Segítsünk az újaknak, hogy hozzászóljanak az összejöveteleken
1 Mily felvillanyozó érzés, amikor halljuk a bibliatanulmányozó tanulónkat először hozzászólni a Királyság-teremben! Valóban megelégedettség érzése, mintegy megerősítése annak, hogy az új személy valóban megragadta az igazságot. Az ilyen újaknak meg kell érteniük, hogy szükséges nyilvánosan is kifejezni a hitüket. Ez olyan hitnek a bizonyítéka, amely megmentéshez vezet (Róma 10:10).
2 Jézus azt mondta: „A tanuló nem áll a tanítója felett, de aki tökéletes oktatásban részesült, olyanná lesz mint a tanítója.” Ez azt a tényt vési az elménkbe, hogy igenis megtaníthatjuk a tanulóinkat arra, hogy az összejöveteleken hozzászóljanak, ha mi magunk is megtesszük azt. Segíthetünk nekik megérteni, hogy ennek az előfeltétele az ismeretszerzés. Tanítsuk meg őket arra: azzal a céllal kell tanulni, hogy az ismeretet felhasználhassuk az összejöveteleken, a szántóföldön, valamint mások személyes életének az irányításában.
3 Némelyek az újak közül talán visszahúzódnak, mivel úgy érzik, hogy képtelenek olyan jól hozzászólni, mint mások. Segíthetünk azonban az újaknak, ha megértetjük velük, hogy mennyire fontos az egyszerűség, ha jó kifejezésekre törekszünk. Ha a saját hozzászólásaink tárgyszerűek, rövidek, odaillők, akkor az újak nem fogják úgy érezni, hogy hosszan kell hozzászólniuk. Segíthetünk nekik abban, hogy megtanulják elemezni a kérdéseket, megtalálni a bekezdésben azt a gondolatot, amely megadja a választ és azután ezt a gondolatot saját szavaikba önteni. Az is fontos, hogy meglássák: hogyan vonatkoznak a felsorolt vagy idézett bibliaszövegek a lényeges pontra. Segítsünk nekik meglátni, hogyan használhatják fel a bekezdésben szereplő írásszövegeket hozzászólásuk alátámasztására. Tanítsuk meg őket arra, hogyan kell aláhúzni a kulcsszavakat, és esetleg rövid megjegyzéseket írni a lap szélére. Buzdítsuk őket arra, hogy alkalmazzanak kellő hangerőt és érthetően ejtsék ki a szavakat, hogy az egész hallgatóság a javára fordíthassa a jól előkészített hozzászólásukat. A jó felkészülés megóvja őket attól, hogy túlságosan féljenek a hozzászólástól.
4 Mi egyebet tehetnénk még azért, hogy az újakat hozzászólásra buzdítsuk? Természetesen, ha odaülünk melléjük, az megnyugtatólag és bátorítólag hat rájuk. Talán azt javasolhatnánk nekik, hogy valahol elöl foglaljanak helyet, ahol kevesebb eshetőség van arra, hogy elvonják a figyelmüket. Mutassuk meg nekik, mely kérdésekre lehet igen kevés szóval válaszolni.
5 Amikor a gyülekezeti könyvtanulmányozás vezető megismerkedik az új személlyel a csoportban, felkérheti arra, hogy olvasson fel egy írásszöveget. Azután egy őszinte értékelő szó a megtett erőfeszítéssel kapcsolatban buzdítólag hathat az új személyre és arra ösztönözheti, hogy azután is hozzászóljon a könyvtanulmányozás anyagához, később pedig más összejöveteleken is rendszeresen részt vegyen.
6 Nagy kiváltság hozzászólni az összejöveteleken (Zsidók 10:24, 25). Szeretnénk, ha az újak is megértenék ezt. További buzdításul szolgálhat és minden érdekeltnek áldást jelenthet. Akár a szántóföldi szolgálatban vagyunk, akár a gyülekezeti összejöveteleinken, alkalmunk nyílik arra, hogy azt tegyük, amire a Zsidók 13:15 emlékeztet minket: „Általa mutassuk be mindenkor Istennek a dicséret áldozatát, ami az ő nevéről nyilvános kijelentést tevő ajkak gyümölcse.”