Fordítsunk figyelmet a köztünk levő idősebbekre
1 Egyik keresztény felelősség, amelyben mindannyian osztozhatunk: figyelmet tanúsítani az idősebb testvéreink és testvérnőink iránt. Ahogy telnek-múlnak az évek, ezek a kedves személyek egyre inkább nehézségekkel kerülhetnek szembe. A rajtuk kívül álló tényezők miatt egyesek nem képesek annyit teljesíteni, mint egykor, Jehova szolgálatában (Préd 12:1–6). És amiként mi magunk is, ők is túlságosan érzik a dolgok régi rendszerének sokféle nyomását.
2 Isten Szava kihangsúlyozza, hogy az idősebbekkel való törődés felelőssége elsősorban a családtagokon nyugszik (1Tim 5:8). De mi egyénenként, és mint gyülekezet is, ’tanúsítsunk tiszteletet az idős férfi személye iránt’ (3Móz 19:32).
Amit megtehetünk
3 Mialatt Jehova szervezete egyre növekszik és új gyülekezetek alakulnak, némely idősebb egyén olyan gyülekezetben találja magát, ahol kevesen ismerik őt valami jól. Megértve, hogy milyen erőfeszítésükbe kerül, hogy jelen lehessenek az összejöveteleken, vajon üdvözöljük-e őket, és igyekszünk-e jobban megismerni az ilyeneket beszélgetést kezdeményezve velük? Meglátogatjuk-e őket az otthonukban? Vagy kapcsolatot tartunk-e velük legalább telefonon, ha ez lehetséges? Nemcsak azért látogatjuk-e meg őket, hogy megkérdezzük: hogy vannak, hanem azért is, hogy lássuk: mit tehetnénk az érdekükben? Talán szükségük lenne arra, hogy elszállítsuk őket, vagy valaki elintézze az apróbb bevásárlásokat, vagy segítsen nekik a szükséges üzleti ügyekben? Dicséretes dolog, hogy egyes gyülekezetekben ily módon járnak el, de nincsenek-e sokan közülünk is abban a helyzetben, hogy effajta testvéri gondoskodást tanúsítsanak? (Vö. Lukács 10:36, 37). Figyelmességet tanúsítani az idősek iránt olyan kiváltság, amelyben mindannyian részt vehetünk.
4 Az idősek értesíthetik a gyülekezetet, ha valamilyen különleges szükség felmerül. De mi egyénileg is felkínálhatjuk a segítséget az időseknek olyasmiben, amit nehéznek találnak, vagy túl soknak ahhoz, hogy egyedül megbirkózzanak vele. Nincsen-e szükségük valakire, aki felolvasna nekik, vagy elvinné őket a szolgálatba, jóllehet csak korlátozott mértékben képesek részt venni abban? Szakítunk-e időt arra, hogy meglátogassuk a testvéreinket és testvérnőinket, akik szociális otthonokban élnek vagy akik más módon vannak korlátozva a mozgásukban testi betegség következtében? (Péld 3:27).
5 Amiként Isten Szava megjövendölte, napjainkban sokan ’engedetlenek a szüleik iránt, hálátlanok és nem lojálisak; természetes vonzalom nélkül valók’ (2Tim 3:2, 3). De mi, keresztények, kerülni akarjuk a világ önző szellemét. Nem akarunk túlságosan elfoglaltak lenni ahhoz, hogy az idősek társaságát keressük, akik jó példaképek a szervezetben és a Jehova iránti odaadásban. Hűségük az összejövetelek látogatásában és a szántóföldi szolgálatban — már amennyire az erejükből telik — buzdításunkra szolgálhat, különösen ha értékeljük, hogy az mekkora erőfeszítésükbe kerül nekik.
Az idősebbek magatartása
6 Soha ne éreztessük az idősebbekkel, hogy teherré lettek a gyülekezet számára, vagy hogy már nem becsüljük annyira őket, mert kevesebb az energiájuk és nem képesek annyit végezni, mint korábban. Másrészt csodálatos azt látni, hogy a nagyra értékelés szelleme nyilvánul meg az idősebbek részéről. Igen dicséretes, amikor nem zugolódnak, nem bírálgatnak vagy követelőznek. A részükről megnyilvánuló helyes magatartás segít nekik abban, hogy kerüljék a panaszkodás szellemét, abban a tudatban, hogy Jehova segít nekik elviselni a megpróbáltatásokat, amelyek az előrehaladott életkorral együtt járnak. Mint gyülekezet és mint egyének is, tanúsítsunk továbbra is figyelmességet a köztünk élő hűséges idősebbek iránt! (Vö. Zsidók 10:32–34.)