Gondoskodás az Úr vagyonáról

¹ A bibliai időkben felelősségteljes állás volt a sáfáré. Ábrahám azzal bízta meg sáfárát, hogy találjon feleséget a fiának, Izsáknak (1Móz 24:1–4). A sáfár tulajdonképpen felelős volt azért, hogy biztosítsa Ábrahám leszármazási ágának a folytatódását. Micsoda felelősség! Nem csoda, hogy Pál ezt mondta: „A mi . . . a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék” (1Kor 4:2).

Keresztényi sáfárság

² A Biblia sáfárságként írja le a keresztényi szolgálat néhány vonását. Pál apostol például „Isten kegyelmének arról a sáfárságáról” beszélt az efézusiaknak, „melyet tiértetek adtak nekem” (Ef 3:2, Csia; Kol 1:25). Azt a megbízását, hogy el kellett vinnie a nemzetekhez a jó hírt, sáfárságnak tekintette, amelyet hűségesen kellett ellátnia (Csel 9:15; 22:21). Péter apostol így írt felkent testvéreinek: „Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, a mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (1Pét 4:9, 10; Zsid 13:16). Bármi volt is ezeknek az első századi keresztényeknek anyagi értelemben a birtokában, az Jehova ki nem érdemelt kedvességének eredménye volt. Ezért aztán ők ezeknek a dolgoknak a sáfárai voltak, és keresztényi módon kellett felhasználniuk őket.

³ Jehova Tanúi ma hasonlóan tekintik a dolgokat. Átadták önmagukat Jehova Istennek, és mindenüket — az életüket, testi erejüket, anyagi vagyonukat — úgy tekintik, mint ’Isten sokféle kegyelmének’ gyümölcsét. Úgy érzik, jó sáfárokként elszámolással tartoznak Jehova Istennek azért, ahogyan felhasználják ezeket a dolgokat. Ezenkívül megkapták a jó hír ismeretét is. Ez olyan kincs, amelyet a lehető legjobb módon szeretnének felhasználni: úgy, hogy magasztalják Jehova nevét, és segítsenek másoknak az igazság ismeretére eljutni (Máté 28:19, 20; 1Tim 2:3, 4; 2Tim 1:13, 14).

⁴ Hogyan látják el felelősségeiket Jehova Tanúi, mint sáfárok? Az éves beszámoló megmutatja, hogy csak az elmúlt évben világszerte több mint egymilliárd órát töltöttek azzal, hogy „a királyságnak ezt az örömhírét” prédikálták, és több mint 4 500 000 házi bibliatanulmányozást vezettek érdeklődő személyeknél (Máté 24:14, Cs). Jehova sáfáraiként tanúsított hűségük megmutatkozott még a világméretű munkára adott nagylelkű hozzájárulásaikban és a helyi Királyság-termek támogatásában, az utazófelvigyázók és mások iránti vendégszeretetükben, valamint a szükséget szenvedők — például fegyveres összetűzések áldozatai — iránti rendkívüli kedvességükben. Az igaz keresztények mint csoport jól gondoskodnak az Úr vagyonáról.

„A hű és bölcs sáfár”

⁵ Sáfárság nemcsak egyéni, hanem szervezeti szinten is létezik. Jézus a felkent keresztények földi gyülekezetét „a hű és bölcs sáfár” néven nevezte (Luk 12:42). E ’hű sáfár’ felelőssége, hogy ’kiadja élelmüket’, és hogy elöl járjon a jó hír nemzetközi prédikálásában (Jel 12:17). Ezzel összhangban a hűséges sáfárosztálynak, amelyet a Vezető Testület képvisel, Istentől kapott felelőssége, hogy helyesen gazdálkodjon anyagi és szellemi „tálentumaival” (Máté 25:15). A ’hű sáfár’ példájával összhangban, az egyes önállóan bejegyzett fiókhivatalok is minden erőfeszítést megtesznek, hogy az összes anyagi hozzájárulást felelősségteljesen, a Királyság-érdekek előmozdítására használják fel. Minden ilyen adományt megőrzésre adnak át, „a hű és bölcs sáfár” pedig felelős azért, hogy biztosítsa, tervezett céljuknak megfelelően használják fel, és bölcsen, gazdaságosan és hatásosan kezeljék.

