A személyes erőfeszítésünkkel arányos aratás

¹ Jehova Isten sokféle módon mutatta ki az emberiség iránti szeretetét. Jézus kihangsúlyozta Isten kimagasló szeretetét amikor rámutatott az összegyülekezett tömeg előtt arra, hogy Isten „felhozza az ő napját a gonoszokra és a jókra, és esőt ad az igazságosaknak és az igazságtalanoknak” (Máté 5:43–48). Egy másik alkalommal, Jézus rámutatott Atyja szeretetének legkimagaslóbb megnyilvánulására, az egyetlen-nemzett Fiának feláldozására, akit Isten a mi megmentésünk érdekében adott (Ján 3:16). Jézus arra figyelmeztette hallgatóit, válaszoljanak értékeléssel Jehova szeretetének megnyilvánulásaira. Vajon mi is igyekszünk ezt tenni?

² Annak érdekében, hogy értékelésünk teljessé váljon és Jehova szeretetének maradandó előnyeit élvezhessük, meg kell őt ismernünk (Ján 17:3). Ahhoz, hogy őt elfogadhatóan imádhassuk szükségünk van tanácsra és útmutatásra. Jehova kinyilvánította szerető törődését azzal, hogy nekünk adta az ihletett Szavát, a Bibliát és azzal, hogy létrehozta csodálatos szervezetét, amelyen keresztül tanácsot és utasítást kapunk (Máté 24:45–47; 2Tim 3:16, 17). Jehova önátadott népeként az ő módja szerint tanítottak bennünket. De vajon a személyes erőfeszítéseinkkel is kifejezzük Jehova szeretete iránti értékelésünket? Vajon megtartjuk tanácsát, ezzel elnyerve tetszését, ami tulajdonképpen a saját javunkat is szolgálja? (És 48:17; Jak 1:22). Pál apostol a következőket írta a 1Korinthus 3:8-ban: „Most, aki plántál és aki öntöz: egyek, de mindegyik a maga jutalmát fogja megkapni a saját fáradozásához méltóan.”

³ Igen, nekünk munkálkodnunk kell azon, amit Isten követel tőlünk. Nem mindenkinek a szellemisége fejlődik egyformán gyorsan. Számos tényező határozhatja meg az előrehaladásunkat és nem volna bölcs dolog lehangoló összehasonlításokat végeznünk. Viszont létfontosságú a személyes erőfeszítésünk. Hogyan kerülhetnénk közelebb a szervezethez? Vannak-e területek, ahol mint keresztények, javíthatnánk a személyes felelősség elfogadása terén? Milyen erőfeszítéseket kell tennünk a gyülekezeti tevékenység jobb támogatása érdekében? Vannak-e területek, ahol még szükséges alkalmaznunk a szervezet által adott utasításokat? (1Tim 4:16).

UTÁNOZD A HŰSÉGESEKET

⁴ A Királyság jó hírét évtizedek óta prédikálják hűséges testvérek és testvérnők. Ezek a hűségesek, Pálhoz hasonlóan, méltók az utánzásra (1Kor 11:1). Ők válaszoltak Isten szeretetére és számos előnyt arattak kemény munkájukkal és azon személyes erőfeszítéseikkel, hogy kövessék a Biblia tanácsát. Ők képezik a tevékeny munkások magvát a gyülekezetben, nem vonakodnak a személyes felelősségtől. Láthatjuk a személyes munkájuk gyümölcsét (Róma 1:13; 2Kor 3:1–3).

⁵ Napjainkban az újak tízezrei özönlenek a szervezethez minden évben (És 60:8). Ők is komolyan munkálkodnak azért, hogy felnőtt szellemi szeméIyekké váljanak, a prédikáló munkában tanúsított buzgalmuk pedig dicséretet érdemel. Előnyükre szolgál az, hogy látják hogyan áldja meg Jehova azokat, akik keményen fáradoznak a szolgálatában. Az érett testvérek és testvérnők példája segít az újaknak értékelni, hogy ez nem a lazítás, sem nem Isten szolgálata felhagyásának ideje. Akár újak, akár tapasztalt hírnökök vagyunk, vajon továbbra is növekszünk szellemileg, elfogadva személyes keresztényi kötelességeinket és javunkra fordítva minden teokratikus gondoskodást?

