A jó hír felkínálása — Határozott magatartással
1 Mint a Királyság jó hírének hirdetői, szükséges, hogy határozott magatartást tanúsítsunk a szolgálatunk iránt. Vajon miért szükséges ez? Azért, mert ez a világ Sátán befolyása következtében meg akarja nehezíteni számunkra, hogy Isten akaratát cselekedjük. Ezért Pál arra buzdítja a keresztényeket, hogy ’ugyanolyan gondolkodásmódjuk legyen, amilyen a Krisztusé volt’ (Róma 15:5). Jóllehet sok ellenállásba ütközött, Jézus mindig megőrizte határozott magatartását. Nagy magabiztossággal, határozottsággal beszélt, kifejezéseit Isten Szavának a tekintélyére alapozta (Máté 7:28, 29). Nem habozott megragadni minden lehetőséget arra, hogy megossza másokkal is a Királyság-reménységet. Szellemileg megerősítette a környzetében levőket, arra buzdította őket, hogy szorosan az ő nyomában haladjanak. Vajon mi is ezt a prédikálás iránti határozott, magabiztos magatartást tudjuk ma felmutatni?
2 Időnként előfordulhat, hogy kellemetlen érzéseink támadnak a részünkre kijelölt területtel kapcsolatban, amikor az terméketlennek, gyümölcstelennek mutatkozik. Ha ezért visszahúzódnánk a prédikálástól, hanyag magatartást árulnánk el. Bár tudta, hogy nagyon kevesen reagálnak majd kedvezően a jó hírre, Jézus mégis „szánalmat érzett” azok iránt, akiknek prédikált. Mialatt bátran kitartott a prédikálásban, tanítványait arra utasította, hogy könyörögjenek az Atyához: küldjön még több „munkást az aratásba” (Máté 9:36–38). Jézus mindig derűlátó volt. Határozottan segíteni akart a körülötte élőknek.
3 Egyre több családban kell mind a férjnek, mind a feleségnek teljes idejű munkát végeznie, hogy fenntarthassák megszokott életszínvonalukat, vagy egyszerűen csak azért, hogy valahogy kijöjjenek a keresetükből. Gyakran előfordul, hogy amikor valahová becsöngetünk, senkit sem találunk otthon. A határozott magatartás arra késztet bennünket, hogy vizsgáljuk meg, mit tehetünk a munkatervünk módosítása terén, hogy jobb eredményeket érjünk el. Nem gondoltál-e még arra, hogy néhány órát az esti tanúskodásra fordíts? Vannak, akik kitűnő eredményeket értek el azzal, hogy nyomban az esti étkezés utáni időben kerestek fel otthonokat, amikor a lakástulajdonos általában ráér és kedvezőbb hangulatban van.
Legyünk pozitív magatartásúak mások iránt
4 Sok örömmel jár az, ha másokkal együtt munkálkodunk a szolgálatban. Ez különösen akkor van így, amikor a beszélgetésünk helyes magatartást tükröz vissza. Ha negatív érzéseknek adunk hangot, az elbátortalanítja a társunkat. Például, az ókori Izrael esetében, a tíz hűtlen kém „rossz jelentést” adott le, ami az egész nemzet tagjainak szívét félelemmel töltötte el (4Móz 13:32—14:3). Ezzel ellentétben Salamon ezt írta: „A jó hír megerősíti a csontokat” (Péld 15:30). A jó dolgokat kidomborító tapasztalatok mások megerősítésére szolgálnak, további buzgó szolgálatra serkentenek.
5 Hajlamosak vagyunk arra, hogy néha teljesen lebecsüljük valakinek az érdeklődését, még akkor is, ha jó bibliai beszélgetést folytattunk vele? Néhányan borúlátóan tekintenek az újralátogatásra abban a tévhitben, hogy az érdeklődés nem volt elegendő vagy nem volt őszinte. Soha ne feledjük: „Isten szava élő és erőt fejt ki” (Zsid 4:12). A testvéreink számtalan tapasztalatot mondanak el olyan esetekről, amikor őszinte egyénekre igen nagy benyomást tettek egyszerű kijelentések, vagy az például, hogy elolvastak egyetlen cikket valamelyik folyóiratunkban. Ezzel a lehetőséggel számolva, határozottan azon kell lennünk, hogy nyomon kövessünk és tovább fejlesszünk mindenfajta érdeklődést, amellyel találkozunk.
6 Jézus határozott magatartást tanúsított, mivel teljesen meg volt győződve arról, hogy birtokában van az igazságnak, amely szabaddá teszi az embereket (Ján 8:32). Minden akadály ellenére — a hitetlenség, a közöny, sőt az üldözés ellenére is — teljesen elvégezte a szolgálatát. Csodálatos teljesítménye és az igérete, hogy mindig velünk lesz, arra a szilárd elhatározásra késztet minket, hogy igyekezzünk előre haladni határozott magatartással abban a tudatban, hogy Jehova segítségével nekünk is sikerül teljesen elvégezni a szolgálatunkat (Máté 28:20; 2Tim 4:5).