Tehetsz-e többet Jehova iránti tiszteletadásodban?
1 Ez mindannyiunk számára létfontosságú, megvizsgálandó kérdés. Mesterünk, Jézus Krisztus utánzóiként ma azáltal tiszteljük Istent, hogy nyilvános kijelentést teszünk a nevéről. Ez olyan felelősség, amelyet vállalnunk kell, ha szeretnénk elnyerni Isten helyeslését (Márk 13:10; Luk 4:18; Csel 4:20; Zsid 13:15). Micsoda leírhatatlan kiváltság — igen, megtiszteltetés — elvinni ezt a Jóhírt a szétszóródott „nyáj” megmaradt tagjainak, akik még részét képezhetik Jehova egyetemes nyájának! (Ján 10:16).
2 Tehetsz-e te és gyermekeid többet Jehova iránti tiszteletadásotokban oly módon, hogy növelitek a részvételeteket a szolgálatban? Testvéreid és testvérnőid világszerte egyre növekvő számban lépnek be az úttörőszolgálatba. 1992 áprilisában Magyarországon a különleges, általános és kisegítő úttörők csúcslétszáma 1701 volt. Te személy szerint megvizsgáltad-e komolyan az úttörőszolgálat végzését? Arra buzdítod-e a gyermekeidet, hogy a teljes idejű szolgálatot tűzzék ki célul az életükben?
3 Miért ne vizsgálnád meg, hogyan érzel az úttörőszolgálat iránt? Bármikor kerüljön is szóba ez a téma, vajon gyorsan úgy következtetsz, hogy a körülményeid egyszerűen nem engedik meg számodra az úttörőszolgálatot? Igaz, nem mindenki tud úttörőszolgálatot végezni. Az Íráson alapuló kötelezettségek és egyéb korlátozások sokakat meggátolnak a teljes idejű szolgálat végzésében (1Tim 5:8). De megvizsgáltad-e mostanában imateljesen a dolgot? Megvizsgáltátok-e ezt a témát mint család, hogy vajon tudna-e legalább egy családtag úttörőszolgálatot végezni? Az Őrtorony 83/10 számában a 12. oldalon ez a gondolatébresztő kijelentés olvasható: „Valóban, minden keresztény szolgának imádságos szívvel meg kell vizsgálnia, hogy vajon részt vehet-e vagy sem az úttörő szolgálatban. Egy dél-afrikai házaspár, aki tizenöt év óta végzi az úttörő szolgálatot, így nyilatkozott: ’Hogy miért vagyunk úttörők? Vajon tudnánk-e valaha is igazolni Jehova előtt, ha nem lennénk azok?’ Sokan, akik nem úttörők, feltehetnék maguknak a kérdést: Vajon valóban meg tudnám indokolni Jehova előtt, hogy miért nem vagyok úttörő?’ ”
4 Egy másik Őrtorony-cikk ezt a kiélezett megjegyzést tette erről a témáról: Mindannyiunknak becsületesnek kell lennünk önmagunkkal szemben. Azt mondod-e: ’A szellem kész, de a test erőtelen?’ De vajon valóban kész a szellem? Ne hozzuk fel kifogásként a test erőtelenségét, amikor a szellemünk nem készséges.
5 Szülők, akik szeretnék, hogy a gyermekeik sikeresek legyenek: A Példabeszédek 15:20 erről biztosít minket: „A bölcs fiú örvendezteti az atyját.” Az istenfélő szülők kétségtelenül örvendeznek, amikor fiaik és lányaik Jehovának önátadott életutat követnek. Gyermekeitek azonban nem fogják automatikusan ezt a bölcs életutat választani. E világ vonzereje rendkívül hatékony. Szülők, gyermekeitek értékrendje nagyjából a ti értékrendetek szerint formálódik. Ha mindig pozitívan beszéltek a teljes idejű szolgálat előnyeiről, ha arra buzdítjátok a gyermekeiteket, hogy odaadó úttörők társaságát keressék, ha igazából meg vagytok győződve arról, hogy a teljes idejű szolgálat a legmegtisztelőbb életpálya, amelyet a gyermekeid valaha is követhetnének, akkor ez a pozitív hozzáállás kétségtelenül nagy hatást gyakorol a gyermekeidre. Segíts nekik felismerni, mennyivel értékesebb Jehovánál szerezni jó hírnevet mintsem embereknél.