⁶ Az adományként kapott anyagi eszközök bölcs felhasználása látható például abban, ahogyan Jehova Tanúinak nyomtatási tevékenysége növekedett a XX. század folyamán. Bibliák, valamint bibliai irodalom — folyóiratok, könyvek, füzetek, traktátusok és Királyság-hírek — terjesztése nagy szerepet játszott „az evangyéliom” elterjesztésében ezekben „az utolsó napokban” (Márk 13:10; 2Tim 3:1). Az Őrtorony folyóirat pedig egyik fő eszköze volt annak, hogy ’Isten háza népét’ és társaikat, a „más juhok” „nagy sokaságát” ellássák ’eledellel a maga idejében’ (Máté 24:45; Ef 2:19, Újfordítású; Jel 7:9; Ján 10:16).

⁷ Jehova Tanúi minden irodalmát kezdetben világi nyomdák állították elő. Az 1920-as évek folyamán azonban úgy döntöttek, hogy eredményesebb és szellemileg hasznosabb volna, ha Jehova szolgái maguk nyomtatnának. Kis méretekben kezdték 1920-ban, majd fokozatosan növekedett a nyomtatási tevékenység Brooklynban (New York), míg nagyon naggyá vált. A nyomtatási létesítmények 1967-re négy háztömbre terjedtek ki. Más országokban is belefogtak a nyomtatásba, legtöbbjükben azonban megszakította ezt a II. világháború.

⁸ Bár nagymértékben megnövekedett a nyomtatási tevékenység az Egyesült Államokban, sohasem volt annyira nagy, hogy az egész világot ellássa. A háború utáni években ezért elkezdték, illetve tovább folytatták a nyomtatási tevékenységet sok más országban, köztük Angliában, Dániában, Dél-Afrikában, Görögországban, Kanadában, Nyugat-Németországban és Svájcban. Az 1970-es évek korai szakaszára Ausztrália, Brazília, Finnország, a Fülöp-szigetek, Ghána, Japán és Nigéria is rákerült erre a listára. Ezek közül az országok közül néhányban bekötött könyveket is készítettek. Szintén az 1970-es évek korai szakaszában történt, hogy a Gileádon végzett misszionáriusokat nyomtatási szakismeretekre is megtanították és elküldték őket néhány országba ezek közül, hogy segítsenek a nyomtatásban a helyi testvéreknek.

⁹ Az 1980-as években a folyóiratokat nyomtató országok száma elérte az 51-es csúcsszámot.a Az Úr vagyonának mily nagyszerű felhasználási módjának bizonyult ez! A Királyság-munka növekedésének micsoda erőteljes bizonyítéka! És mily hatalmas tanúbizonysága ez a Jehova Tanúi milliói által adott nagylelkű támogatásnak, akik ’tisztelték az URat vagyonukból’ (Péld 3:9, Úf). Így jó sáfárainak bizonyultak azoknak a dolgoknak, amelyekkel Jehova különféle módokon megáldotta őket.

Változás a fontossági sorrendben

¹⁰ Az 1970-es években és az 1980-as évek elején a nyomtatási technika nagyot fejlődött, és Jehova Tanúi átvették az újabb nyomtatási eljárásokat. Korábban a hagyományos magasnyomású nyomtatási eljárást használták. Ez fokozatosan megváltozott, amikor elkezdtek áttérni a korszerűbb ofszetnyomásra. Ennek következtében gyönyörű kiadványok készülnek négyszínnyomású illusztrációkkal, a kétszínnyomású (fekete plusz egy másik színű) képek helyett, amilyeneket a régi magasnyomó gépeken lehetett előállítani. Ezenkívül a számítógépes technika megváltoztatta a nyomdai előkészítés egész rendszerét. Jehova Tanúi kifejlesztettek egy soknyelvű elektronikus fényszedő rendszert (MEPS), egy számítógépesített rendszert, amely most több mint 370 nyelven segíti a nyomtatást. Egy kereskedelemben kapható program sem ér fel a MEPS-szel abban, hogy ilyen sok nyelven használható.

