Segítsünk az új és az újra tevékeny hírnököknek a szántóföldi szolgálatban!
1 Amikor először hallottál arról, hogy szükséges részt venni a szántóföldi szolgálatban, valószínűleg nem kaptál még bemunkálandó területet és nem mondták neked, hogy prédikálj. Ellenben valaki kedvesen segédkezet nyújtott és bevezetett ebbe a nagyon fontos munkába. Nem lenne hát helyénvaló, ha te is segítenél egy újnak vagy egy újból tevékeny hírnöknek, és így első kézből tapasztalnád, hogy „nagyobb boldogság adni, mint kapni”? (Csel 20:35).
FOKOZATOS SEGÍTSÉG
2 De hát hogyan segíthetnél az ilyen személynek? Alapvető fontossága van a felkészülésnek. Ezt közösen is meg lehet tenni, például a beszélgetési téma vagy a felkínálásra kerülő irodalom egyik beszédtémája alapján. Igen fontos, hogy az új hírnök vagy az újra tevékeny hírnök alaposan ismerje a felkínált irodalmat, hogy még biztonságosabban érezze magát az ajtóknál.
3 További lépés a felkészülésben: megbeszélni az általános ellenvetéseket, amelyeket felhozhatnak az emberek, és az ezekre adandó válaszokat. Miért ne gyakorolnátok ezt oly módon, hogy felváltva lennétek a házigazda, aki felveti az általános ellenvetéseket? Ezáltal el lehetne kerülni azt, hogy kellemetlen meglepetés érjen az ajtóknál egy váratlan ellenvetés esetén.
4 A hírnöktársad talán ideges vagy bizonytalan még az elején, ezért jó, ha végleg megállapodtok abban, hogy együtt munkálkodtok. Bizonyosan nagyra értékeli majd, hogy valaki segít neki, ha nehézségek merülnek fel munka közben (Préd 4:9, 10). Kezdetben talán hasznosabb olyan területen munkálkodni, ahol könnyebben beszédbe lehet elegyedni az emberekkel, s így az új hírnöktárs is könnyebben bekapcsolódhat és magabiztosabbá válhat.
5 A munka befejezése után hasznos lehet megbeszélni a végzett látogatásokat és megállapítani, hogy mit lehetne tenni a következő látogatásnál az érdeklődés felkeltése érdekében. Légy mindig építő szándékú, és dicsérd meg a társadat a megtett erőfeszítéseiért (1Thess 5:11). Igyekezz pontosan meghatározni, hogy mikor munkálkodtok újra együtt, és kinek mi lesz a feladata. Idővel majd ő is bízni kezd a saját képességeiben, és nemcsak az lesz a feladata, hogy elmondja a betanult tanúskodási szöveget az ajtóknál, hanem még alaposabban fel fogja majd tárni az igazságot másoknak.
6 Ahogyan egyre többet munkálkodunk együtt az ilyenekkel, megbeszélhetjük velük, hogyan használjuk fel a konkordanciákat vagy a Bibliai beszédtémákat; hogyan rakhatjuk le az alapot egy újralátogatásra már az első alkalommal; hogyan készüljünk fel egy ilyen újralátogatásra és hogyan vezessük le azt; hogyan kezdjünk bibliatanulmányozást, és hogyan fejlesszük, tökéletesítsük állandóan a tanítási képességünket. Mindez az eredményes szolga fegyvertárához és képességeihez tartozik! (2Tim 4:5).
A KÖNYVTANULMÁNYOZÁS VEZETŐK
7 Minden könyvtanulmányozás vezető mutasson személyes érdeklődést a csoportjának tagjai iránt és vegye észre, amikor valaki hiányzik az összejövetelről, vagy nem jól végzi a szántóföldi szolgálatot (Péld 27:23). Igyekezzen a lehető legtöbbet együtt munkálkodni a csoport tagjaival a szántóföldi szolgálat különböző ágaiban, és szeretetteljes segítséget nyújtani, amikor arra szükség van, vagy amikor azt igénylik. Miért ne igyekeznénk azon lenni, hogy együtt munkálkodjunk a könyvtanulmányozás vezetőkkel vagy más jó képességű hírnökökkel, és hasznunkra fordítani a tapasztalataikat?
8 Tehát „az adományt használjátok fel a kapott mértékben egymás szolgálatára, mint Isten különböző módon kifejezésre jutó ki nem érdemelt kedvességének sáfárai”. S amikor ezt megtesszük, nem magunknak keresünk dicsőséget, hanem azt kívánjuk, hogy „Istené legyen a dicsőség mindenben Jézus Krisztus által”. Ha arra használjuk fel ezeket az ’adományokat’, hogy másokon segítsünk, akkor még nagyobb mértékben részt veszünk Isten dicsőítésében (1Pét 4:10, 11).