Prédikáljuk a jó hírt szilárd meggyőződéssel!

¹ Jézus Krisztus az első század elején azzal bízta meg követőit, hogy prédikálják a Királyság jó hírét, és ’tegyenek tanítványokká minden népeket’ (Máté 24:14; 28:19, 20). Jehova Tanúi olyannyira komolyan vették ezt a parancsot, hogy a XX. század végére keresztény testvériségünk több mint 5 900 000 tanítványból áll 234 országban. Milyen nagyszerű dicséretet zeng ez égi Atyánknak!

² Most már 2000-et írunk. Ellenfelünk alattomosan próbálja megakadályozni fő munkánkat, a Királyság prédikálását és a tanítványképzést. Nyomást gyakorol ránk a dolgok e rendszere által, megpróbálva elterelni a figyelmünket, felemészteni az időnket, és elszívni az energiánkat rengeteg lényegtelen teendővel és fontosnak tűnő tevékenységgel. De ne hagyjuk, hogy ez a rendszer mondja meg nekünk, mi fontos az életben, hanem bizonyítsuk be magunknak Isten Szavából, hogy Jehova akaratának a cselekvése a legfontosabb (Róma 12:2). Ez azt jelenti, hogy megfogadjuk azt a szentírási figyelmeztetést, hogy ’hirdessük az ígét alkalmas, alkalmatlan időben, és hogy teljesen töltsük be a szolgálatunkat’ (2Tim 4:2, 5).

³ Erősítsük szilárd meggyőződésünket: A keresztényeknek ’teljességben és szilárd meggyőződéssel kell állniuk az Isten teljes akaratában’ (Kol 4:12, NW). A „meggyőződés” szó jelentése: ’valamely szilárd, megalapozott nézet, eszme, hit’, ’bizonyosság valamiről’. Mivel keresztények vagyunk, meg kellett győződnünk arról, hogy Isten prófétai szava biztos, és hogy már jócskán a végidőben élünk. Olyan szilárdnak kell lennie a meggyőződésünknek, mint Pálé volt, aki azt mondta, hogy a jó hír „Istennek hatalma . . . minden hívőnek idvességére” (Róma 1:16).

⁴ Az Ördög gonosz embereket és csalókat használ fel, akik maguk is félre vannak vezetve, hogy befolyásoljanak másokat, és vezessék félre őket (2Tim 3:13). Mivel már előre figyelmeztettek minket erre, lépéseket teszünk, és megerősítjük a meggyőződésünket, hogy nálunk van az igazság. Nem engedjük, hogy az élet aggodalmai gyengítsék buzgalmunkat, hanem mindig első helyre tesszük a Királyság-érdekeket (Máté 6:33, 34). Azt sem szeretnénk, ha szem elől tévesztenénk, hogy ma sürgető időben élünk, talán azt gondolva, hogy még messze van ennek a rendszernek a vége, holott az egyre közeleg (1Pét 4:7). Talán azt érezzük, hogy néhány országban kevés eredményt érünk el a jó hír terjesztésével, mivel már sokat tanúskodtunk ezeken a területeken, a figyelmeztető munkát ennek ellenére továbbra is végeznünk kell (Ez 33:7–9).

⁵ Most, ebben a kései időszakban tegyük fel magunknak ezeket a fontos kérdéseket: „Komolyan veszem azt a megbízatást, melyet Jézus adott a tanítványképzésre? Szilárd meggyőződést mutatok a jó hír prédikálása közben, hogy a Királyság valóságos? Szilárdan eltökéltem, hogy a lehető legnagyobb mértékben kiveszem a részemet ebből az életmentő munkából?” Felismerve, milyen mélyen benne járunk a végidőben, ügyelnünk kell magunkra és a megbízatásunkra, hogy prédikáljunk és tanítsunk. Ezzel megmentjük mind magunkat, mind pedig azokat, akik hallgatnak ránk (1Tim 4:16). Hogyan szilárdíthatjuk meg szolgálatunkban a meggyőződésünket?

⁶ Utánozzuk a thessalonikabelieket: Pál apostol, megemlítve, milyen keményen munkálkodtak testvérei Thessalonikában, ezt mondta nekik: „a jó hír, amelyet prédikálunk, nemcsak szavakkal jutott el hozzátok, hanem erővel és szent szellemmel, és szilárd meggyőződéssel is, amint azt ti is tudjátok, milyen emberek lettünk a kedvetekért érettetek; és utánzóink lettetek nekünk és az Úrnak, mivelhogy elfogadtátok a szót, sok szorongattatás között a szent szellem örömével” (1Thess 1:5, 6, NW). Igen, Pál megdicsérte a thessalonikabeli gyülekezetet, amiért a sok szorongattatás ellenére buzgalommal és szilárd meggyőződéssel prédikáltak. Miért tudták ezt megtenni? Javarészt azért, mert jó hatással volt rájuk az a buzgalom és meggyőződés, melyet Pál apostolnál és a munkatársainál megfigyeltek. Ez hogyan történt?

