Jehova a szokottnál nagyobb erőt ad
1 Kiváltságos szent szolgálatot bíztak Jézus minden tanítványára, a keresztény szolgálatot (Máté 24:14; 28:19, 20). De az emberi tökéletlenség és a dolgok e rendszerétől jövő nyomások időnként előidézhetik nálunk, hogy túlságosan is alkalmatlannak tekintjük magunkat.
2 Ha ez így van, vigasztalhat minket Pál apostolnak a korinthusi felkent keresztényekhez szóló levele. Ezt írta: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van” (2Kor 4:7). Pál meg volt róla győződve: „mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk . . . nem csüggedünk el [ne adjuk fel, NW]” (2Kor 4:1). Igaz, erőpróbát jelent mindegyikünknek — akár felkentek vagyunk, akár a „más juhokhoz” tartozunk —, hogy kitartsunk a jó hír hirdetésében, és hogy „ne adjuk fel”. Szükségünk van erőre Istentől, aki „szokottnál nagyobb erőt” ad (Ján 10:16; 2Kor 4:7b, NW).
3 Biztató, hogy sok Tanú buzgón hirdeti az evangéliumot, pedig heves ellenállással, komoly egészségi bajokkal küszködik, vagy kevés pénze van. Mindannyiunknak fel kell ismernünk, hogy Jehova támogatja a prédikálásra szóló megbízatásunkat. Ne hagyjuk, hogy az elkedvetlenedés vagy az aggodalmaskodás meggyengítse az elhatározásunkat, hogy prédikálunk, hanem inkább ’erősödjünk meg az Úrban és az ő hatalmas erejében’ (Ef 6:10, Újfordítású; Péld 24:10).
4 Így tehetünk szert Isten erejére: Legyünk állhatatosak az imában, kérjük Isten segítségét és erejét (Róma 12:12; Fil 4:6, 7). Majd teljes szívünkkel bízzunk Jehovában, hogy ő megadja a szokottnál nagyobb erőt (Péld 3:5). Olvassuk el a folyóiratainkban a modernkori élettapasztalatokat, mivel bizonyítékát adják, hogy Jehova segít szolgáinak napjainkban, hogy ki tudják állni a próbákat. Maradjunk közel a gyülekezetbeli testvérekhez, és ne maradjunk el a gyülekezeti összejövetelekről (Róma 1:11, 12; Zsid 10:24, 25).
5 Tegyünk meg mindent, amit csak tudunk, hogy megkaphassuk Jehova erejét, olyan erőt, mely a szokottnál nagyobb, és amely segít nekünk, hogy ne adjuk fel a Királyság prédikálásának mindennél fontosabb munkáját.