A jó hír felkínálása — Mindenkinek
1 Jézus Krisztus széles körű nyilvánosságot biztosított Isten Királyságának. Egész Galileát bejárta és hirdette: „Tartsatok bűnbánatot, mert elközelített a mennyek királysága!” (Máté 4:17). Ez a jó hír időszerű üzenet volt, amely megdobogtatta Jézus hallgatóinak a szívét és reménységgel töltötte el az embereket. Az ilyen jó hírt érdemes elmondani másoknak is, és mivel nagyon sürgős, az ilyen hirdető munkát végző egyének vállán súlyos felelősség nyugszik.
2 Vajon ki vállalta magára ennek a felelősségnek a terhét? Jelenlegi időszámításunk kezdetén, Jézus tanítványai — élükön a hű apostolokkal — vállalták ezt a felelősséget. Évszázadokkal később mi is megismertük az üzenetet és így ránk is hárul az a felelősség, hogy elmondjuk másoknak is (1Kor 9:16). Ha kihasználunk minden alkalmat, kimutathatjuk Jézus parancsa iránti szívből fakadó engedelmességünket. Jézus ugyanis megparancsolta, hogy „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek”, mielőtt eljön a vég (Máté 24:14).
3 Amikor részt veszünk a prédikáló munkában, megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy minden otthonban beszéljünk valakivel? Mivel sokan végeznek világi munkát, számos ajtónál senki se reagál a jelentkezésünkre. Ámde a reagálás hiánya a főbejáratnál nem mindig jelenti azt, hogy senki nincs otthon. Utal-e valamilyen jel arra, hogy van egy mellékbejárat, vagy valamilyen hátsó bejárat? Ha igen, próbáljunk ott is kopogtatni, talán választ kapunk, lehet, hogy a tulajdonos az udvarban vagy a garázsban van. Néha valamilyen melléképület is a lakáshoz tartozik és oldalbejárata van. Az is előfordul, hogy amikor egy másik otthonhoz közeledsz, látod, hogy az előző lakás tulajdonosa éppen hazaérkezik. Ha ez a helyzet, miért ne próbálnál újra bekopogtatni hozzá néhány perc múlva?
4 Mi legyen azokkal a lakásokkal, ahol végképp nem sikerül senkit otthon találni? Jelöld meg az ilyen lakásokat a jegyzetfüzetedbe. Általában hasznos, ha külön feljegyezzük azokat, akik érdeklődést tanúsítottak, hogy ezeket újra felkereshessük, azoknak a címét pedig, akiket nem találtunk otthon, átadhassuk más valakinek, ha mi nem tudunk újra elmenni azokra a címekre. Az ilyen otthon nem talált személyek listáját végigjárva azt tapasztaljuk, hogy jó, ha különböző időpontokban keressük fel őket; így nagyobb a valószínűsége annak, hogy otthon találjuk őket. Néhány hírnök sikeresnek bizonyult, amikor ugyanaznap az esti órákban kereste fel az ilyen lakásokat. A hétközben távollevő személyeket gyakran otthon lehet találni a hétvégén; vagy megfordítva. A hétközben, illetve a hétvégén munkálkodó csoportok kicserélhetnék az olyan címek jegyzékét, ahol senkit sem találtak otthon. Néha jó eredményeket lehet elérni ezzel a módszerrel is. Az ilyen listák megőrzésében és kezelésében tanúsított hűségünk megmutatja mások iránti szeretetünket és azt a vágyunkat, hogy szeretnénk elnyerni Jehova tetszését (Luk 16:10).
5 Légy készen arra, hogy más alkalmakat is kihasználj a tanúskodásra a területeden. Például találkozhatsz olyan egyénekkel, akik éppen sétálnak, vagy egy padon ülnek, esetleg buszra várnak. Tapintatos megközelítéssel, barátságos mosollyal talán halló fülekre találsz. Gyakran előfordul, hogy fiatalokkal találkozol a szolgálatod közben. Ne mulaszd el az alkalmat. Beszélj nekik a Bibliáról, hisz az ő életük is fontos (Máté 19:14).
6 Isten Szava nem hagy kétséget afelől, hogy Jehova akarata ez: „mindenfajta ember megmentésben részesüljön” (1Tim 2:4). „Nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki bűnbánatra jusson” (2Pét 3:9). Amikor a területen munkálkodunk, és őszintén arra törekszünk, hogy azt alaposan bemunkáljuk és mindenkit elérjünk, azt mutatjuk, hogy mi is úgy szeretjük az embereket, ahogyan Jehova szereti őket. Ez a szellem biztosan áldásokat eredményez önmagunknak és azoknak is, akik meghallgatnak minket (1Tim 4:16).