Tanúsíts figyelmességet mások iránt — II. rész
1 Az ésszerűség keretein belül jó kapcsolatot kívánunk fenntartani a környezetünkben élő emberekkel. Ez azt is magában foglalja, hogy figyelembe vesszük és tiszteletben tartjuk jogaikat és érzéseiket.
2 Jehova Tanúi a jó modorról ismertek. Modorbeli irányadó mértékeink a szomszédságunkban, az iskolában és a munkahelyen, valamint a kongresszusainkon, sok kedvező megjegyzésre adtak már okot másoknak. (Lásd az Őrtorony 1989/18 számának 18—19. oldalát.)
3 A kiváló magaviselet természetesen sok dolgot foglal magában — például becsületességet, szorgalmat és jó erkölcsi szokásokat. Az is hozzátartozik, hogy tiszteletet tanúsítunk a Királyság-termünk környékén lakó emberek iránt. Istennek tetsző magaviseletünk egyéb oldalai elkerülhetik mások figyelmét, ha nem tanúsítunk figyelmességet a szomszédaink iránt. Pál azt sürgette, hogy a jó hírhez ’méltóan viseljük magunkat’ (Fil 1:27).
4 Időnként előfordul, hogy olyasmiről panaszkodnak az emberek — akik közel laknak bizonyos Királyság-termekhez —, ami érzésük szerint a figyelmesség hiányát mutatja az összejöveteleket látogatók részéről. A testvérek és a testvérnők óvakodjanak attól, hogy a Királyság-terem előtti járdán gyülekezzenek, és élénk beszélgetéseket folytassanak, amelyek hallhatók a közeli otthonokban. Ne engedjük meg a gyermekeknek a Királyság-teremnél, hogy ki-be szaladgáljanak. Az is zavarhatja a szomszédságunkat, ha meggondolatlanul csapkodjuk a kocsiajtókat, vagy dudálunk. Az ilyenfajta magaviselet kedvezőtlen fényt vet a gyülekezetre. Ezenkívül fontos minden közlekedési szabályt betartanunk, amikor a területen vezetünk (Róma 13:1, 2, 5).
5 Ne parkoljunk magánterületeken, vagy olyan helyeken, ahol akadályozzuk a forgalmat vagy elálljuk a kocsibehajtókat. Ne vegyük igénybe a közelben lévő üzletházak ügyfelei számára fenntartott parkolókat, hacsak nem engedélyezik ezt. Ahol három-négy gyülekezet használja ugyanazt a Királyság-termet, gyakorlatilag a hét minden napjára összejövetelek vannak beütemezve, és ez szoros együttműködést követel meg a vének testületeitől. (Lásd Az Őrtorony 1989/3 15. oldalán a 13. bekezdést.)
6 A Biblia azt sürgeti, hogy „mindent az Isten dicsőségére” tegyünk, és ez a kívülállók iránti figyelmességet is magában foglalja (1Kor 10:31–33). Ha ’mások hasznát is nézzük’, akkor nem fogunk meggondolatlanul betolakodni a területükre (Fil 2:4). Azt is kerülni fogjuk, hogy gátoljuk a helyi kereskedők üzleti tevékenységeit.
7 A mások iránt tanúsított figyelmesség — a gyülekezeten belül és kívül egyaránt — külső kifejezése annak, amit a szívünkben érzünk. Tetteink és szavaink mutassák meg, hogy úgy ’szeretjük felebarátainkat, mint magunkat’ (Máté 7:12; 22:39).