6 Fiatalok, a Példabeszédek 22:1 kihangsúlyozza, mit kell választanotok: „Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.” Te milyen hírnevet szerzel magadnak? Gondolj azokra a férfiakra és nőkre, akikről a Bibliában olvasunk, akik önátadott szolgálatukkal jó hírnevet szereztek Istennél. Lukács, a szeretett orvos, Énókh, aki az igaz Istennel járt. Sámuel a lehető legnagyszerűbb nevelésben részesült, amikor fiatal éveiben Jehova templománál kezdte a szolgálatát. Gondolod, hogy ezek a hűséges szolgák valaha is sajnálták volna, hogy így választottak? Miért is sajnálták volna? Mindnyájan boldog, tevékeny és izgalmas életet éltek. Ráadásul tartós elismerésre találtak Jehovánál! (Zsolt 110:3; 148:12, 13; Péld 20:29a; 1Tim 4:8b).
7 Amikor a gyerekek sikeres életet élnek, a szüleik bizonyos mértékű büszkeséget éreznek. Ennek a ’Jehovától kapott örökségnek’ a nevelése, fegyelmezése, és tanítása sokszorosan megtérül (Zsolt 127:3). Mi is tehetne bármely szülőt büszkébbé, mint az, ha olyan fia vagy lánya van, aki mindent megtesz, amit csak tud, hogy tiszteletet szerezzen Jehovának? Sok modernkori fiatal követi Lukács, Énókh és Sámuel lábnyomát, amint azt az egyik levél szemlélteti: „16 éves vagyok. Az általános-úttörőszolgálatot kilenc hónappal az alámerítkezésem után . . . kezdtem el, és azóta is Jehova áldásainak örvendek . . . Az úttörőszolgálat az iskolában is segítségünkre van. Régebben belém kötöttek az osztálytársaim amiatt, hogy Tanú vagyok. Most, amióta sokkal több személyes tanulmányozásra van szükségem, meg tudok ’felelni annak, aki engem ócsárol’ ”.
8 Oktatás, amely felkészít a szolgálatra: Ennél a pontnál megvizsgálhatjuk a világi oktatás kérdését. Ez olyan terület, ahol különösképpen szükség van a kiegyensúlyozott szemléletre. Az Őrtorony 1992. november 1-jei számában szerepelt az „Oktatás határozott céllal” című cikk. A „Megfelelő oktatás” alcím alatt ezt a gondolatot olvashatjuk: „a keresztényeknek még akkor is el kell tartaniuk magukat, ha teljes idejű úttörőszolgák (2Thessalonika 3:10–12) . . . Mennyi oktatásra van szüksége egy fiatal kereszténynek ahhoz, hogy tisztelje ezeket a bibliai alapelveket és eleget tegyen keresztény kötelességeinek? . . . Mi ’megfelelő’ . . . azok számára, akik a Jóhír úttörőszolgái szeretnének lenni? Az ilyen személyeknek általában részidejű munkára van szükségük, hogy ’meg ne terheljék’ testvéreiket vagy családjukat (1Thessalonika 2:9).”
9 Ha úgy tűnik, hogy a teljes idejű szolgálat végzéséhez a leendő úttörőnek kiegészítő oktatásra van szüksége, erre az esetre az Őrtorony 1992. november 1-jei száma ezt javasolja: „A fiatal Tanúknak a kiegészítő oktatásról lehetőleg akkor kell dönteni — amennyiben erre mód van —, amikor még otthon élnek, s így képesek fenntartani a normál keresztény tanulmányozási szokásokat, az összejöveteleken való részvételt és a prédikálómunkát.”
10 Afrikából származik annak a 22 éves fiatalnak a tapasztalata, akinek kereskedelmi iskolába kellett járnia, holott a szíve az úttörőszolgálat után fájt. Amíg a kereskedelmi iskolába járt, jelentkezett kisegítő úttörőnek. Társai gúnyolták őt, mondván, biztosan megbukik a vizsgákon. Ezt válaszolta nekik: „Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát!” Önfegyelmezést gyakorolva minden reggel nagyon korán kelt fel, és két órán keresztül felkészült az órákra. Délután pedig, a tanítás után részt vett a szántóföldi szolgálatban. Az egész iskola megdöbbent, amikor ez a fiatal az egyik különleges vizsgán — amelyen a három legjobb tanulót különleges jutalomban részesítették — harmadik helyezést ért el. A második helyezést elért tanuló egy érdeklődő volt, akivel az úttörő testvérünk tanulmányozta a Bibliát. Az első helyezést elért tanuló szintén egy buzgó fiatal Tanú volt.
