Fordítsunk figyelmet az idősekre és a betegekre!
1 Mily buzdító, hogy vannak közöttünk szép számban idős testvérek és testvérnők, akik sok évet töltöttek el a hű Királyság-szolgálatban. Igen, akik az évek során tapasztalatot szereztek Jehova szolgálatában, nagy buzdítás forrásai lehetnek mindannyiunk számára. Ősz hajuk a szépség koronája és jelenlétükkel a gyülekezet gazdagodik (Péld 16:31).
2 Mialatt a javunkra fordítjuk az ilyen idősebbek által felkínált szellemi adományokat, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az előrehaladott életkor különféle nehézségekkel jár együtt (Préd 12:1–5, [12:3–7, Károli]). Vajon odafigyelünk-e idősebb testvéreink és testvérnőink személyes szükségleteire és készek vagyunk-e kedves és szerető segítséget nyújtani nekik? (János 13:34, 35). Szükségleteik igen különbözőek lehetnek.
3 A szükséglet néha abban mutatkozik meg, hogy társaságot keresnek, amely csökkenti az egyedüllét érzését, de gyakran gyakorlati segítségre van szükségük a közlekedésnél, a bevásárlásnál, a házimunkában, vagy egyéb mindennapi dolgokban. Jóllehet szellemileg erős lehet, az idős testvér vagy testvérnő fizikailag talán nem képes már elvégezni egy sor szükséges tennivalót. De lehetnek a gyülekezetben olyanok is, akik — bár nem előrehaladott életkorúak — mégis segítségre szorulnak, mivel betegek vagy testifogyatékosak.
Hogyan segíthetünk?
4 Az idősek és a betegek megsegítésének felelőssége elsődlegesen a családtagokra és más rokonokra hárul. De a szellemi testvéreknek és testvérnőknek is szerető érdeklődést kell tanúsítaniuk az ilyenek iránt és készeknek kell lenniük arra, hogy segítsenek. A segítés egyik módja az, hogy gondoskodunk az összejövetelekre történő elszállításukról. Az idős testvéreinknek sokat jelent a társaságunk az összejöveteleken, és ha az egészségi állapotuk megengedi, szívesen elfogadják kedves meghívásodat, hogy elmenjenek veled a Királyság-terembe. A szerető kedvesség kinyilvánításának egy másik módja az, hogy vendégszeretők vagyunk és meghívjuk őket egy étkezésre, vagy egyszerűen a keresztény társaságba, baráti körbe.
5 Amikor a szántóföldi szolgálatra vonatkozó intézkedést tesztek, vajon számításba veszitek-e az idősebbeket? Testi korlátozásaik talán megkövetelik, hogy olyan területet jelöljetek ki a számukra, amely nem túl kimerítő. Ha magatokkal visztek idősebb hírnököket az újralátogatásra és a bibliatanulmányozásra, az a házigazdákra is buzdítólag hat. A szolgálat iránti buzgóság általában nem csökken az ilyen idősebbeknél, és ha megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy részt vehessenek a munkában, ők örömmel ragadják meg a lehetőséget és szívesen vesznek részt a tanúskodásban.
6 Akik nem képesek rendszeresen ott lenni az összejöveteleken, kétségkívül érzik a testvéreik társaságának a hiányát. Talán lehetne tenni valamit annak érdekében, hogy hozzájuk is eljussanak az összejövetelen elhangzott lényegesebb gondolatok. Nagyra értékelik azt is, ha megkaphatnák a legújabb kiadványokat. Ha az idősebb személynek gyenge a látása, hálásan fogadná, ha valaki felolvasna neki a Bibliából és a Társulat kiadványaiból.
7 Már az is sokat jelenthet, ha tudják, hogy törődünk velük. Egy rövid, építő jellegű látogatás vagy telefonhívás máris felvidámíthatja annak a gondolatait, aki az otthonához van kötve. Valószínűleg azt tapasztalod majd, hogy a te örömed is növekszik, ha követed a 1János 3:18-ban olvasható parancsot, tudniillik, hogy „cselekedettel és igazsággal” szeressünk. Jehova áldja meg mindazt, amit a hűséges idős és beteg testvéreink érdekében teszel!