A TANULTAK ALKALMAZÁSA

⁶ Hosszú idővel mielőtt Jakab azt írta volna, hogy végezzük a munkát, Mózes a következőket írta a zsidóknak: „Alkalmaznotok kell ezeket a szavakat” (Jak 1:25; 5Móz 11:18). Tehát az ismeret önmagában kevés volt. A zsidóknak alkalmazniuk kellett a Törvény szavait Jehovának engedelmeskedve. Ez az alapelv nem változott. Jézus, az Isten Fia, minden bizonnyal ismerte az engedelmesség fontosságát (Ján 8:28). A Máté 7:24-ben ezt mondta: „Mindenki, aki hallja ezeket a beszédeimet és cselekszi azokat, hasonló az értelmes emberhez.”

⁷ Vajon alkalmazzuk azt, amit tanulunk a körzetgyűléseken? Belátjuk-e miért létfontosságú ebben az időben ébernek és józannak maradni? Éberek vagyunk-e az Ördög körmönfont támadásai és csapdái tekintetében? Értékeljük-e a tanácsot és intést, amit a szervezet ad ismételten a gyülekezet erkölcsi és szellemi tisztasága tekintetében? Milyen mértékben alkalmazzuk egyénileg azt, amit hallunk? (Jak 1:23–25).

⁸ A jelenlegi különleges összejöveteli nap hangsúlyozza annak fontosságát, hogy legyünk szentek, miként Jehova is szent (1Pét 1:14–16). A szentség vallásos tisztaságot jelent. Az Isten szolgálatára fenntartott állapotot jelent. Mi a jóhír szolgálatával lettünk megbízva. Tehát tisztáknak kell lennünk szellemileg, erkölcsileg és fizikailag, hogy méltók legyünk az igazság Szavának hordozásához. Ez megkívánja, hogy az általánosnál több figyelmet szenteljünk önmagunkra (Zsid 2:1). Miközben ezt tesszük, a személyes erőfeszítéseinkkel arányos áldásokat aratunk.

A SZEMÉLYES TANULMÁNYOZÁS ELŐNYE

⁹ A személyes tanulmányozás segít erős hitet építeni, és elmélyíti az igazság iránti értékelésünket. Önbizalmat ad és felkészít arra, hogy tekintéllyel beszéljünk. Éleslátást, valamint megkülönböztető képességet ad, és segít felölteni az új egyéniséget (Kol 1:9–11). Viszont az eredményes tanulmányozás időt és erőfeszítést kíván, nem lehet rövid úton pontos ismeretet és szellemi jártasságot szerezni. Amit belefektetünk a tanulmányozásba, azt fogjuk visszakapni (2Kor 9:6, 7; Gal 6:7).

¹⁰ Hagyunk-e elegendő időt minden héten arra, hogy felkészüljünk a gyülekezeti összejövetelekre? Ez az egyik módja azon szellemi étrend értékelésének, amiről Jehova gondoskodik a hű és értelmes rabszolgán keresztül. Megfelelő felkészülés az összejövetelekre segít ragaszkodni Isten Szavának olvasási és tanulmányozási tervéhez. Hagyunk-e időt minden héten a bibliaolvasásunkra, amint azt a Teokratikus Szolgálati Iskola munkaterve megszabja? Csak néhány perc szükséges minden nap, hogy elolvassuk és elmélkedjünk az anyagon. A Szolgálati összejövetel segít éberen figyelni, milyen módon tehetjük nyilvános szolgálatunkat hatásossá. Felkészülünk-e arra gondolva, hogyan használhatjuk fel ezt az anyagot a szolgálatban? Teszünk-e erőfeszítést arra, hogy helyes módon használjuk fel? Pontosan meg kell határoznunk, mikor fogunk felkészülni az Őrtorony-tanulmányozásra és a gyülekezeti könyvtanulmányozásra. Ezt tesszük?

MŰKÖDJ KÖZRE AZ ÖSSZEJÖVETELEKEN

¹¹ Jobban a javunkra tudjuk fordítani az összejöveteleket, ha közreműködünk azokon. A felkészülés az összejövetelekre, ezután pedig az erőfeszítés annak érdekében, hogy közreműködhess, segít odafigyelni az összejöveteleken, és könnyebbé teszi mások hozzászólásainak a javunkra fordítását. Sokan még mindig emlékeznek, milyen keményen készültek az első hozzászólásukra vagy az első tanulóbeszédükre a Teokratikus Szolgálati Iskolán. Bár az idegességünk nagy részben alábbhagyott, vajon még mindig keményen igyekszünk a szellemi előrehaladásunkat mindenki előtt nyilvánvalóvá tenni? (1Tim 4:15). Mások felbuzdulhatnak a hozzászólásaink által, és a javukra fordíthatják azokat. Ha jól felkészülünk, áttanulmányozva az összejövetelen megvizsgálandó anyagot, akkor a mi jelentőségteljes hozzájárulásunkkal másokat szeretetre és jó cselekedetekre fogunk indítani (Zsid 10:23–25).