11 A vének megteszik a maguk részét: A gyülekezeti vének, akik büszkék az úttörők által végzett munkára, fokozott mértékű buzdításról gondoskodnak e lelkes szolgák számára. A vének örömmel teszik ezt, mert tudják, hogy a keményen munkálkodó, tevékeny úttörők áldást jelentenek minden gyülekezet számára. Miután körülbelül egy évet töltöttek el az általános-úttörőszolgálatban, ezek az úttörők alkalmassá válnak arra, hogy további képzést kapjanak az Úttörő Szolgálati Iskolán. Ez a tanfolyam felbecsülhetetlen értékű eszköznek bizonyult az úttörők hatásosságának javításában. Noha az úttörők a munka élén járnak, nekik is szükségük van szeretetteljes buzdításra, ezért a véneknek ébereknek kell lenni e szükséglet kielégítésében (1Pét 5:1–3).
12 Hogyan serkenthetnek a vének úttörőmunkára? Jó kiindulópont lehet ehhez időnként számbavenni, ki lenne alkalmas e kiváltság betöltésére. A vének megkereshetnek olyan személyeket, akik úgy tűnik, kedvező helyzetben vannak az úttörőszolgálat végzéséhez, ideértve azokat is, akik rendszeresen kisegítő-úttörőszolgálatot végeznek, a nyugdíjasokat, a háziasszonyokat és a tanulókat. Jóllehet senkinek sem szabad azt éreznie, hogy úttörőszolgálat végzésére kötelezik, azok azonban, akik vágynak rá, de tétováznak, némi gyakorlatias buzdítás hatására felismerhetik, hogy az úttörőszolgálat elérhető számukra.
13 Amikor a vének azokat buzdítják, akik szeretnének jelentkezni, emlékezniük kell arra, hogy a jelentkezőknek nem szükséges több hónapot a kisegítő-úttörőszolgálatban eltölteniük, mielőtt általános úttörőnek jelentkeznek. A vének természetesen szeretnének meglehetősen biztosak lenni abban, hogy a jelentkező helyzete lehetővé teszi az óraszám teljesítését.
14 Miután a Gyülekezeti Szolgálati Bizottság átnézte a kérelmet és a titkár alaposan leellenőrizte, hogy a jelentkező minden kérdésre válaszolt-e, a kérelmet haladéktalanul postázni kell a Társulatnak.
15 A titkárnak értesítenie kell a véneket minden problémáról, amelyek esetleg felmerülnek az úttörőknél. Ez különösen azokban a gyülekezetekben fontos, ahol sok úttörő van. Azonkívül, hogy a titkár a szolgálati év végén átnézi az úttörők tevékenységét — ahogyan ezt a Gyülekezeti Elemző Jelentés (S-10) szerint tennie kell — március elején megbeszélést kell tartania a szolgálatfelvigyázóval, hogy felmérjék, lesz-e valaki, aki nem tudja teljesíteni az óraszám követelményt és személyes segítségre van szüksége. (Lásd A mi Királyság-szolgálatunk 1993. februári számának Közlemények rovatát.) Ha az úttörő késedelem nélkül segítséget kap, sikeresen befejezheti a szolgálati évet.
16 Az új úttörők közül sokan fiatalok és viszonylag újak az igazságban. Készséges szellemük kétségtelenül megörvendeztet minket! Ezeknek az új úttörőknek azonban még képzésre van szükségük, hogy jártasságot szerezzenek a házról házra végzett munkában, hogy sikeres újralátogatásokat tegyenek, és hogy taníthassanak a bibliatanulmányozások alkalmával. Ha ezt a képzést az újak nem kapják meg, körülbelül egy év múlva elkedvetlenedhetnek és végül felhagyhatnak az úttörőszolgálat végzésével, mert nem értek el eredményeket a szolgálatban. Az éberséget tanúsító véneknek fel kell fedezniük a kisebb nehézségeket vagy a tevékenység lelassulását is. Ha az úttörő azonnal segítséget kap a problémájára, sok éven keresztül sikeres szolgálatnak örvendhet.
