Használjuk fel bölcsen az időnket!
1 Az idő minden keresztény számára nagy értéket jelent. Vajon mi hogyan használjuk fel ezt a kincset? Az időt éppen úgy el lehet fecsérelni, mint a pénzt, de bölcsen is fel lehet használni. Mint keresztényeket Jehova Isten iránti, Jézus Krisztus iránti, valamint az embertársaink iránti szeretetünk arra kellene hogy indítson minket, hogy bölcs módon használjuk fel az időnket, és „áron is megvásároljuk az alkalmas időt” (Ef 5:16).
2 A keresztényi életpálya e tekintetben nagyban különbözik azokétól, akik a dolgok jelen rendszerét kedvelik. Pál megjövendölte, hogy az utolsó napokban élő emberek az ’élvezeteket szeretik’, és bizony ez nagyon is igaz! (2Tim 3:4). A legtöbb ember minden héten sok órát tölt el TV nézéssel vagy mozilátogatással. Mások a sportokban lelik örömüket, video-játékokat játszanak, túlzott mértékben kedvelik a túrákat, a zenét, vagy más hobbijuknak hódolnak, és mindez bizony sok időt rabol el tőlük.
A SZELLEMI DOLGOK LEGYENEK AZ ELSŐ HELYEN!
3 Vajon azt jelenti ez, hogy a keresztény egyáltalán nem élvezheti a kikapcsolódás valamilyen formáját vagy az egészséges szórakozást? Szó sincs erről! Még Jézus is részt vett lakomákon, különleges étkezési alkalmakon. Időt fordított a szükséges pihenésre. De Jézus nem csinált nagy dolgot az evésből, ivásból és a személyes kedvtelésből; nem ezek képezték az életének fő gondjait. Ő abban találta örömét, ha az Atyja akaratát végezhette (Ján 4:34). Arra figyelmeztetett minket, hogy az élet testi élvezetei ne legyenek fontosabbak számunkra, mint Jehova szolgálata (Luk 21:34; Máté 6:31–33). Jól tesszük tehát, ha Jézus példáját követjük az időnk bölcs felhasználása tekintetében.
4 Ennek érdekében olyan értékes dolognak kell tekintenünk az időt, amelyet bölcs módon tartozunk felhasználni. Nem használhatjuk fel önző módon, csak a saját kedvtelésünket keresve. Inkább továbbra is ’áron vegyük meg az időt’ és támogassuk a gyülekezet prédikáló és tanítványképző tevékenységét, és ’legyen mindig sok tennivalónk az Úr munkájában’! (1Kor 15:58).
5 Van néhány gyakorlati dolog, amit megtehetünk az idő bölcs felhasználása terén. Egy ilyen javaslat az, hogy legyen ésszerű, megvalósítható időtervünk. Jólehet ez az időterv némi szórakozást és kikapcsolódást is biztosíthat nekünk, mégis a szellemi érdekeinken legyen a fő súly. Ez az időterv tartalmazza az összes gyülekezeti összejövetelen való részvételt, a rendszeres szántóföldi szolgálatot és a személyes, egyéni bibliatanulmányozásra fordítandó időt, ami szükséges ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani az igazsággal.
6 A szülőknek természetesen még további kötelességük is van ezen a téren: segíteniük kell a gyermekeiket abban, hogy szellemi dolgokkal foglalkozzanak. Le kell tehát ülniük és ésszerű tervet kell készíteniük az egész család teokratikus tevékenységére, a saját keresztény szülői feladataik tekintetében is. Így tanúsíthatnak személyes érdeklődést a gyermekeik jóléte és azok helyes időbeosztása iránt (Ef 6:4).
7 Sokszor igen hasznos, ha személyes célokat tűzünk ki magunk elé a szántóföldi tevékenységünk terén. Ezek azonban ésszerű, megvalósítható célok legyenek. Elhatározhatjuk például, hogy minden hónapban egy adott mennyiségű órát töltünk a szántóföldön. Ha valóban a célunk megvalósítására törekszünk, ritkán fogjuk eltűrni, hogy ne teljesítsük a kitűzött óraszámot, sőt gyakran túl is fogjuk szárnyalni azt. Sokan reális, ésszerű célnak tartják azt, hogy kisegítő úttörők, vagy általános úttörők legyenek.
8 Igen értékes cél az is, hogy megjavítsuk a szolgálatunk minőségét. Gondoltál-e olyan módszerekre, amelyek a szolgálatban eltöltött idő jobb kihasználását biztosítják: Például: javíthatnál-e a tanítói képességeden az ajtók előtt azzal, hogy még hatásosabb bevezetéseket használsz? (Lásd: „A jó hír felkínálása.”) Nem tudnál-e még hatásosabb bibliatanulmányozásokat vezetni vagy javítani azon a módon, ahogyan az Isten Szavára és az ő szervezetére irányítod az emberek figyelmét? Ezzel valóban bölcs módon használod fel a szolgálatra fordított időt.
9 Mit tehetsz mondjuk akkor, ha úgy látod, hogy kevesen vannak otthon? Nos, miért ne végeznél látogatásokat más időpontban a nap folyamán, vagy esetleg más napokon? Egyes hírnökök nagyon jó eredményt értek el, amikor megszólítottak utcán sétáló embereket. Így azok közül is többekkel találkozhattak, akiket egyébként talán nem találtak volna otthon. Az utcai tanúskodásnál nem ajánlatos, hogy kettesével vagy hármasával sétáljatok és egymással beszélgessetek. Inkább külön-külön menjetek és úgy szólítsátok meg az embereket, hogy nyomban beszélgetést kezdhessetek velük. Így jobban ki tudjátok használni az időt és nagyobb örömet találtok a szolgálatban.
10 Jó, ha arra gondolunk, hogy az időnk csodálatos adomány Jehovától. Használjuk fel tehát mindenkor bölcsen, nem önző módon. Mindenki egyénileg vizsgálja meg, hogyan tudná megjavítani a saját idejének felhasználását, különösképpen a szellemiekre fordított időét. Járjatok azért továbbra is „nem úgy, mint oktalanok, hanem mint bölcsek, áron is megvegyétek az alkalmas időt” Sátán régi rendszerének ezekben az utolsó napjaiban! (Ef 5:15, 16).