Tartsuk fenn a kölcsönös segítségnyújtás szellemét!
1 Az Írások megmutatják, hogy némelyek hosszú időn át örömmel dolgoztak együtt Isten szolgálatában. Amikor Jézus kiküldte maga előtt 70 tanítványát különböző városokba, kettesével küldte ki őket (Luk 10:1). Amikor Pál missziós körútra indult, magával vitte segítőtársaként Timótheust (Csel 16:1–3). Salamon is átérezte, milyen nagy szükség van társra, mert ezt írta: „Jobb kettőnek, mint egynek, mert jobb jutalmuk van kemény munkájukért” (Préd 4:9). Ez nem azt jelenti, hogy valaki nem végezheti egyedül a jó hír prédikálását. Inkább azt jelenti, hogy hasznosabb egy társsal dolgozni a szolgálatban és kölcsönösen kisegíteni egymást. Hogyan tarthatjuk fenn ma a saját gyülekezetben ezt a szellemet?
TE IS RÉSZT VEHETSZ BENNE
2 Talán zavarban vagy, sőt szégyelled magad, amikor meg kell beszélned valakivel, hogyan javíthatnád meg a szolgálatod különböző vonatkozásait. Talán úgy érzed, hogy nem lehet hasznod abból, ha más valakivel munkálkodsz, hiszen már évek óta ismered az igazságot. Nézd Apollós példáját! A Biblia azt mondja róla, hogy „ékesszóló férfiú volt . . . és jártas volt az Írásokban”. Akvila és Priscilla mégis „maguk mellé vették őt és pontosabban feltárták előtte Isten útját”. Apollósnak nem volt kellemetlen további igazságokat elfogadni Akvilától és Priscillától. Nem utasította vissza a segítséget, s nem gondolta, hogy már elég „bátran beszél a zsinagógában” és nincs szüksége több tudásra. Inkább elfogadta a segítséget s továbbment Akhájába, ahol „sokat segített azoknak, akik Isten ki nem érdemelt kedvessége révén hittek”. Noha ez a beszámoló talán nem utal közvetlenül a szántóföldi szolgálatra, mindenképpen megmutatja azt a szellemet, amit mindannyian szeretnénk felmutatni egymás megsegítésében (Csel 18:24–28).
3 Lehet, hogy valaki kiválóan tud irodalmat terjeszteni, de nehézségei vannak az újralátogatások végzésében. Egy másik nagyszerűen végzi az újralátogatást, ellenben nehezen képes kezdeményező, első látogatást végezni. Az Írások szelleme ezt sugallja: „Az adományt mindannyian használjátok fel a kapott mértékben egymás szolgálatára mint Isten különböző módon kifejezésre jutó ki nem érdemelt kedvességének sáfárai” (1Pét 4:10). A különböző adományokkal rendelkező egyének arra kapnak buzdítást, hogy működjenek együtt a szántóföldi szolgálatban és tanuljanak egymástól.
A KÖNYVTANULMÁNYOZÁS ÁLTAL
4 A mi Királyság-szolgálatunk februártól júniusig megjelenő számaiban számos jó javaslatot olvashattunk arról, hogyan munkálkodhatunk együtt másokkal és hogyan meríthetünk kölcsönösen hasznot ebből. (Jó lenne, ha a könyvtanulmányozás vezetők átnéznék ezeket a cikkeket, hogy beépíthessék a könyvtanulmányozási elrendezésbe.) Ha szeretnéd megjavítani nyilvános prédikálásodat, miért ne használnád fel ezt a nagyszerű gondoskodást? Ehhez csupán az szükséges, hogy felkeresd a könyvtanulmányozás vezetődet vagy a szolgálatfelvigyázót a gyülekezetben és közöld vele ezt a kívánságodat. Vagy ha úgy tetszik, lépj kapcsolatba egy hírnökkel, aki jól működik a szolgálatnak abban az ágában, ahol javítani kívánod a saját munkádat és elintézed, hogy együtt munkálkodjatok.
5 Nem vagyunk mindannyian egyformák tapasztalat és képességek dolgában, ezért hasznot meríthetünk a gyülekezet azon tagjaiból, akik „rátermettek” a prédikáló munka valamelyik részterületén, ahol te is szeretnéd tökéletesíteni a munkádat (1Kor 12:29, 30). Sok öröm szerezhető az ilyen segítségnyújtás, szeretet és jó cselekedetek révén (Zsid 10:24).