Találjunk örömet az egyéni tanulmányozásban!
1 A zsoltáros „boldognak” nevezi azt, aki „Jehova törvényében gyönyörködik” és „halk hangon olvas abból éjjel és nappal” (Zsolt 1:1, 2). Vajon rendszeresen tapasztalod-e ezt a szívbeli örömet, igen, ezt az igazi boldogságot, ami a szerető Jehova Istenünk pontos ismeretéből fakad? Sokan tapasztalják. Miért van akkor az, hogy némelyek kényszerű robotnak, kemény munkának tartják a tanulást és az elmélkedést, ami hasznos ugyan, de szükségszerűen nem jár mindig örömmel, amikor végzik? Hogyan lehetne ezt a kényszerű robotnak tűnő valamit örömteli élménnyé tenni?
HOGYAN NÖVELHETJÜK AZ ÖRÖMÜNKET?
2 Először is nagyra kell értékelnünk azt a tényt, hogy az ilyen ismeretszerzés tulajdonképpen életet jelent számunkra (Ján 17:3). Ez olyan lényeges, hogy Az Őrtorony egyszer kijelentette: „Ha nem tudsz ’időt szakítani’ a bibliatanulmányozásra, ezzel valójában azt mondod, hogy nem akarod az életet”. De vajon az örök élet elnyerése legyen az egyedüli indíték, amiért bibliatanulmányozást végzünk? Figyeljük meg, mit válaszolt Jézus a zsidó vezetőknek, akik meg akarták őt ölni: „Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek . . ., de ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek” (Ján 5:39, 42, Károli). Igen, a személyes tanulmányozásunk indítéka legyen az Isten iránti szeretet, és az a vágy, hogy segíteni tudjunk másoknak (Csel 20:35; 1Kor 8:1).
3 Amikor például alaposan felkészülünk minden gyülekezeti összejövetelre, jobban hajlunk majd arra, hogy közre is működjünk, és hozzászólásaink értelmesebbek lesznek. Ezzel másokat is szeretetre és jó cselekedetekre buzdítunk és serkentünk (Zsid 10:24, 25). És vajon milyen kihatással lesz ez a szántóföldi szolgálatunkra? Az összejövetelekre való előzetes felkészülésünk jobban az elménkbe vési a Királyság-teremben tanult szellemi igazságokat, és könnyebben eszünkbe jutnak, amikor másoknak tanúskodunk. Jobban felkészültek leszünk a szolgálat minden ágában, hogy ’számot adjunk a bennünk levő reménységről’, és így sokkal hatékonyabb lesz a szolgálatunk (1Pét 3:15).
TALÁLJUNK RÁ IDŐT!
4 Gondot okoz talán, hogy időt találjunk a tanulásra? Ha valóban megértjük, hogy a bibliatanulmányozás életet jelent számunkra, és ha őszintén fel kívánjuk használni a tanultakat mások javára, indíttatva érezzük magunkat arra, hogy ’áron is megvegyük’ az időt, a kevésbé fontos dolgok rovására (Ef 5:15, 16). Talán korlátoznunk kell a televíziónézést, vagy a nem annyira lényeges anyag olvasását. Talán jobban ki kell használnunk az esténként rendelkezésünkre álló időt, mielőtt pihenni térnénk, vagy esetleg korábban kell felkelnünk reggel. A naponta ily módon megtakarított 15-20 perc is igen hasznos lehet, különösen ha rendszeresen tesszük ezt. A minden nap egyéni tanulással töltött 15 perc több mint 91 órát tesz ki egy évben!
5 De csak akkor arathatjuk a legteljesebb örömet az ilyen tanulási időből, ha jól kihasználjuk az időnket. Kerülnünk kell az ébrenléti álmodozást, az elménk elkalandozását, ehelyett egyetlen sajátos témára kell összpontosítani a gondolatainkat. Ha pontos célt tűzünk ki magunknak, ha nem engedjük, hogy a televízió vagy a zajos szoba elterelje a figyelmünket, termékenyebb munkát fogunk végezni. Az igazi személyes tanulmányozás megköveteli az átgondolt elmélkedést mindazzal kapcsolatban, amit tanultunk, s aminek gyakorlati értéket tulajdonítunk. Ha követjük Pál tanácsát, hogy ’ezeken elmélkedjünk, ezekbe merüljünk bele teljesen’, megelégedéssel tölt el bennünket az a tudat, hogy jó munkát végeztünk, és igazi örömet találunk majd a személyes tanulmányozásban! (1Tim 4:15).