteni az előrehaladásban: folyamatos program. A siker kulcsa pedig a mások iránti mélységes szeretet. Mindenkinek javára válik, hiszen akik másoknak adnak, ’nagyobb boldogságot’ nyernek! (Csel 20:35).