¹¹ A MEPS számítógépes eljárásnak és más újításoknak köszönhetően, mint amilyen az elektronikus levelezés, egy másik nagy előrelépés is lehetővé vált az eledel maga idejében való előállításában. Korábban, a régi technika felhasználásával a nem angol nyelvű folyóiratok az angol után hónapokkal vagy akár egy évvel később közölték ugyanazt az információt. Most Az Őrtorony 115, az Ébredjetek! pedig 62 nyelven jelenik meg egyszerre. Ez azt jelenti, hogy azoknak több mint 95 százaléka, akik részt vesznek Jehova Tanúi hetenkénti Őrtorony-tanulmányozásán, ugyanazt az anyagot vizsgálja meg ugyanabban az időben. Micsoda áldás ez! Bizonyára az Úr vagyonának jó felhasználása volt pénzt fektetni ebbe az új technikába!

Változó szervezeti szükségletek

¹² Ezek az új rendszerek megváltoztatták Jehova Tanúi világméretű nyomtatási tevékenységével összefüggő szervezési szükségleteit. Az ofszet-rotációsgépek sokkal gyorsabbak mint a régi magasnyomó gépek, egyszersmind sokkal drágábbak is. Az ezzel összefüggő munkát, például az írást, fordítást, művészi és grafikai munkát segítő számítógéprendszerek, bár a régieknél sokkal több dolgot tesznek lehetővé, sokkal drágábbak is. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy már nem gazdaságos 51 különböző országban nyomtatni a folyóiratokat. Ezért az 1990-es években ’a hű sáfár’ újból megvizsgálta a dolgokat. Mire jutottak?

¹³ A vizsgálódások arra utaltak, hogy a Jehova Tanúi és barátaik által adott „vagyont” jobban lehetne felhasználni, ha központosítanák a nyomtatást. Ezért fokozatosan lecsökkentették a nyomtatást végző fiókhivatalok számát. Németország átvette a folyóiratok és irodalom nyomtatását sok kelet- és nyugat-európai országtól, köztük olyanoktól is, amelyek korábban maguk végezték a nyomtatást. Olaszország látja el Afrika és Délkelet-Európa bizonyos részeit folyóiratokkal és irodalommal, köztük Görögországot és Albániát. Afrikában a folyóiratok nyomtatását Nigériára és Dél-Afrikára korlátozták. Ehhez hasonló központosítás zajlott le világszerte.

Mérlegelni való tényezők

¹⁴ 1998 júliusára már nem nyomtatnak többé folyóiratokat számos európai országban, többek között Ausztriában, Dániában, Franciaországban, Görögországban, Hollandiában és Svájcban. Európában a nyomtatás felelősségét Finnország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Spanyolország és Svédország viseli majd. Ezáltal elkerülik a szükségtelen kiadásokat, a hozzájárulásokat pedig hatékonyabban tudják használni a világméretű munkában. Hogyan döntötték el, melyik országok lesznek továbbra is nyomtatási helyszínek, és melyek nem fognak többé nyomtatni? Az Úr vagyonával való bölcs törődésre vonatkozó megbízással összhangban ’a hű sáfár’ gondosan felbecsülte, mennyire gyakorlatias nyomtatni egyes helyeken.

¹⁵ A gyakorlatiasság volt a fő ok, amiért egyes országokban megszüntették, illetve központosították a nyomtatást. Ha egy ország nyomtat számos más országnak, az kedvezőbb és a drága felszerelés jobb kihasználását jelenti. Most ott nyomtatnak, ahol a költségek alacsonyabbak, elérhetők az anyagok és jók a szállítás feltételei is. Így megfelelőképpen használják fel az Úr vagyonát. Ha egy országban nem nyomtatnak többé, az természetesen nem jelenti, hogy a prédikálómunka le fog állni. Továbbra is bőségesen rendelkezésre állnak majd a nyomtatott anyagok, és Jehova Tanúinak százezrei azokban az országokban továbbra is lelkesen elmondják szomszédaiknak „a békesség örömhírét” (Ef 2:17, Cs). Ennek az átszervezésnek azonban más előnyei is voltak.

¹⁶ Az egyik ilyen előny például az, hogy a legtöbb dániai, görögországi, hollandiai és svájci modern nyomdagépet Nigériába és a Fülöp-szigetekre küldték. Az európai országokban levő szakképzett kezelők elfogadták a meghívást, hogy a nyomdagépekkel menjenek és kiképezzék a helyi kezelőket a használatukra. Ennélfogva ezek az országok ugyanolyan kiváló minőségű folyóiratokat kapnak, amilyeneket más országok már korábban is kaptak.

