Vegyük jó hasznát a meghívóknak
1 A gyülekezeti meghívók hasznosak, mivel tájékoztatják a környezetünkben élő embereket a Királyság-terem címéről és az összejövetelek pontos időpontjáról. Jó volna, ha mindenkinél hagynál egyet, akivel találkozol. Épp ezért mindegyik gyülekezetben legyen elegendő meghívó raktáron. Azok a gyülekezetek, amelyekben minden év januárjában változik az időpont, rendeljenek új meghívót minden évben még az új évet megelőző októberben, hogy mindig lehessen kapni abból a készletből, amelyen az aktuális időpont van. A Meghívó igénylési ív nyomtatványt kell használni erre. Ha már van meghívó, hogyan vehetjük a legnagyobb hasznát?
2 Sok hírnök azt tapasztalta, hogy hatékony módja a bemutatkozásnak és a beszélgetés elkezdésének, ha átadunk egy meghívót az illetőnek. Ha megmutatjuk az összejövetelek időpontját, vagy a hátoldalon lévő üzenetet, az lehetőséget adhat arra, hogy beszéljünk a munkánkról és annak céljáról. A szülők bevonhatják kisgyermekeiket a szolgálatba, engedve, hogy ők kínálják fel a meghívót az ajtóknál. Azok a hírnökök, akik a levélírásos tanúskodásban vesznek részt, csatoljanak a levélhez egy meghívót is, és hívják meg az illetőt, hogy jöjjön el az összejövetelekre. Talán még ott is hagyhatunk meghívót, ahol nem voltak otthon, feltéve, ha úgy tudjuk becsúsztatni az ajtó alatt, hogy egyáltalán ne legyen látható.
3 A meghívók nagy szerepet játszanak abban, hogy a tiszta szívű embereket az igazsághoz vezessék. Az egyik tapasztalat szerint egy hölgy a meghívónak köszönhetően elérte, amire egész életében vágyott, vagyis hogy megértse a Bibliát. Miután egy egész éjjelt azzal töltött, hogy Istenhez imádkozott, egy Tanú házaspár csengetett be hozzá másnap reggel. Miután kinézett a kémlelőnyíláson, kiszólt, hogy nem nyithatja ki az ajtót. A Tanúk becsúsztattak egy meghívót az ajtó alatt. Ez volt ráírva: „Ismerje meg a Bibliáját!” A hölgy amint meglátta, kinyitotta az ajtót. Rögtön elkezdték vele a tanulmányozást, és később megkeresztelkedett. Sose becsüljük alá Isten szellemének az erejét; bárcsak mindig hasznát vennénk a meghívóknak, miközben teljes mértékben betöltjük a szolgálatunkat. (Lásd még: A mi Királyság-szolgálatunk, 1994. február, 1. oldal.)