⁷ Pálnak és a vele utazó társainak már az élete is azt bizonyította, hogy velük volt Isten szelleme, és hogy teljes szívükből hittek abban, amit prédikáltak. Pállal és Silással felháborítóan bántak Filippiben, még mielőtt Thessalonikába érkeztek volna. Bírósági tárgyalás nélkül megverték, börtönbe vetették és kalodába zárták őket. Ez a próbára tevő tapasztalat azonban egyáltalán nem csökkentette a jó hír iránti buzgalmukat. Isteni közbeavatkozással ki tudtak szabadulni, meg tudták téríteni a börtönőrt és a háznépét, és ez a közbeavatkozás lehetővé tette azt is, hogy ezek a testvérek folytatni tudják a szolgálatukat (Csel 16:19–34).

⁸ Pál Isten szellemének az erejével Thessalonikába érkezett. Itt dolgozott, hogy fedezze a saját szükségleteit, ezenkívül pedig teljes mértékben arra szánta az idejét, hogy a thessalonikabelieknek tanítsa az igazságot. Egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy hirdesse a jó hírt (1Thess 2:9). Olyan nagy hatással volt a helybeliekre Pál szilárd meggyőződése, hogy néhányan felhagytak a korábban gyakorolt bálványimádattal, és az igaz Istennek, Jehovának lettek a szolgái (1Thess 1:8–10).

⁹ Az üldözés nem rémisztette el az új hívőket, hogy a jó hírnek megfelelően cselekedjenek. Mivel a thessalonikabeliekre ösztönző hatással volt új hitük, és teljes mértékben meg voltak győződve arról, hogy örökké tartó áldás vár rájuk, arra éreztek késztetést, hogy hirdessék az igazságot, amelyet maguk is lelkesen elfogadtak. Olyan tevékeny lett ez a gyülekezet, hogy hitük és buzgalmuk híre eljutott Macedónia más részeire, sőt még Akhájába is. Tehát amikor Pál az első levelét írta a thessalonikabelieknek, már közismertek voltak jó tetteik (1Thess 1:7). Milyen kitűnő példa!

¹⁰ Ösztönözzön az Isten és az emberek iránt érzett szeretet: Hogyan lehet a thessalonikabeliekhez hasonlóan nekünk is szilárd a személyes meggyőződésünk ma a jó hír prédikálásában? Pál azt írta a thessalonikabeliekről, hogy ’szüntelenül emlegeti a hitük munkáját, és a szeretetük fáradozását’ (1Thess 1:3). Nyilvánvaló, hogy mély, szívbéli szeretetet éreztek Jehova Isten iránt és azon emberek iránt, akiknek prédikáltak. Ugyanez a szeretet késztette Pált és a társait is arra, hogy ’ne csak az Isten evangéliumát’ közöljék a thessalonikabeliekkel, hanem ’a saját lelküket is’ (1Thess 2:8).

¹¹ Hozzájuk hasonlóan a Jehova és az embertársaink iránt érzett mélységes szeretetünk késztet minket arra, hogy részt akarjunk venni teljes mértékben a prédikálómunkában, melyet Isten adott nekünk. Ha ilyen szeretet van bennünk, felismerjük, hogy személyes, Istentől kapott felelősségünk hirdetni a jó hírt. Ha pozitívan és értékelően elmélkedünk mindazon, amit Jehova értünk tett, hogy az „örök élet” felé tereljen minket, akkor arra érzünk késztetést, hogy mondjuk el másoknak ugyanezeket a csodálatos igazságokat, melyeket mi is teljes szívből hiszünk (1Tim 6:19).

¹² Ha továbbra is elfoglaltak maradunk a prédikálómunkában, a Jehova és az emberek iránti szeretetünk egyre nagyobb lesz, ami arra késztet minket, hogy még többet vegyünk részt az ajtóról ajtóra végzett szolgálatban, és hogy a tanúskodás többi lehetséges formáját is végezzük. Kihasználjuk az adódó alkalmakat, hogy kötetlen formában tanúskodjunk a rokonainknak, a szomszédainknak és az ismerőseinknek. Bár a legtöbb ember valószínűleg visszautasítja a jó hírt, melyet felkínálunk nekik, és némelyek megpróbálnak akadályozni minket a Királyság hirdetésében, mi mégis belső örömet érzünk. Miért? Azért, mert tudjuk, hogy mi megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy tanúskodjunk a Királyságról, és segítsünk az embereknek elnyerni a megmentést. Jehova pedig meg fogja áldani az erőfeszítéseinket, melyeket azért teszünk, hogy megtaláljuk a helyes szívállapotú embereket. Még ha nagy nyomás nehezedik is ránk az életben, és Sátán megpróbálja elrabolni az örömünket, akkor is meg tudjuk őrizni szilárd meggyőződésünket, és a tanúskodás során kimutatott buzgalmunkat. Ha megtesszük mindannyian a magunkét, akkor ennek eredményeként olyan erősek és buzgók lesznek a gyülekezetek, mint a thessalonikai gyülekezet volt.

