Megbízhatóság — a hűség jele
1 Mindannyiunknak sok mindentől függ az élete. Szükségünk van élelemre és vízre, s levegőre is, hogy lélegezzünk. Hálásak vagyunk a barátokért vagy a családért, akikben megbízhatunk.
2 Mindenekfelett azonban Jehovától függünk, mivel Ő az Életadó. Azt is megértettük, hogy Jehova a „hű és értelmes rabszolga” osztály által lát el minket szellemi táplálékkal „megfelelő időben” (Máté 24:45–47). Örülünk, hogy Jehova létrehozott egy hű szolgákból álló szervezetet, amely az egész földre kiterjed. Ezek a szolgák készek vállalni a Királyság-érdekek igazgatásának terhét 97 fiókhivatalban, és ők végzik a szellemi táplálék kinyomtatásának és a szervezet általi szétosztásának nehéz munkáját.
A hűség példaképei
3 Ha megvizsgáljuk a bibliai feljegyzéseket, sok olyan férfi és nő példájáról olvashatunk, aki megbízható volt, és hűséget tanúsított Jehova iránt. Gondoljunk Mózesre! Emlékezzünk csak vissza, hányféle módon mutatta ki a hitét és a megbízhatóságát Jehova szolgálatában (Zsid 11:27–29). Nem tért-e vissza fivérével, Áronnal együtt többször is a Fáraóhoz azzal az üzenettel, amelyet Isten parancsba adott, míg végül azt mondták nekik, hogy halálbüntetés terhe mellett meg ne próbáljanak többé a Fáraó szeme elé kerülni (2Móz 10:11, 28). Vajon nem tanúsított-e hűséget, amikor felügyelt arra, hogy a szent hajlék úgy készüljön el, ahogyan azt Jehova előírta? És nem állt-e ki Mózes hűséggel a nép elé, hogy törvénykezzen felettük, amíg Jehova meg nem mutatta neki az utat ahhoz, hogy segítséget kapjon? (2Móz 18:13, 25, 26).
4 Márk és Timótheus is azok közé tartozik, akiket a megbízhatóság példaképeihez sorolhatnánk. Jóllehet János Márk egy alkalommal hátat fordított a testvéreinek és nem kísérte el őket evangélizáló körútjukra, s ezzel kérdésessé tette a megbízhatóságát, később igen hasznosnak és megbízhatónak bizonyult, sőt abban a kiváltságban részesült, hogy megírhatta az egyik evangéliumot (Csel 13:13; 2Tim 4:11).
5 Bár még fiatal ember volt, Timótheus is buzgón követte idősebb testvérének, Pálnak az utasításait a prédikáló tevékenység terén (2Kor 1:18–20).
Mutassuk ki a megbízhatóságunkat!
6 Vajon megbízhatók vagyunk-e a szántóföldi tevékenységben, az önátadásunkkal összhangban? Ha vének vagy kisegítő szolgák vagyunk, és az a kiváltságunk, hogy taníthatjuk a gyülekezetet az összejövetel valamelyik részében vagy élen járhatunk a szántóföldi szolgálatban, vajon megbízhatónak mutatkozunk? Fontos, hogy annak bizonyuljunk, amint Lukács 16:10 mutatja.
7 Ha feliratkoztunk a Teokratikus Iskolára, megbízhatnak abban, hogy megtartjuk a számunkra kijelölt előadást? És amikor az igazságról beszélünk, pontos ismeret alapján tesszük azt és a nagyszerű tanítás szerint, amelyet Jehova lojális szervezetétől kapunk? (2Tim 1:13).
8 Amikor arról van szó, hogy ki kell takarítani a Királyság-termet, vajon megbízhatók vagyunk? Támogatjuk a vének döntését annak tudatában, hogy az ő kinevezésük összhangban van az Isten Szavában található útmutatással a szent szellem által? Időben ott vagyunk a teokratikus feladatok végzésénél? Késedelem nélkül továbbadjuk a szántóföldi szolgálatról és bibliatanulmányozásainkról szóló jelentésünket? Úgy kezeljük-e a Királyság-termet, mint az igaz imádat központját, és hozzájárulunk-e annak jó állapotban tartásához?
9 Bizonyára mindannyian szeretnénk megbízhatónak bizonyulni mind Jehova előtt, mind a testvéreink előtt. Ahogyan mi megbízunk Jehovában, és számítunk arra, hogy gondoskodni fog a mindennapi szükségleteinkről, a szellemi táplálékkal és a jó vezetéssel együtt, bizonyára mi is azon leszünk, hogy Jehova úgy használjon fel minket, hogy mások is számíthassanak ránk a szükség idején (1Pét 4:10, 11).