17 Tudnál-e távoli vizekben halászni?: Jézus tanítványai közül némelyek halászok voltak. Olykor egész éjszakai halászat után is üres volt a hálójuk (Ján 21:3). Országunk különböző részein, ahol az ’emberek halászata’ már évekkel ezelőtt elkezdődött, sok úttörő úgy következtet, hogy már csak kevés „hal” maradt a gyülekezet „vizeiben” (Máté 4:19). Ezzel szemben nem örvendezik-e a szívünk, amikor olyan országokból érkező beszámolókat olvasunk, ahol a testvérek és testvérnők sok bibliatanulmányozást vezetnek? Ezekben az országokban szolgáló úttörők és misszionáriusok öröme nyilvánvaló (w92 9/1 20. o. 15. bek.). Így, ha egy keményen munkálkodó úttörő abban a helyzetben van, hogy elköltözhet olyan országba, ahol a szükség nagyobb, mielőtt elköltözne, beszélje ezt meg a fiókhivatalával.
18 Sokan azért kezdték el először az úttörőszolgálatot, mert tudták, hogy ezt helyes tenniük; eltűnődtek azonban azon, hogy vajon sikeresek lesznek-e ebben a munkában. Némi kételkedéssel és fenntartással nyújtották be a jelentkezési lapjukat. Kezdetben csak kevés eredményt értek el a szántóföldön. Idővel azonban jártasságra tettek szert és Jehova áldása nyilvánvalóvá vált a munkájukon. Következésképpen nőtt az örömük és az önbizalmuk is. Sokak számára az úttörőszolgálat a Bétel-szolgálat, a Gileád Iskola, a misszionáriusi munka, a Szolgálati Kiképző Iskola, vagy akár az utazómunka felé megtett lépcsőfoknak bizonyult.
19 Talán nem tudsz elutazni egy másik országba, vagy nem tudnál a Gileád Iskola előnyével élni; azért még így is van lehetőséged országon belül más vizekben halászni, ha a jelenlegi területed nem különösebben termékeny. Ha elköltözöl, az megkívánja tőled, hogy változtass az életmódodon, de a szellemi jutalom valóban óriási lesz (Máté 6:19–21).
20 Vagy, ha a körülményeid megengedik, segíthetsz egy közeli gyülekezetben a saját körzetedben. Ha megfelelsz a követelményeknek, a körzetfelvigyázód boldogan lát el javaslatokkal, hogy a körzetben mely gyülekezetek vennék hasznát egy újabb úttörőnek.
21 Sok úttörő és hírnök tudja a saját területének szükségleteit kielégíteni, mialatt megmarad az otthoni területén. Beszélhet esetleg egy másik nyelven is. A te területeden vajon a lakosság jó része valamilyen idegen nyelven beszél? Vannak-e olyanok, akiknek jelbeszéd által kell a Királyság-üzenetről hallaniuk? Az idegen nyelvet ismerő testvérek nagy segítséget jelenthetnek abban, hogy mindenfajta emberhez eljusson a Királyság-üzenet. Bár ez igazi kihívást jelenthet, ugyanakkor rendkívüli jutalommal is jár (1Tim 2:4; Titus 2:11).
22 Ha most mindent megteszel, amit csak tehetsz, hogy tiszteletet szerezz Jehovának, akkor örvendezz a jelenlegi szolgálati kiváltságodban. Ha úgy érzed, hogy többet is tehetsz, akkor tárd Jehova elé a dolgot ima formájában. Ésszerűen vizsgáld át, milyen változtatásokat engednek meg a körülményeid. Beszéld meg a terveidet egy vénnel, aki úttörő szellemmel rendelkezik, vagy a körzetfelvigyázóval. Amikor meghoztad imateljes, ésszerű döntésed, haladéktalanul kövesd azt, és legyen bizalmad Jehova ígéretében, hogy ő tiszteli azokat, akik tisztelik őt (Zsid 13:5, 6; 1Sám 2:30).