A kongresszusok alkalmat adnak az örvendezésre!
1 Jehova Tanúi kongresszusai mindig nagy örvendezésre adnak alkalmat. Ezek az összejövetelek már több mint száz éve hozzájárulnak a szervezetünkben tapasztalt növekedéshez. A kicsiny kezdetektől fogva látjuk Jehova gazdag áldását az egész világra kiterjedő munkánkon. A mi korunkban rendezett első kongresszuson, melyet 1893-ban tartottak Chicagóban (Egyesült Államok), a 360 fős hallgatóságból összesen 70-en keresztelkedtek meg annak jelképéül, hogy átadták magukat Jehovának. A tavalyi „Isten szavának cselekvői” jeligéjű kerületkongresszusi sorozaton világszerte összesen 9 454 055-en vettek részt, és 129 367-en keresztelkedtek meg. Milyen csodálatos ok az örvendezésre!
2 Isten népének összejövetelei már a bibliai idők óta kiemelkedő alkalmak voltak a Jehovától jövő oktatás továbbadására. Ezsdrás és Nehémiás idejében a nép „kora reggeltől fogva mind délig” hallgatta a Törvény felolvasását (Neh 8:2, 3). Mivel a nép ekkor jobban megértette a Törvényt, „nagy vígasság” támadt (Neh 8:8, 12). Mi is örülünk, hogy a kongresszusokon nagyszerű alkalmunk van arra, hogy kitűnő oktatásban részesüljünk, és szellemi táplálékot vegyünk magunkhoz „a kellő időben”, melyről Jehova gondoskodik „a hű és értelmes rabszolga” révén (Máté 24:45). Jézus azt mondta, hogy az embernek „minden kijelentéssel [kell élnie], amely Jehova szájából származik”, ezért elmondhatjuk, hogy a kongresszusok létfontosságúak a szellemi jólétünkhöz (Máté 4:4).
3 Minden erőfeszítést megér, hogy ott legyünk! Mindannyian tűzzük ki célul magunknak, hogy végig ott leszünk az idei „Isten szavának tanítói” kerületkongresszuson. Tervezzük úgy, hogy mindennap korán érkezünk, és végig ott maradunk, hogy „áment” mondhassunk a befejező imára. Ehhez talán változtatnunk kell az időbeosztásunkon. Lehet, hogy nem lesz könnyű szabadságot kérni a munkahelyünkön, hogy elmehessünk a kongresszusra. Szilárdan ragaszkodjunk az elhatározásunkhoz, semmit se bízzunk a véletlenre. Ha szállásra és/vagy az odajutásban segítségre van szükségünk, idejében tegyünk lépéseket. Bármilyen erőfeszítést kell is tennünk, megéri!
4 Jehova népe nem pénzben méri a kongresszuson való részvétellel járó áldásokat. Figyeld meg néhány személy példáját, aki elhatározta, hogy részt vesz Jehova Tanúi 1958-as „Isteni akarat” nemzetközi kongresszusán New Yorkban. Egy testvér két hétre felfüggesztette építkezési vállalkozását, hogy önként felajánlja a segítségét, és részt vehessen a kongresszuson. A Virgin-szigeteken egy testvér több mint két hektár földet eladott, hogy családjának mind a hat tagja részt vehessen a kongresszuson. Egy fiatal házaspár eladta a motorcsónakját, hogy mindhárom gyermekét magával vihesse a kongresszusra. A legkisebb gyermek két hónapos volt, a legnagyobb pedig hétéves. Kaliforniában három vér szerinti testvérnek azt mondták, hogy ha hiányozni fognak a munkahelyükről, már nem lesz meg az állásuk, mire visszajönnek. Ez azonban nem tartotta vissza őket attól, hogy elutazzanak erre az emlékezetes kongresszusra.
5 Jehova megáldja őszinte erőfeszítéseinket: Jehova látja és megáldja népe erőfeszítéseit (Héb 6:10). Akik például ott voltak 1950-ben a „Teokrácia növekedése” kongresszuson, azok hallhatták a mérföldkőnek számító „A dolgok új rendszerei” című előadást. Frederick Franz testvér mindenkinek felkeltette az érdeklődését a következő kérdéssel: „Boldoggá tenné-e ezt a nemzetközi kongresszust annak a tudata, hogy itt, ma este, közöttünk tartózkodik az új föld számos jövőbeni fejedelme?” Több mint 50 év elteltével még mindig örülünk, hogy tisztázódott a Zsoltárok 45:17 jelentése.
6 A tavalyi kerületkongresszus után egy családfő a következő értékelő szavakat írta: „Testvérek, nem is tudjátok, mennyire életmentő volt ez a kongresszus. A családommal a munka miatt költöztünk a városba, de közben a szellemiségünk hanyatlani kezdett . . . Elhanyagoltuk keresztényi kötelezettségeinket. Már egyáltalán nem jártunk összejövetelekre, és nem vettünk részt a szolgálatban . . . Ez a kongresszus életre keltett bennünket; most újból kezdünk szellemi célokat kitűzni, és dolgozunk a megvalósításukon.”
7 Jehova ellát minket a szükséges szellemi táplálékkal. Gazdagon megteríti az asztalt a kongresszusainkon. Gondoskodásáért érzett hálánk hasonló szavak elmondására kell hogy késztessen, mint amelyeket Kornéliusz mondott, amikor Péter apostol elment hozzá: „Most hát mindannyian jelen vagyunk az Isten előtt, hogy meghallgassuk mindazt, aminek az elmondását Jehova megparancsolta neked” (Csel 10:33). Tűzzük ki hát célul, hogy ’jelen leszünk az Isten előtt’ az idei „Isten szavának tanítói” kerületkongresszus összes ülésszakán, és örvendezni fogunk!