¹² Nem szükséges a hozzászólásainknak hosszúaknak és bonyolultaknak lenniük. Általában legjobb egy rövid hozzászólás, amely egyenesen megválaszol a feltett kérdésekre, vagy segít tisztázni az írásszöveg alkalmazását. Ha jól felkészültünk, képesek leszünk a saját szavainkkal hozzászólni. Amikor ezt tesszük, az sokkal inkább szolgálja a saját magunk és mások javát. Miért? Azért, mert ez megkívánja azt, hogy elgondolkodjunk azon, amit mondunk és megmagyarázzuk a lényeget úgy, ahogy mi értjük. Ez könnyebbé teszi másoknak az anyag megértését. Azonkívül ez a módszer segít emlékezni más alkalmakkor az anyagban található információra.

VESS BŐVEN A SZÁNTÓFÖLDÖN

¹³ A keresztény szolgálatunk igazi kincs (2Kor 4:7). Te is így tekintesz rá? A szolgálatunk által kiváltságunkban áll másokkal megosztani a hitünket. Jézus azt mondta, hogy a szív bőségéből szól a száj (Luk 6:45). Az általunk kifejtett azon személyes erőfeszítés, hogy teljesen kivegyük a részünket a szolgálatból, számos előny learatását teszi lehetővé. Az igazság megértésének a képessége élesedik, és képesek leszünk jobban használni a Bibliát. Örömmel vihetjük el az igazságot másoknak, és segíthetünk nekik tanulni Nagy Teremtőnkről. Isten uralkodása és az ő szuverenitása mellett állunk ki mint tanúk. Boldogok vagyunk mivel tudjuk, élvezzük Jehova helyeslését, átformálódva az ő hasonlatosságára és cselekedve az ő akaratát (Máté 5:48).

¹⁴ Ha szüntelenül felmérjük a személyes erőfeszítéseinket, akkor a Jehovának végzett szolgálatunk soha sem válik színleges szolgálattá. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy soha sem válunk félszívűvé Isten akaratának végzésében, csak látszatszolgálatot végezve neki vagy pedig minimális mennyiségűt, valódi szívből jövő önátadás és erőfeszítés nélkül. A Jehovának végzett szolgálatunknak teljes szívűnek kell lennie. Írás szerinti kötelességünk mindenünket beleadni az ő szolgálatába (Kol 3:23, 24). Igaz, a körülmények változóak, és Jehova nem kíván többet tőlünk, mint amire képesek vagyunk. Viszont azt elvárja tőlünk, amire képesek vagyunk! (Máté 22:37). Mivel a bukott emberi természet hajlik az önkíméletre, célszerű időről időre megvizsgálni magunkat, és megfigyelni hol szükséges javítanunk az Istennek végzett szolgálatunkban. Vajon ezt tesszük?

¹⁵ Ébereknek kell lennünk, ha szeretnénk elkerülni, hogy személyes törekvéseink és kívánságaink megakadályozzanak abban, hogy a legjobbat adjuk Jehova szolgálatában. Az élvezeteket, a hobbikat és a kikapcsolódást a maguk helyén kell tartanunk. Azonkívül védekeznünk kell azon hajlamunk ellen, hogy túlságosan belebonyolódjunk a világi dolgokba. Figyelve Jézusnak a Máté 6:22, 23-ban lefektetett tanácsára, képesek leszünk nagyobb erőfeszítéseket tenni a szellemi érdekek keresésében, és annak megfelelően aratni.

¹⁶ Miközben továbbra is keményen munkálkodunk az új egyéniség felöltésén, tudomásul vesszük azon felelősségünket, hogy alkalmaznunk kell azokat a tanácsokat és javaslatokat, amelyeket kapunk a gyülekezeti összejöveteleken, körzetgyűléseken, kongresszusokon és a kiadványainkban. Bárcsak mindegyikünk szorgalmasan tanulmányozna, tevékenyen részt venne az összejöveteleken, és kivenné részét a nagy tanítványképző munkából! Ha ilymódon viszonozzuk Isten szeretetét, biztosak lehetünk abban, hogy bőséges szellemi áldásokat aratunk most, és szilárd reménységünk lehet az örök életre Jehova új világában.