Továbbra is építsétek egymást!
1 Pál azt mondja nekünk: „Ti mindannyian a világosság fiai vagytok és a nappalnak fiai”. Arra ösztökél minket, hogy ne aludjunk, hanem legyünk éberek, és tartsuk magunkon a védőfegyverzetünket. S vajon miért? „Mert nem haragra rendelt minket Isten, hanem, hogy megmentést szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által . . . Ezért . . . továbbra is . . . építsétek egymást, amiképpen azt teszitek is” (1Thess 5:5–11). Ma abban az időben élünk, amikor hirtelen pusztulás szakad a dolgok jelenlegi rendszerére. Ezért alapos okunk van arra, hogy egymást buzdítsuk. De hogyan tehetjük meg ezt?
HA RÉSZT VESZÜNK A SZÁNTÓFÖLDI SZOLGÁLATBAN
2 Ennek egyik módja az, hogy együtt munkálkodunk a testvérekkel és testvérnőkkel a szántóföldi szolgálatban. Jobban meg kell ismernünk egymást. Erre kitűnő alkalom, ha együtt munkálkodunk a szántóföldön és közös építő tapasztalatokat szerzünk. Ugyanakkor segíthetünk is egymásnak ebben a szolgálatban. Tehát — miközben eleget teszünk alapvető feladatunknak, vagyis prédikálunk és tanítványokat képezünk, egyen a testvéreinket is építhetjük (Mal 3:16; Máté 28:19, 20). Miért ne próbálnánk meg hát már most, hogy együtt munkálkodjunk valakivel, talán olyan személlyel, akivel a közelmúltban nem voltunk együtt a szolgálatban?
JÓ PÉLDÁVAL
3 Pál apostol felismerte, hogy a jó példája kedvező befolyással van másokra és nagy buzdítás forrása lehet a testvérei számára (Fil 1:13, 14). Ha jó példát mutatunk akár kis dolgokban is, jó hatást gyakorolhatunk, mint Pál. Például rendszeresen szoktál találkozni a csoporttal, amikor részt veszel a szántóföldi szolgálatban? Jól felkészülsz előtte és elolvasod a javasolt kiadványokat? Jól átgondolod, hogy hogyan fogod felkínálni azokat? Ezzel jó példát mutatsz másoknak és növelni fogod a saját előadásod és felkínálásod értékét.
AZ ÚJAK, A RENDSZERTELENEK ÉS A TÉTLENEK
4 Sokan voltak jelen az áprilisi Emlékünnepen olyanok is, akik tétlenekké lettek. Ezeknek személyes segítségre és buzdításra van szükségük, hogy újra rendszeres kapcsolatot tartsanak fenn velünk és szellemileg újra megerősödjenek (Zsid 10:24, 25).
5 És mit mondhatunk azokról, akik rendszertelenekké lettek a szolgálatban vagy gyakran hiányoznak az összejövetelekről? Talán elkeseredtek az átélt nehézségek miatt? Talán segíthetnél az ilyeneknek és meghívhatnád őket, hogy kísérjenek el a szántóföldi szolgálatba vagy egy bibliatanulmányozásra? Nem tudnád-e bevonni őket más gyülekezeti tevékenységbe is? Néha egy kellő időben mondott kedves és megértő szó is elegendő ahhoz, hogy megsegítsünk valakit, aki elvesztette a bátorságát (Péld 25:11).
6 Mialatt szeretnénk sértetlenül megőrizni teljes szellemi fegyverzetünket és másoknak is segíteni, hogy ezt megtehessék, megfogadjuk az apostol tanácsát és ’segítjük a gyengéket’, ugyanakkor tapasztaljuk majd, hogy mennyire igazak Jézus szavai: „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Csel 20:35).