Vajon a Királyság-érdekek állnak első helyen az életedben?
1 Jézus kész volt az életét adni Isten Királyságáért. Amikor Pilátus előtt az életéért folyt a per, szilárdan kitartott (János 18:37). És amikor haldokolva a kínoszlopon függött, Isten Királyságát emelte ki, mint az emberiség reménységét, a gonosztevőhöz intézett szavaiban: „Velem leszel a Paradicsomban” (Luk 23:43).
2 Megérthetjük, miért tartotta Jézus annyira fontosnak a Királyságot. Ő azért jött a földre, hogy „tanúskodjon az igazság mellett”, amely szerint Isten Királysága igazságosan uralkodik és lehetővé teszi, hogy Isten akarata megvalósuljon a földön is, amiképpen a mennyben. Mi lehet nagyobb öröm számunkra, mint végrehajtani Jehova akaratát és Paradicsommá alakítani át ezt a földet, Isten eredeti szándékának megfelelően? Mily csodálatos kilátást tárt elénk Jézus: az egész hű és engedelmes emberiség mindenütt a földön egységben végzi majd a tiszta imádatot!
SZÁMOLJUNK A KÖLTSÉGEKKEL!
3 Ritkán könnyű dolog Jézus példáját követni és a Királyság-érdekeket tenni az első helyre. Pedig Krisztus minden követőjének el kell döntenie, hogy mi legyen az első helyen az életében. Jézus megmagyarázta: ő azért jött, hogy „tüzet bocsásson a földre” és meghasonlást okoz majd a családokban a Királyság vitakérdése (Luk 12:49–53).
4 De Jézust követni az Isten Királysága támogatásában azt is jelenti, hogy hordoznunk kell a „kínoszlopunkat” és vállalni mindazt, ami ezzel együtt jár. ’Számolni a költségekkel’ annyit jelent, hogy az embernek késznek kell lennie arra is, hogy „búcsút mondjon” az anyagi javainak, ha azok akadályozzák őt Isten szolgálatában (Luk 14:27, 28, 33). Jézus ugyanakkor arra buzdít mindenkit, hogy legyen az ő követője és vegyen részt a jó hír másoknak való hirdetésében. A Királyság-uralom alatti örök élet elnyerése minden árat megér! (Máté 13:44–46).
NE AGGODALMASKODJATOK TÖBBÉ!
5 Jó ha megkérdezzük magunktól: vajon a Királyság-érdekek állnak az első helyen az életünkben? Jézus megmagyarázta: „Senki sem lehet két úr rabszolgája . . . Nem szolgálhattok Istennek és a gazdagságnak . . . Ne aggodalmaskodjatok többé a lelketek miatt, hogy mit esztek és mit isztok, vagy a testetek miatt, hogy mibe öltöztök” (Máté 6:24, 25). Hiszünk-e kellőképpen Jézus tanácsában, hogy először a Királyságot keressük, és bízzunk abban, hogy minden mást ráadásul megkapunk? Vagy talán ’aggodalmaskodunk a lelkünk miatt’?
6 Talán gyakran hiányzol az összejövetelekről vagy a szolgálati tevékenységről a világi munka miatt és természetesnek veszed, hogy eleget tégy a munkaadód kívánalmainak? Vannak testvérek, akik jól fizető állást hagytak ott azért, mert a munkabeosztásuk hátráltatta őket a teokratikus tevékenységükben. Sokan pedig azt tapasztalták, hogy a munkaadó hajlandó engedményeket tenni és a munkavállalóihoz igazodni, ha azok valóban megbízható, készséges dolgozók (Kol 3:23, 24). A gyülekezetnek nagy erősítést jelent, ha a vének, a kisegítő szolgák és az úttörők jó példát mutatnak ezen a téren.
TERVEZZ MÁR MOST!
7 Sok fiatal nemsokára elvégzi az iskolát. Vajon tervezed-e már most, hogy milyen legyen a jövőd? Sokan azt tervezik, hogy rövid ideig dolgoznak, azután felveszik az úttörő szolgálatot. Miért ne használnánk ki azt a lehetőséget, hogy részt vegyünk a teljes idejű Királyság-szolgálatban félretéve az anyagi javak gyűjtését? Miért ne az elsődleges fontosságú dolgokra törekednénk? Ha a Királyság áll az első helyen az életünkben, akkor miért ne lennénk úttörők? Ha a világi munkát tartjuk fontosnak, az a veszély fenyeget, hogy a szívünk elnehezedik az élet gondjai miatt és nem lesz kedvünk az úttörő munkához (Máté 6:26; Luk 21:34).
8 Ez a világ sokat követel azoktól, akik önként lesznek a rabszolgái. Az anyagi előnyök vonzása sokakat tőrbe ejt. Az eredmény pedig: egyre több adósság, amely egyre növekvő jövedelmet kíván. Mennyivel jobb dolog Jehovában bízni, aki jól tudja, hogy mire van szükségünk és megígérte, hogy gondoskodik rólunk. Ha a Királyságot tesszük mindig az első helyre, az életünknek igazi célja lesz, és erősíteni fog minket a jövőbeni végnélküli áldások nagyszerű kilátása! (Máté 6:32; 1Tim 6:18, 19).