Milyenfajta szellemet nyilvánítasz ki?
1 Pál apostol ezzel a buzdítással zárta a filippibeli gyülekezetnek írt levelét: „Az Úr Jézus Krisztus ki nem érdemelt kedvessége legyen a szellemmel, amelyet kinyilvánítotok!” (Fil 4:23, NW). Megdicsérte őket, amiért őszinte érdeklődést mutatnak a jó hír prédikálása iránt, valamint azért, hogy melegséggel, szeretettel törődnek egymás jólétével (Fil 1:3–5; 4:15, 16).
2 Vágyat kellene éreznünk arra, hogy ugyanilyen szellemet tanúsítsunk a gyülekezetünkben. Amikor mindenki buzgalmat, kedvességet és vendégszeretetet nyilvánít ki, ez olyan szellemet teremt, amely egyértelművé válik a szemlélők előtt. A pozitív és szeretetteljes szellem egységet és szellemi haladást eredményez (1Kor 1:10). A negatív szellem elkedvetlenedést és félszívűséget hoz magával (Jel 3:15, 16).
3 A vének vezető szerepet vállalnak: A vének felelnek azért, hogy kitűnő, pozitív szellem uralkodjon közöttük és a gyülekezetükön belül. Miért? Mert a beállítottságuk és viselkedésük hatással lehet a gyülekezetre. Nagyra értékeljük a soraink között lévő olyan véneket, akik buzgók a szántóföldi szolgálatban, akik melegséget árasztó mosollyal és kedves szóval köszöntenek minket, s akik pozitívak és építőek, amikor tanácsot adnak, akár személyesen, akár az emelvényről teszik ezt meg (Zsid 13:7).
4 Természetesen mindannyiunknak hozzá kellene járulnunk ahhoz, hogy barátságossá, vendégszeretővé, buzgóvá és szellemi gondolkodásúvá tegyük a gyülekezetet. Melegséget és szeretetet nyilváníthatunk ki egyénileg a másokkal való kapcsolatunkban (1Kor 16:14). Nem lehet helye közöttünk a kor, a rassz, a műveltség vagy az anyagi helyzet alapján történő megkülönböztetésnek. (Vö. Efézus 2:21.) Reményünknek köszönhetően vissza tudjuk tükrözni az öröm, a nagylelkű vendégszeretet és a szolgálatban való buzgalom szellemét (Róma 12:13; Kol 3:22, 23).
5 El kellene érnünk, hogy a velünk kapcsolatban álló személyek — ideértve az újakat is — egytől egyig szívesen látottnak érezzék magukat, és érzékeljék a testvériség szeretetét és odaadását. A szolgálatunkkal és a nagyszerű keresztényi tulajdonságok kinyilvánításával bizonyságát adjuk annak, hogy a gyülekezet „az igazságnak oszlopa és erőssége” (1Tim 3:15). Ezenkívül szellemi biztonságnak örvendünk „az Istennek békessége” révén, amely megőrzi szívünket és gondolkodóképességünket (Fil 4:6, 7). Bárcsak mindannyian szorgosan törekednénk arra, hogy olyanfajta szellemet nyilvánítsunk ki, amely biztosítani fogja számunkra, hogy élvezzük Jehova ki nem érdemelt kedvességét az Úr Jézus Krisztus által (2Tim 4:22).