„Tegyünk mindenkivel jót”
1 Pál apostol ezt írta: „Ezért tegyünk mindenkivel jót addig, amíg kedvező időnk van rá, de különösképpen azokkal, akik kapcsolatban vannak velünk a hitben” (Gal 6:10). Nem gondolod-e, hogy most van itt a kedvező idő a buzgó Királyság-szolgálatra? (Vö. János 9:4.) Ezek az utolsó napok; mindenütt teokratikus terjeszkedést láthatunk, és további terjeszkedés lehetőségére utal kétségkívül a saját gyülekezetedben is a legutóbbi Emlékünnepen jelen volt személyek száma (És 60:22; Márk 13:10).
2 De sajátosan melyik az a tevékenység, amellyel „mindenkinek jót tehetünk”? Mikor és kinek kell jót tennünk? Hogyan örvendhetünk mindenkinek és hogyan tehetünk jót mindenkivel?
A JÓ MUNKA EGYIK FORMÁJA
3 Már mennyei létezésének legelején, Isten Fia mestermunkás volt, és nagyszerű példát mutatott, amikor mások javára keményen dolgozott. Mindig örült annak, hogy Jehova akarata szerint cselekedhet (Péld 8:22–31; Zsolt 40:8 [40:9, Károli]. Később saját szavaiban is kifejezésre jutott a keresztény szolgálat iránti értékelése: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és az ő munkáját befejezzem” (Ján 4:34). A földi szolgálata során megkezdett prédikáló munka a legméltóbb munka, amit végezhetünk (Ján 14:12).
4 Ebből a jó munkából még bőven van hátra (Máté 9:37, 38; 10:11–13; 28:19, 20). Még sok millió embernek kell segítenünk, hogy megértsék Isten Szavát, és az ő akaratát cselekedjék. Dolgozzunk hát keményen ebben a szolgálatban mindenki javára, és örüljünk annak, hogy ebben a kiváltságban részesülhetünk.
5 A szeptemberi beszélgetési téma erre a hónapra is ugyanaz, mint az előző hónapban. Az embereknek reménységre van szükségük, ami azt jelenti, hogy meg kell tudniuk, miért tapasztal most a világ ilyen nyomorúságot. Kétségkívül hatást érünk el, ha beszélgetést kezdeményezünk az emberekkel arról, hogy miért jogos a reménység az 1914 óta tapasztalt nyomorúság ellenére is.
6 Vajon figyelemmel kísérted az utóbbi időben a szántóföldi munkatervedet? Vajon teljes mértékig kihasználod a lehetőségeket, alkalmakat, amikor a Jehova Istentől kapott fontos munkában tevékenykedhetnél? (Ef 5:15–17). Kétségtelen, hogy egy kis tervezéssel a legtöbben közülünk minden héten tevékenykedhetnénk a szántóföldi szolgálatban ebben a hónapban. Tudnál-e részt venni a kisegítő úttörő szolgálatban a közeljövőben? Mindannyiunknak komolyan meg kell fontolnunk, mit teszünk egyénileg és családonként is, hogy ezt a kedvező időt jól felhasználjuk a tanúskodásra, és mások javára munkálkodjunk, Jehova szolgálatának örvendezve.
SEGÍTSÜNK MÁSOKNAK!
7 Ahogy az apostol mondta, mi igyekszünk mindenkivel jót tenni, „de különösképpen azokkal, akik kapcsolatban vannak velünk a hitben”. Talán tudsz valakiről, akit bátoríthatnál, talán egy új érdeklődőt, egy új hírnököt vagy egy tétlen személyt?
8 Sok új érdeklődő volt jelen az Emlékünnepen áprilisban. Akik a te gyülekezetedben eljöttek az Emlékünnepre, talán több segítséget várnak. Segítesz-e nekik előrehaladni az igazságban? Különösen az ilyeneknek kell felkínálni azt a lehetőséget, hogy rendszeres, alapos és elmélyült bibliatanulmányozást folytassanak (Ján 21:15–17).
9 Ismersz-e valakit, aki nemrég lett Királyság-hírnökké és aki talán buzdításra, támogatásra szorul? Mindannyian visszaemlékszünk még arra, amikor először kezdtük hirdetni az igazságot, hogyan segítettek nekünk. Gondolkozzunk el azon, hogyan tudnánk mi is segíteni az új hírnököknek, hogy szilárdan gyökeret verjenek az igazságban (Róma 15:1, 2).
10 Talán jelen voltak az Emlékünnepen olyan tétlen hírnökök is, akik azelőtt kapcsolatot tartottak velünk. Most talán készek lennének lépéseket tenni, hogy visszatérjenek a gyülekezettel való tevékeny kapcsolathoz. A vének bizonyosan nagyra értékelnék, ha felkínálnád a segítségedet az egyik ilyen személynek, akinek segítségre van szüksége.
11 Ha az örömre gondolunk és arra, hogy milyen jót tehetünk másoknak, megmaradunk a Királyság jó hírének tevékeny prédikálásában, hogy elvigyük ezt a jó hírt mindazoknak, akik hajlandók meghallgatni azt, miközben nem feledkezünk meg azoknak a szükségleteiről sem, akik kapcsolatban vannak velünk a hitben (Fil 2:1–4).