¹³ Sose add fel, ha próba ér: Olyankor is meggyőződésre van szükségünk, ha különféle próbák érnek minket (1Pét 1:6, 7). Jézus világosan megmondta a tanítványainak, hogy ha követik őt, ’gyűlöletesek lesznek minden nép előtt az ő nevéért’ (Máté 24:9). Pál és Silás ezt átélte, amikor Filippiben volt. A Cselekedetek könyve 16. fejezetében található beszámoló azt mondja, hogy Pált és Silást a belső börtönbe vetették, és kalodába zárták. A börtön fő része általában egy udvarból vagy előcsarnokból és a közelében levő cellákból állt, ahova eljutott a fény és a levegő. A belső börtönben azonban nem volt világítás, és rossz volt a szellőzése. Pálnak és Silásnak e borzalmas helyen sötétséget, hőséget és bűzt kellett elviselnie. El tudod képzelni, mennyire fájhatott nekik, hogy órákon át kalodába voltak zárva, a korbácsütésektől sebes és vérző háttal?

¹⁴ Pál és Silás mindeme próba ellenére hűséges maradt. Szívbéli meggyőződést tanúsítottak, ami megerősítette őket, hogy Jehovát szolgálják a próba ellenére. A 16. rész 25. verséből látható meggyőződésük, amely vers azt mondja, hogy Pál és Silás „imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent”. Igaz ugyan, hogy a belső börtönben voltak, mégis olyannyira biztosak voltak abban, hogy Isten helyesli tettüket, hogy épp elég hangosan énekeltek ahhoz, hogy más rabok is hallják! Nekünk is hasonló meggyőződésünknek kell lennie, amikor próba éri a hitünket.

¹⁵ Számtalan próba elé állít minket az Ördög. Némelyeknél ez abban nyilvánulhat meg, hogy üldözi őket a családjuk. Sok testvérünknek jogi támadással kell szembenéznie. Mások hitehagyottak ellenségeskedésével kerülhetnek szembe. Vannak, akiknek anyagi nehézségeik adódnak, és aggódnak, hogyan tudják fedezni a kiadásaikat. A fiataloknak az iskolában a társaktól jövő nyomással kell megbirkózniuk. Hogyan tudjuk sikeresen kiállni ezeket a próbákat? Mire van szükség meggyőződésünk kimutatásához?

¹⁶ Mindenekelőtt szoros, személyes kapcsolatban kell maradnunk Jehovával. Amikor Pál és Silás a belső börtönben voltak, nem arra használták az idejüket, hogy panaszkodjanak a sorsuk miatt, vagy hogy sajnálják magukat. Azon nyomban Istenhez fordultak imában, és dicsőítő éneket énekeltek neki. Miért? Azért, mert szoros, személyes kapcsolatuk volt égi Atyjukkal. Felismerték, hogy az igazságosságért szenvednek, és hogy Jehova kezében van a szabadulásuk (Zsolt 3:9).

¹⁷ Napjainkban, ha próbákkal kerülünk szembe, mi is Jehovától várjuk a segítséget. Pál arra buzdít minket, keresztényeket, hogy ’tárjuk fel kívánságainkat az Isten előtt, és az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat’ (Fil 4:6, 7). Milyen vigasztaló a tudat, hogy Jehova nem hagy magunkra a próbákban! (És 41:10). Mindaddig velünk van, míg igaz meggyőződéssel őt szolgáljuk (Zsolt 46:8).

¹⁸ A meggyőződés kimutatásában még nagyon fontos segítség, ha elfoglaltak maradunk Jehova szolgálatában (1Kor 15:58). Pált és Silást azért vetették börtönbe, mert szorgalmasan prédikálták a jó hírt. Vajon nem prédikáltak többé a próbáik miatt? Dehogynem. Folytatták a prédikálást még a börtönben is, utána pedig, amikor kiszabadultak, elutaztak Thessalonikába, és elmentek a zsidók zsinagógájába, hogy ’vetekedjenek velük az írásokból’ (Csel 17:1–3). Ha szilárd bizonyosság van bennünk, szilárdan hiszünk Jehovában, és meg vagyunk győződve arról, hogy nálunk van az igazság, akkor semmi „nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róma 8:35–39).

