Nap mint nap teljesítsük fogadalmunkat
1 A zsoltáríró Dávid arra érzett indíttatást, hogy ezt mondja Jehovának: „éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon” (Zsolt 61:9). Dávid tudta, hogy fogadalmat tenni teljesen önkéntes dolog. Ő azonban azt is megértette, hogy ha fogadalmat tesz, akkor köteles teljesíteni azt. Mégis dicsérte Jehovát azért, hogy nap mint nap lehetősége van teljesíteni fogadalmait.
2 Amikor átadtuk magunkat Jehovának, készségesen megfogadtuk, hogy akaratát fogjuk cselekedni. Megtagadtuk magunkat, és Jehova szolgálatát tettük életünk legfőbb céljává (Luk 9:23). Ennélfogva teljesítenünk is kell nap mint nap, amit megfogadtunk (Préd 5:4–6). Nyilvános kijelentésünknek, amelyet a vízben való megkeresztelkedésünkkor tettünk, vissza kell tükröződnie egész életmódunkon, mivel tudjuk, hogy „szájjal teszünk . . . vallást az idvességre” (Róma 10:10). Ez magában foglalja a jó hír prédikálását (Zsid 13:15). Egyéni körülményeink sokban különböznek egymástól, de mindannyian képesek vagyunk nap mint nap a jó hír másokkal való megosztásának fontosságára összpontosítani.
3 Teremtsünk alkalmakat, hogy naponta prédikáljunk: A jó hír megosztása valaki mással örömteli élmény. Azért, hogy naponta tegyük ezt, alkalmakat kell teremtenünk, hogy prédikáljunk, amikor csak körülményeink megengedik. Sok boldog élményben volt részük azoknak, akik magukhoz ragadták a kezdeményezést, és kötetlen formában tanúskodtak egyes személyeknek a munkahelyen vagy az iskolában, a szomszédoknak vagy másoknak, akikkel naponta találkoznak. Még levélírás vagy telefonálás által is tanúskodhatunk másoknak. Mindezen lehetőségekkel, valamint ha rendszeresen időt tartalékolunk az ajtóról ajtóra végzett tanúskodásra és az újralátogatásokra, abban a rendkívüli örömben lehet részünk, amely a házi bibliatanulmányozások vezetéséből fakad. Igen, mindennap teremthetünk alkalmakat a prédikálásra.
4 Egy testvérnő a munkahelyi szünetben olvasni kezdte a Vizsgáljuk az Írásokat naponta! című füzetet. Meghívta egyik munkatársát, hogy együtt olvassák el a napiszöveget, és ez nem sokkal később bibliatanulmányozáshoz vezetett az asszonnyal. Naponta fél órát tanulmányoztak, heti öt alkalommal. Egy másik munkatársa figyelemmel kísérte tanulmányozásukat. Végül elmondta magáról, hogy ő valójában tétlen testvér. A testvérnő buzgalma arra indította, hogy lépjen kapcsolatba egy vénnel, hogy újból tevékennyé válhasson. Ez a testvérnő két másik ember életére gyakorolt hatást eredményes módon, mert nap mint nap lelkiismeretesen teljesítette fogadalmát.
5 Ha Jehova értünk tett összes jó dologért érzett értékeléssel teli szívünk arra indít, hogy mindennap a tőlünk telhető legjobban teljesítsük önátadási fogadalmunkat, akkor örömet és megelégedettséget érzünk majd. A zsoltáríróhoz hasonlóan kijelenthetjük: „Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké!” (Zsolt 86:12).