Továbbra is rendezett gyakorlat szerint haladj előre

¹ Pál apostol különlegesen vonzódott a filippibeli gyülekezethez, amelynek megalapításában közreműködött. Hálás volt, hogy a testvérek kedvesen támogatták őt anyagilag, és úgy beszélt róluk, mint jó példákról (2Kor 8:1–6).

² Pál mélységes szeretettől indíttatva írta meg a filippibelieknek szóló levelét. Az Insight (Éleslátás) könyv II. kötetének 631. oldala a következőkről számol be: „A levélben mindenütt arra buzdítja a filippibeli gyülekezet tagjait, hogy továbbra is folytassák nagyszerű útjukat — törekedjenek a jobb megkülönböztető képességre, és ragadják meg biztosan az élet Szavát, erősödjön meg a hitük és az eljövendő jutalomba vetett reményük.” Melegséggel reagáltak erre, megerősítették a közöttük és az apostol közötti szeretet kötelékét. Pál szavai ma különleges jelentőségűek számunkra, és jó okot adnak arra, hogy alaposan elgondolkodjunk intésén, főleg a Filippi 3:15–17 megállapításain.

³ Lényeges az érett elmebeli hozzáállás: Pál többéves tapasztalattal rendelkező emberként írt a Filippi 3:15-ben. Elismerte a filippibeliek szellemi előmenetelét, úgy szólva hozzájuk, mint helyes elmebeli hozzáállást felmutató, érett keresztényekhez. Amíg a Jézus által kinyilvánított alázatosságot és értékelést tükrözi elmebeli hozzáállásuk, addig továbbra is „feddhetetlenek és tiszták” lesznek, mint „Istennek szeplőtlen gyermekei”, akik szilárdan megragadják az „életnek beszédét” (Fil 2:15, 16). E szavak olvasásakor úgy kellene éreznünk, hogy hozzánk beszél Pál. Így hőn vágyunk arra, hogy a Jézuséval egyező elmebeli hozzáállásunk legyen, és hogy nagyraértékelést tanúsítsunk alázatosan a kiváltságaink iránt. Jehovához könyörgünk imában szüntelenül, segítséget kérve tőle ebben és egyéb dolgokban (Fil 4:6, 7).

⁴ Mindannyiunknak igyekeznünk kellene előrehaladni, amint arra a Filippi 3:16 rámutat. Az „előrehaladni” szó jelentése: ’előbbre jutni’, ’előmenetelt elérni’. Az előrehaladó emberek ’érdeklődnek az új gondolatok, felfedezések vagy lehetőségek iránt’. Pál azt szerette volna, ha megértenék a filippibeliek, hogy a keresztényiség sohasem áll egy helyben, és akik ezt a hitet vallják, azoknak állandóan előbbre kell jutniuk. Előrehaladó szellemük abban nyilvánul meg, hogy készek önvizsgálatot tartani, elismerni gyengeségeiket és olyan lehetőségekre törekedni, amelyek révén többet tehetnek, vagy javíthatnak a munkájuk minőségén. Jehova földi szervezete ma töretlenül halad előre, mindinkább kiterjeszti tevékenységi körét, és egyre jobban megérti Isten Szavát. Mindegyikünknek lépést kell tartania vele, kihasználva minden gondoskodását, és teljes részt vállalva a munkájában.

⁵ Az előrehaladás rendezett gyakorlatot igényel: Pál folytatásképpen arra ösztönözte testvéreit, hogy ugyanazon ’egy szabály [rendezett gyakorlat, NW] szerint járjanak’ (Fil 3:16). A rendezettség megköveteli tőlünk, hogy megfelelő helyükre tegyük gondolatban a személyeket vagy dolgokat az egymáshoz való viszonyukban, és jó magaviseletűek legyünk. A filippibeli keresztények megfelelő helyükön tartották magukat, közel maradtak Jehova szervezetéhez és egymáshoz. Életüket a szeretet törvénye kormányozta (Ján 15:17; Fil 2:1, 2). Pál arra ösztönözte őket, hogy ’méltóan viseljék magukat az evangéliumhoz’ (Fil 1:27). Ma éppen ilyen szükséges és fontos a rendezettség és a kiváló magaviselet a keresztények számára.

⁶ A gyakorlat egy megállapított eljárás megszokott követése. Így hát szorosan összefügg a dolgok szokásos módon történő intézésével. Előnyünkre válhat, ha van gyakorlatunk, hiszen nem kell szünetet tartanunk és tanakodnunk, amikor döntéseket hozunk a következő lépésünket illetően, mert megállapítottunk már egy határozott mintát, amelyet a szokás hatalma szerint követünk.

⁷ Egy rendezett teokratikus gyakorlat megszokásokból, szokásokból áll, amelyek egészségesek, hasznosak, Istennek tetszőek, és azt a célt szolgálják, hogy építsük magunkat szellemileg, segítsünk másoknak, és — ha lehet — többet tegyünk Jehova szolgálatában. E célok sikeres elérése érdekében meg kell állapítanunk és meg kell őriznünk egy gyakorlatot, amely magában foglalja a személyes tanulmányozást, az összejövetelek rendszeres látogatását és a részvételt a prédikálómunkában.

