Ismerd meg testvéreidet
1 A Biblia olyannak írja le az igaz barátot, mint aki ragaszkodóbb a testvérnél, aki állandóan szeret és lojális, és aki társa segítségére siet a nyomorúság idején (Péld 17:17; 18:24). Nem leszünk híján ilyen barátoknak a gyülekezetben, ha erőfeszítéseket teszünk, hogy megismerjük és megszeressük egymást (Ján 13:35).
2 Nagyszerű lehetőségünk van megismerni testvéreinket az összejövetelek előtt és után. Miért ne érkezzünk korábban, és miért ne időzzünk egy kicsit az összejövetel után, hogy élvezzük a szeretetteljes, nyüzsgő társaságot? Menjünk oda különböző testvérekhez, köztük idősebbekhez, tapasztaltakhoz, valamint fiatalokhoz vagy félénkekhez, és beszélgessünk velük.
3 Kezdeményezd a beszélgetést: Ne csak az legyen, hogy futólag köszönsz a testvéreidnek. Kezdeményezheted a beszélgetést azáltal, hogy elmondasz egy szántóföldi szolgálatban átélt tapasztalatot, egy érdekes gondolatot egy nem régi folyóiratból, vagy észrevételt teszel az épp befejezett összejövetelre. Sokat megtudhatsz testvéreidről, ha jó hallgató vagy, és arra buzdítod őket, hogy beszéljenek a tapasztalataikról, és azokról, amit tanulnak. Már abból is sokat megtudhatunk, ha megkérdezzük valakitől, hogy hogyan ismerte meg Jehovát. Néhányan hiterősítő tapasztalatokat éltek át, mások pedig olyan helyzeteket állnak ki éppen most, amelyeket sokan nehezen tudnánk elképzelni. Ha ezt felismerjük, az segít, hogy igaz barátokként érzékeljük mások szükségleteit, és reagáljunk rájuk.
4 Segítsünk egymásnak barátokként: Gyermeke halála után egy testvérnő nehéznek találta, hogy olyan Királyság-énekeket énekeljen, amelyekben szó van a feltámadásról. Így emlékszik vissza: „Egyszer egy testvérnő, aki a túlsó széksorban ült, látta, hogy sírok. Odajött hozzám, átkarolt, s az ének hátralevő részét velem együtt énekelte. Oly nagy szeretetet éreztem a testvérek és a testvérnők iránt, és oly boldog voltam, hogy elmentünk az összejövetelekre, felismerve, hogy ott, a Királyság-teremben kapunk segítséget.” Segítsünk testvéreinknek barátokként azáltal, hogy vigaszt nyújtunk, amikor szükséges, és mindig buzdítjuk őket (Zsid 10:24, 25).
5 Minél nyomasztóbbá válik ez a régi világ, határozzuk el, hogy még jobban megismerjük a testvéreinket. Ez a kölcsönös, őszinte buzdítás mindannyiunk javára válik (Róma 1:11, 12).