Cselekedjünk jót a fiatalokkal!
1 Jehova mindenkor figyelmet tanúsított az elnyomottak iránt (Zsolt 146:7–9). Az ókorban különleges intézkedésekkel biztosította, hogy még a hátrányos helyzetben levő fiatalok is gondoskodásban részesüljenek. Izraelnek adott törvénye különösképpen megemlíti az „apa nélküli fiú” (2Móz 22:22–24). Bár ma nem vagyunk a régi törvény alatt, vajon annak a törvénynek az alapelve nem tesz minket keresztényeket felelőssé ebben a kérdésben?
2 Jehova tanúi némely gyülekezetében vannak olyanok, akiket „apa nélküli” fiataloknak nevezhetnénk. Ez azért van, mert a szüleik talán hitetlenek. Más fiataloknak hívő szüleik vannak ugyan, de segítségre szorulnak, hogy szellemi támogatásban részesíthessék a gyermekeiket. Előfordul, hogy a szülők egészen újak az igazságban és nincsenek abban a helyzetben, hogy hatékonyan segítsék gyermekeiket, ahogyan szeretnék. Az egyre nehezedő különféle nyomások mellett egyeseknek kevés idő jut arra, hogy együtt tanuljanak gyermekeikkel vagy együtt munkálkodjanak velük a szántóföldi szolgálatban stb. Más szülők noha szeretnék megadni a kívánt segítséget, maguk is segítségre szorulnak abban, hogy az igazságot mélyítsék el gyermekeik elméjébe és szívébe Isten Igéjéből.
MIT TEHETSZ TEHÁT?
3 Egy kérdés, amelyet a gyülekezetben mindenkinek meg kell fontolnia, a következő: „Hogyan adhatnám meg a szükséges segítséget és buzdítást?” Akik feladatot kapnak az összejövetelekre, időnként bevonhatják abba a fiatalokat. Vajon nem lehetne az összejöveteli programrészekbe bevonni még szélesebb körben olyan fiatalokat, akik példamutatók a gyülekezetben? (Csel 16:1, 2). Bár némelyek talán nem rendelkeznek olyan jó adottságokkal, mint mások az önmaguk kifejezése terén, buzdító lehet számukra, ha időnként alkalmi kiváltságokat bíznak rájuk s ez másoknak is buzdításul szolgálhat. Talán több időbe telik, ha másoknak segítünk, de az a nevelés, tapasztalat és figyelem gazdagon megtérül, amint a lelkiismeretes és öntudatos fiataljaink növekszenek az igazságban.
4 A szülők Istentől kapott felelőssége, hogy segítsék tulajdon gyermekeiket. De vajon azt jelenti ez, hogy mások nem segíthetnek? Egyáltalán nem jelenti azt! S ez különösen azokra az esetekre érvényes, amikor egyes szülőknek a már említett nehézségeik vannak. A további segítségre szoruló gyermekeket meghívhatjuk, hogy csatlakozzanak a mi családunkhoz a tanulásban, a szántóföldi szolgálatban és talán az egészséges kikapcsolódásban is. Vajon az apostol buzdítása, hogy „tárjuk szélesre a szívünket” nem vonatkozik erre a területre is? (2Kor 6:11–13).
5 Még azok is, akik nem szülők, „szélesre tárhatják a szívüket” a fiatalok iránt tanúsított szeretet terén azzal, hogy időt töltenek velük. Azzal, hogy önmagukat adják, segítik, buzdítják és bátorítják a fiatalokat.
6 Felhasználhatod az összejövetelek előtt és után adódó lehetőségeket is arra, hogy elbeszélgess a fiatalokkal. Ez többet jelent egy futó üdvözlésnél vagy rövid „Hogy vagy”?-nál. Egy vén megkérdezte egy kisfiútól: „Hogy vagy?”, de mielőtt az válaszolhatott volna, a vén máris egy idősebb testvérhez fordult és beszédbe elegyedett vele, mivel látni akarta őt. Később a kisfiú felkereste a vént és megkérdezte: „Valóban tudni akarod, hogy hogy vagyok?” A vén bevallotta, hogy tanult ebből a tapasztalatból.
7 A fiatalok készségesebben reagálnak, ha név szerint ismerjük őket. Igen, ők is részei a gyülekezetnek és az idősebbeknek meg kell teremteniük az összhangot a fiatalokkal. Ha a fiatalok azt látják, hogy a „barátjuk” vagy, készségesebben válaszolnak a tanácsodra, az irányításodra.
MARADANDÓ BENYOMÁS
8 Nem kétséges, hogy sokan közületek visszatekintenek és élénken emlékezetükbe idézik az apróbb kiváltságokat, amelyekben akkor részesültek, amikor még egészen fiatalok voltatok. Ugye milyen buzdító és értékes dolog volt az számotokra? Mi az, ami mély benyomást keltett? Talán egy demonstrálásban kapott kis szerep? Talán egy kedves tanács vagy dicséret egy idősebb testvér részéről? Talán egy szántóföldi tapasztalat, amelyben akkor volt részed, amikor egy idősebb testvérrel vagy testvérnővel munkálkodtál? Ha a gyülekezetben mindenkit úgy tekintünk, mint egy nagy gyülekezeti „család” tagját, az mind a fiataloknak, mind az idősebbeknek nagy hasznára válik. Amikor Jehova példáját igyekszünk követni, aki érdeklődést és szeretetet tanúsít az egész emberiség iránt, cselekedjünk továbbra is jót a fiataljainkkal!