⁸ Lényegesek egy rendezett gyakorlathoz: Az egyik lényeges dolog a „pontos ismeret” és a „teljes megkülönböztető képesség” (Fil 1:9, NW). A személyes tanulmányozás elmélyíti hitünket, megerősíti az igazság iránti értékelésünket, és kiváló munkákra sarkall minket. Némelyek azonban nehéznek találták, hogy következetesek legyenek tanulmányozási szokásaikban. Az egyik fő okként az időhiányt hozzák fel.

⁹ Nem lehet eléggé kihangsúlyozni annak előnyeit, ha naponta olvassuk a Bibliát. A tanítása minden szempontból „hasznos” (2Tim 3:16, 17). Hogyan szakíthatunk időt a Biblia tanulmányozására mindennapjaink gyakorlatában? Egyesek úgy találták, hogy felkelhetnek néhány perccel korábban reggelente, amikor még friss az elméjük. Mások úgy vélik, hogy jobb, ha az esti lefekvés előtt olvasnak néhány percet. Azok a feleségek, akik otthon vannak nap közben, talán tudnak némi időt tartalékolni a délutáni órákra, mielőtt a többiek hazajönnek a munkából vagy az iskolából.

¹⁰ Amikor új szokásokat állapítunk meg, fennáll az a reális lehetőség, hogy ütközni fognak korábbi szokásainkkal. A múltban talán hajlamosak voltunk megengedni, hogy lényegtelen teendők emésszék fel az igénybevehető időt. Nem könnyű megszabadulni e viselkedési formától. Senki sem fogja megszabni a tanulmányozási szokásainkat, és mi sem tartozunk elszámolással azért, amit ezen a téren teszünk. A tanulmányozási szokásainkban való következetesség attól függ leginkább, hogy felismerjük-e a „lényeges” dolgokat, és készek vagyunk-e áron is megvenni „az alkalmas időszakot”, hogy javunkra váljanak e dolgok (Fil 1:10; Ef 5:16, Vida).

¹¹ A keresztény összejövetelek alapvető szerepet játszanak szellemi előrehaladásunkban, megadják nekünk a szükséges oktatást és buzdítást. Ezért az összejövetelek látogatása további lényeges része rendezett gyakorlatunknak. Pál kihangsúlyozta ennek fontosságát. Ez nem szabadon választható dolog, amelyet az egyéni tetszés határoz meg (Zsid 10:24, 25).

¹² Hogyan adhatjuk bizonyságát a rendezettségnek, amikor munkatervet készítünk a heti tevékenységünkre? Egyesek meghatározott időszakokat ütemeznek be személyes dolgaik intézésére, ezután megpróbálják bepréselni az összejöveteleket a még szabad időközök valamelyikébe, de ezt pont fordítva kellene tenni. A heti összejöveteleinknek biztosítsunk elsőbbséget, és ezek köré tervezzük meg a többi tevékenységet.

¹³ Az összejövetelek rendszeres látogatása jó tervezést és családi együttműködést igényel. Hétköznapokon zsúfolt ütemterv szerint tevékenykedünk a legtöbben, és emiatt gyakran kerülünk időzavarba. Ez azt jelenti, hogy a család esti étkezését lehetőleg elég koránra kell beütemezni ahhoz, hogy elegendő ideje legyen az evésre, a készülődésre és arra, hogy odaérjen az összejövetelre a kezdés előtt. Ennek érdekében különféle módokon működhetnek együtt a családtagok.

¹⁴ A szántóföldi szolgálatban való rendszeres részvétel nélkülözhetetlen, ha továbbra is rendezett gyakorlat szerint kívánunk előrehaladni. Mindannyian világosan felismerjük, hogy komoly felelősségünk prédikálni a Királyság-üzenetet. Ez tesz minket Jehova Tanúivá (És 43:10). Mivel ma ez a legsürgetőbb és leghasznosabb folyamatban lévő munka, semmiképpen sem helyes úgy tekintünk azt, mint gyakorlatunk mellékes részét. Pál így intett: „vigyünk dícséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét” (Zsid 13:15).

¹⁵ A hetenkénti tevékenységeink tervezésekor ütemezzünk be meghatározott időszakokat a szántóföldi szolgálatra. A gyülekezet valószínűleg többször is tart hetente szántóföldi összejöveteleket az elrendezése szerint, és csak elhatározás kérdése, hogy mely összejöveteleket tudjuk támogatni. Jó lenne, ha igyekeznénk részt venni a szolgálat minden egyes ágában, például a házankénti munkában a folyóiratokkal vagy egyéb irodalommal, az újralátogatások végzésében és a bibliatanulmányozások vezetésében. Még arra is előzetes terveket készíthetünk, hogy alkalmi tanúskodást fogunk végezni úgy, hogy felszereljük magunkat irodalommal, és éberen figyelünk arra, mikor ragadhatjuk meg az alkalmakat a beszélgetések kezdeményezésére. Mivel rendszerint másokkal vonulunk ki, érdeklődnünk kell munkatervük felől, hogy kölcsönösen kedvező időpontokat tudjunk megbeszélni.

