Házról házra szüntelenül
1 Az ókori Izraelben mindennap áldozatokat ajánlottak fel az emberek (2Móz 29:38–42). Az oltár tüzét nem hagyták kialudni; a felszálló füst „kedves illatot” árasztott, ami tetszett Jehovának (2Móz 29:18). Ma arra kapunk buzdítást, hogy „vigyük Isten elé a dícséretnek áldozatát, vagyis az ő nevéről [nyilvánosan, NW] vallást tevő ajkak gyümölcsét” (Zsid 13:15, Czeglédy). Nem a Törvényben előírt áldozatokat mutatjuk be, hanem azzal imádjuk Jehovát, hogy szüntelenül a dicséreteit szóljuk (És 43:21; Csel 5:42).
2 Jézus Krisztus, a valaha földön járt legnagyobb Tanú, megtanította nekünk, hogyan kell tiszta imádatot gyakorolnunk a dicséret áldozatainak felajánlásával. Megtanította tanítványainak, hogy sürgős az üzenet, amit prédikálnak. Tudta, hogy úgy lehet a leghatékonyabban elérni az embereket a jó hírrel, ha személyesen beszélnek nekik az otthonukban (Máté 10:7, 12). Így hát azt látjuk, hogy az apostolok követték az ő isteni ihletésű útmutatását, amely a házankénti prédikálásra ösztönözte őket (Csel 20:20).
3 Ma sincs ez másként. Mivel az igaz keresztények Jézus tanítványai, követik példáját a jó hír házankénti prédikálásával. Noha érhetnek minket bírálatok és üldözhetnek is ezért, milliók ismerték meg az igazságot, és az új tanítványok százezerszámra csatlakoznak évente a nagy sokaság soraihoz annak bizonyítékaként, hogy Jehova ily módon kívánja megvalósítani akaratát. Ezért vagyunk állhatatosak a szolgálatunkban.
4 A házankénti prédikálás előnyei: „Nem személyválogató az Isten; . . .kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Csel 10:34, 35). Ha közvetlen látogatást teszünk minden egyes házban a területünkön, ez világosan megmutatja, hogy nem vagyunk személyválogatók, mert mindenkinek lehetőséget adunk a Királyság-üzenet rendszeres hallására. Másfelől a fogékony emberek személyre szabott segítséget kapnak egyéni szükségleteik szerint.
5 Majdnem minden hírnök — beleértve a fiatalabbakat, az idősebbeket, sőt az újakat is — részt vehet a házankénti munkában. Ily módon mindenki „nyilvános kijelentést” tehet a „megmentésre” (Róma 10:10, NW). Ha másokkal együtt veszünk részt a házankénti szolgálatban, ez egymáshoz von minket a szeretet és egység kötelékeiben. Ugyanakkor lehetőségünk nyílik a kitartásunk kinyilvánítására, amikor közömbösséggel vagy ellenkezéssel kerülünk szembe. A hit e nyilvános kinyilvánítása „[színházi, NW] látványossággá” tesz minket, ami segít az őszinte egyéneknek felismerni, hogy szervezett elrendezés szerint tanítunk a Bibliáról, és hogy hasznot meríthetnek ebből (1Kor 4:9). Minden jel világosan mutatja, hogy Jehova megáldja a házankénti munkát, és felhasználja arra, hogy begyűjtse a nagy sokaságot az Ő tiszta imádatának „házába” (És 2:2–4).
6 Az embereknek most nagyobb szükségük van a Királyság-üzenet hallására, mint a történelem folyamán bármikor. Szüntelenül folytassuk a házankénti prédikálást mindaddig, amíg azt nem mondja Jehova, hogy elég (És 6:11). Ha ezt tesszük, akkor az abból fakadó örömet nyerjük jutalmul, hogy részt veszünk e végidőben a fontos és hasznos házankénti szolgálatban (1Kor 15:58).