’Hogyan hallanának . . . ?’
1 A valaha megkezdett világraszóló legnagyobb Királyság-prédikálás nemsokára befejezéséhez ér (Máté 24:3, 14; Márk 13:10). Izgalmas és sürgető jellegű időszakban élünk, amelyben eleget kell tennünk Istentől kapott megbízásunknak. Szolgálatunk egyrészt folytonosan haladó, másrészt egyre kiterjedtebb, ha annak minőségét és mennyiségét nézzük. Vajon miért? Azért, mert sok-sok egyén és család él még szétszórtan olyan területeken, amelyeket nem volt módunkban bemunkálni s ahol nem hallottak a hit üzenetéről. S mivel „a hit hallásból van”, nagyon is helyénvaló a kérdés: „Hogyan hallanának viszont prédikáló nélkül?” (Róma 10:14, 17).
2 Elég nagyszámú gyülekezet van, amelynek területét nem sikerül gyakran bemunkálni. Itt akár távoli vidéki területekről, akár szomszédos városi területekről is beszélhetünk. Az ilyen területek bemunkálásához nem csupán valamivel több erőfeszítésre és időre van szükség, hanem több pénzkiadással is jár. Ha a gyülekezeted területét a kívántnál ritkábban sikerült bemunkálni, vajon hogyan lehetne javítani ezen? Hogyan segíthetnének ebben más gyülekezetek és az utazó felvigyázók?
3 Az előttünk álló kellemes nyár végi időjárás mellett, a gyülekezetek összpontosítsák erőfeszítéseiket a bemunkálatlan területekre. Szükség van arra is, hogy nagyon akarjuk a kemény munkát és gondosan készítsük elő azt (Neh 4:6; 1Tim 4:10). Nagyszerű eredmények születnek ott, ahol a késő délutáni vagy kora esti órákban végzik a tanúskodást. Kifejezett célunk, hogy a lehető leggyorsabban eljuttassuk az egész területre a Királyság-üzenetet. Csak a tapasztalt érdeklődésről kell feljegyzést készíteni, hogy a megfelelő módon figyelemmel kísérhessük azt az érdeklődést újralátogatások vagy levelek formájában. Miért ne szerveznénk autós csoportokat egész napos tevékenységgel, mondjuk a hónap valamelyik hetében, a hétvégén. Induljunk korán. Az odautazás alatt meg lehet beszélni a napiszöveget, sőt gyakorolni is lehet a mondanivalónkat. Készítsünk magunknak ennivalót az útra, hogy a lehető legelőnyösebben kihasználhassuk az időt. Közös alapot képezhetünk a költségek fedezésére, így megoszlanak a kiadások és nem kell egyetlen személynek viselni a terheket. Ó milyen jó is, ha az ember a ’jó hír terjesztésének (rab)szolgálja lehet’! (Fil 2:22).
4 Sokat tehetsz annak érdekében is, hogy segítséget nyújts a körzeted vagy szomszéd körzet gyülekezeteinek. A körzetfelvigyázó felelős a tevékenység összehangolásáért, hogy ezzel biztosítva legyen a terület teljes bemunkálása. Ha segítséget szeretnél nyújtani ebben, tájékoztasd erről a véneket, ők pedig keressék meg a körzetfelvigyázót, aki meggyőződik arról, hogy hol van valóban szükség a segítségre.
5 Mindegyikünk részt vehet ebben a létfontosságú munkában. A családok elhatározhatják, hogy szabadságot vesznek ki, vagy hétvégi kirándulást szerveznek olyan területre, amelyet be kell munkálni. Egyes autós csoportok elvállalhatják a távolabb eső területeket. Az idősebb hírnököket is meg lehet hívni. Bár ők talán csak kevesebb otthont tudnak majd bemunkálni. Akik nem képesek nagyobb távolságra elutazni, egy szomszédos vagy közelebb eső területet kaphatnak, amelyet valamilyen okból a közelmúltban nem sikerült még bemunkálni. Gondolkozz el azon, hogyan tudnál segíteni abban, hogy másik is halljanak a jó hírről.
6 Tapasztalt hírnökök és újak egyaránt nagyon élvezetesnek találják majd az ilyen körülmények között végzett Királyság-prédikálást. Vidéken hasznosan fel lehet használni a részletes térképeket, amelyeken az utak és a házak is fel vannak tüntetve. Készítsetek tervet az egész terület rendszeres bemunkálására, hogy a lehető legeredményesebb munkát végezhessétek a rendelkezésre álló idő alatt. A gyülekezetek jó összmunkája, a szolgálat iránti buzgóság, valamint a jó szervezés segít majd abban, hogy az egész terület legalább évente egyszer bemunkálásra kerüljön.
7 Mindannyian felelősek vagyunk a területünkön élő emberek életéért (Ez 33:6–9). A látogatásod talán az utolsó lehetőség azok számára, akik helyesen viszonyulnak az örök élethez, hogy hívőkké lehessenek (Csel 13:48). A mi küldetésünk az, hogy mindazoknak prédikáljunk, akik hajlandók meghallgatni minket. Ezért hát ’őszintén, mint Istentől küldöttek, szóljunk Isten szeme előtt Krisztussal együtt’ (2Kor 2:17).