¹⁹ A szilárd meggyőződés modern kori példái: Sok kiváló példakép van napjainkban is, aki Pálhoz és Siláshoz hasonlóan szilárd meggyőződésről tett bizonyságot. Egy testvérnő, aki túlélte az auschwitzi koncentrációs tábort, elmondja, milyen megingathatatlan hitet és meggyőződést tanúsítottak ott a testvérek és testvérnők. A következőket mondja: „Egy kihallgatás alkalmával egy tiszt ökölbeszorított kézzel jött felém. »Mit csináljunk veletek?« — kiáltotta. »Ha letartóztatunk benneteket, nem törődtök vele. Ha börtönbe zárunk, cseppet sem bánjátok. Ha koncentrációs táborba küldünk, nem ejt kétségbe benneteket. Ha halálra ítélünk, csak álltok közömbösen. Mit tudnánk veletek csinálni még?«” Milyen hiterősítő látni, micsoda hitük volt testvéreinknek még az ilyen borzalmas körülmények között is! Szüntelenül Jehovától várták a segítséget, hogy ki tudjanak tartani.

²⁰ Biztos emlékszünk sok testvérünk meggyőződésére, akik az etnikai gyűlölet ellenére is kimutatták meggyőződésüket az elmúlt években. A felelős testvérek bár veszélyes helyzetbe kerülhetnek emiatt, elszántan igyekeznek, hogy testvéreik és testvérnőik megkapják a szellemi táplálékot. Mindannyian hűségesek maradtak azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy ’egy ellenük készült fegyver sem lesz jó szerencsés’ (És 54:17).

²¹ Sok testvérünknek és testvérnőnknek nem hívő házastársa van, mégis erős hitet és kitartást tanúsítanak. Guadeloupén egy testvérrel szemben nagyon ellenséges volt nem hívő felesége. Azért, hogy kedvét szegje, és megakadályozza őt abban, hogy eljárjon a keresztény összejövetelekre, nem készített neki ennivalót, nem mosott, nem vasalt rá, és nem foltozta meg a ruháit sem. Napok teltek el úgy, hogy egy szót sem szólt hozzá. De mivel a testvér kimutatta szívbéli meggyőződését, hogy Jehovát akarja szolgálni, és hozzá fordult imában segítségért, mindent el tudott viselni. Mennyi ideig? Mintegy 20 éven át, amikorra a felesége szívállapota fokozatosan megváltozott. A testvér végül örülhetett, ugyanis a felesége elfogadta Isten Királyságának a reménységét.

²² Végül pedig ne feledkezzünk meg fiatal testvéreink és testvérnőink szilárd meggyőződéséről, akik nap mint nap iskolába járnak, és meg kell birkózniuk a társaktól jövő nyomással és egyéb kihívásokkal. Azzal kapcsolatban, hogy nyomást gyakorolnak a fiatalokra, hogy alkalmazkodjanak a többiekhez, egy fiatal Tanú-lány ezt mondta: „Az iskolában mindenki arra buzdít, hogy légy egy kicsit lázadó. A többiek jobban tisztelnek, ha valami merész dolgot csinálsz.” Micsoda nyomás nehezedik fiataljainkra! Szilárdan el kell határozniuk az elméjükben és a szívükben, hogy ellenállnak a kísértésnek.

²³ Sok fiatalnak sikerül megőriznie feddhetetlenségét a próbák ellenére. Jó példa erre egy fiatal testvérnő esete, aki Franciaországban él. Egyik nap az ebéd után néhány fiú megpróbálta arra kényszeríteni, hogy csókolja meg őket, de a lány imádkozott, szilárdan ellenállt, így a fiúk otthagyták. Később az egyikük visszament a lányhoz, és elmondta neki, mennyire csodálja a bátorságáért. A testvérnő nagyszerűen tudott neki tanúskodni a Királyságról, és elmagyarázta, milyen magas irányadó mértékeket állít fel Jehova mindazoknak, akik szeretnék elnyerni a Királyság áldásait. A tanév folyamán az egész osztály előtt is beszélt a hitéről.

²⁴ Milyen nagyszerű kiváltság azok között lenni, akiket Jehova szívesen felhasznál arra, hogy szilárd meggyőződéssel beszéljenek az akaratáról! (Kol 4:12). Ezenkívül csodálatos lehetőségünk van bebizonyítani feddhetetlenségünket, amikor oroszlánszerű Ellenfelünk, Sátán, az Ördög, támadást intéz ellenünk (1Pét 5:8, 9). Sose feledd, Jehova arra használja fel a Királyság-üzenetet, hogy megmentést szerezzünk mind magunknak, akik prédikáljuk, mind pedig azoknak, akik hallgatnak ránk. Döntéseink és életünk nap mint nap bizonyítsák azt, hogy a Királyságot tesszük első helyre. Prédikáljuk a jó hírt továbbra is szilárd meggyőződéssel!