¹⁷ Figyeljünk meg egy másik áldást: A folyóiratok nyomtatásának költségét most az a néhány ország viseli, ahol továbbra is folyik a nyomtatás. Ennek eredményeként, azokban az országokban, ahol megszüntették a nyomtatást, az erőforrások most rendelkezésre állnak más célokra, például Királyság-termek építésére és a szegényebb országokban élő testvéreink szükségleteinek fedezésére. Az Úr vagyonának gondos felhasználása tehát azt jelenti, hogy hatékonyabban lehet világméretekben alkalmazni Pálnak a Korinthusbeliekhez intézett szavait: „Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek pótolja amazoknak fogyatkozását . . . hogy így egyenlőség legyen” (2Kor 8:13, 14).

¹⁸ Ennek a központosításnak az eredményeként Jehova Tanúi világszerte minden korábbinál szorosabban kapcsolódnak egymáshoz. A dán Tanúknak nem okoz gondot, hogy folyóirataikat most Németországban nyomtatják, bár korábban saját maguk nyomtatták. Hálásak német testvéreik szolgálatáért. Vajon a németországi Tanúk neheztelnek azért, mert hozzájárulásaikat arra használják, hogy gondoskodjanak a bibliai irodalomról Dániának — vagy Oroszországnak, Ukrajnának és más országoknak? Természetesen nem! Boldogok, hogy tudják, hogy az ezekben az országokban levő testvéreik által adott hozzájárulásokat most más szükséges célokra lehet felhasználni.

Gondoskodás a vagyonról

¹⁹ Jehova Tanúi minden Királyság-termében az egész világon van egy adományláda, amelynek felirata: „Hozzájárulások a Társulat világméretű munkájához — Máté 24:14”. Az ezekben a ládákban önként elhelyezett hozzájárulások rendelkezésre állnak, bárhol legyen is rájuk szükség. ’A hű sáfár’ és az egyes önállóan bejegyzett fiókhivatalok határozzák meg, milyen módon használják fel ezeket a hozzájárulásokat. Így ahol a törvény megengedi, az egyik országban egy ilyen ládában elhelyezett adományok talán egy több ezer kilométerre fekvő másik országban támogatják Jehova Tanúi tevékenységét. A hozzájárulásokat néhány országban arra használják, hogy vészhelyzet esetén gyorssegélyt adjanak hívőtársaknak, akik például hurrikánok, forgószelek, földrengések és polgárháborúk miatt szenvednek. És ezeket az adományokat használják fel arra is, hogy támogassák a jóval több mint 200 országban szolgáló misszionáriusokat.

²⁰ Jehova Tanúi gyülekezeteiben általában csupán havonta egyszer esik szó pénzügyekről — akkor is csak néhány percre. A Királyság-termekben vagy kongresszusokon nem adnak körbe adománygyűjtő perselyeket. Nem küldenek az egyéneknek pénzért folyamodó kérelmeket. Nem alkalmaznak pénzfelhajtókat. Az Őrtoronyban rendszerint mindössze évenként egy cikk jelenik meg, amelyik elmagyarázza, hogyan adhatnak hozzájárulást a Watch Tower Bible and Tract Societynek a világméretű munka támogatására azok, akik szeretnének. A Társulat pénzügyeit nem említik meg rendszeresen az Ébredjetek!-ben. Hogyan valósul meg az a hatalmas világméretű munka, amelyet a jó hír prédikálása, a szükséges Királyság-termek építése, a különleges teljes idejű szolgálatban levőkről való gondoskodás és a szükséget szenvedő keresztények megsegítése jelent? Jehova csodálatos módon megáldotta népét a nagylelkűség szellemével (2Kor 8:2). Megragadjuk ezt az alkalmat, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik részt vettek abban, hogy ’tisztelték az URat vagyonukból’. Biztosak lehetnek abban, hogy ’a hű sáfár’ továbbra is vigyáz az Úr vagyonára. És azért imádkozunk, hogy Jehova továbbra is áldjon meg minden elrendezést, amelynek célja a világméretű munka kiterjesztése.

[Lábjegyzet]