¹⁶ Még akkor is tartsunk ki prédikálási gyakorlatunk mellett, ha közömbösséget tapasztalunk a területen. Előre tudjuk, hogy csak kevesen fognak kedvezően reagálni (Máté 13:15; 24:9). Ezékiel arra kapott megbízást, hogy ’pártos, kemény és makacs szívű’ embereknek prédikáljon. Jehova megígérte, hogy segíteni fog Ezékielnek azzal, hogy éppen olyan ’keménnyé teszi homlokát, amilyen az ő homlokuk’, azaz „olyanná, mint a gyémánt, a mely keményebb a tűzkőnél” (Ez 2:3, 4; 3:7–9). Ezért a rendszeres gyakorlat a szolgálatban állhatatosságot igényel.

¹⁷ Követésre méltó, jó példák: A legtöbben jobb eredményt érünk el a szántóföldi szolgálatban, ha van valaki, aki elöl jár ebben. Pál jó példát mutatott társaival együtt, és arra ösztönzött másokat, hogy utánozzák őt (Fil 3:17). A gyakorlata magában foglalt minden olyan elemet, amelyre szükség volt ahhoz, hogy erős maradjon szellemileg.

¹⁸ Ma is élvezzük azt az áldást, hogy nagyszerű példákat látunk magunk előtt. Pál így buzdított a Zsidók 13:7-ben: „Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról . . ., és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.” Természetesen Krisztus a Példaképünk, de a hit gyakorlásában utánozhatjuk elöljáróinkat. Pálhoz hasonlóan a véneknek is tisztában kell lenniük azzal, hogy jó példát kell mutatniuk másoknak. Noha a személyes körülményeik eltérőek lehetnek, mindegyikőjüknek képesnek kellene lennie arra, hogy kinyilvánítsa: rendezett gyakorlathoz tartja magát, mindig első helyre téve a Királyság-érdekeket. A véneknek még a világi és családi kötelezettségek mellett is jól megállapított szokásokat kell követniük a személyes tanulmányozásban, az összejövetelek látogatásában, és abban, ahogy elöljárnak a szántóföldi szolgálatban. Ha a vének bizonyságát adják annak, hogy ’jól igazgatják a maguk házát’, akkor mindenki ösztönzést kap a gyülekezetben arra, hogy továbbra is rendezett gyakorlat szerint járjon (1Tim 3:4, 5).

¹⁹ Célok az új szolgálati évre: Egy új szolgálati év kezdete megfelelő idő arra, hogy elgondolkodjunk személyes gyakorlatunkon. Mit mutat az elmúlt évi tevékenységünk áttekintése? Meg tudtunk maradni vagy esetleg képesek voltunk javítani a tevékenységünk színvonalán? Talán nagyobb alapossággal végeztük a személyes tanulmányozásunkat. Talán rendszeresebben látogattuk az összejöveteleket, vagy fokoztuk a szántóföldi szolgálatunk mértékét, csatlakozva a kisegítő úttörők soraihoz. Esetleg rá tudunk mutatni olyan meghatározott cselekedetekre, amelyeket keresztényi kedvességből tettünk másokért a gyülekezetünkben vagy a családunkban. Ha így van, akkor örvendhetünk afelett, hogy Istennek tetsző úton jártunk, és jó okunk van arra, hogy ’mindig többre jussunk’ ennek megcselekvésében (1Thess 4:1, Csia).

²⁰ Mi a helyzet akkor, ha a gyakorlatunk következetlenséget vagy szórványosságot mutatott némileg? Milyen hatással volt ez ránk szellemileg? Akadályokba ütközött valamilyen oknál fogva az előrehaladásunk? A dolog megjobbítása ott kezdődik, hogy segítséget kérünk Jehovától (Fil 4:6, 13). Beszélj a szükségleteidről a család többi tagjával, kérd meg őket, hogy segítsenek kiigazítani a gyakorlatodat egyes vonatkozásokban. Ha problémáid vannak, kérj segítséget a vénektől. Ha őszinte erőfeszítéseket teszünk, és elfogadjuk Jehova irányítását, biztosak lehetünk abban, hogy nem leszünk „henyék, sem gyümölcstelenek” (2Pét 1:5–8, Cs).

²¹ Áldásokat eredményez, ha rendezett gyakorlat szerint haladsz, ezért érdemes erőfeszítéseket tenned. Amikor elhatározod, hogy rendezett gyakorlat szerint haladsz előre, ’ne lankadj meg a serénykedésben, légy buzgó a szellemben, az Úrnak szolgálj’ (Róma 12:11, Vi).