Ne tétovázzunk!
1 Amikor indulnánk, hogy ajtóról ajtóra prédikáljunk, talán nem is a házigazdák ajtaja okozza a legnagyobb gondot, hanem a mi saját „ajtónk”. Az alkalmatlanság érzése miatt talán tétovázunk, és nem megyünk el, hogy elmondjuk az igazságot „mindenfajta embernek” (1Tim 2:4). Mégsem szabad tétováznunk a jó hír prédikálásával kapcsolatban. Miért nem?
2 Jehova üzenetét visszük: Jehova a Biblia által közli a szavait. Amikor elvisszük ezt az üzenetet másoknak, Isten gondolatait közöljük, nem a saját gondolatainkat (Róma 10:13–15). Ha valaki visszautasítja a Királyság-üzenetet, az valójában Jehovát utasítja vissza. De azért nem csüggedünk el. Bízunk abban, hogy ez az üzenet kedvező fogadtatásra talál azoknál, akik sóvárognak a világ állapotának megváltozása után, és tudatában vannak szellemi szükségletüknek (Ez 9:4; Máté 5:3, 6).
3 Jehova vonzza az embereket: Lehet, hogy valaki, aki a múltban nem volt hajlandó meghallgatni minket, most már fogékony, mivel megváltoztak a körülményei, és meglágyult a szíve. Jehova talán most kifejezi iránta a jóakaratát, és „vonzza őt” (Ján 6:44, 65). Amikor ez a helyzet, készen szeretnénk állni, hogy Jehova felhasználjon bennünket, és követni szeretnénk az angyali irányítást az ilyen személyek felkutatásában (Jel 14:6).
4 Isten a szellemét adja nekünk: A szent szellem segítségével ’bátorsággal beszélhetünk Jehova felhatalmazása által’ (Csel 14:1–3). Ha észben tartjuk, hogy ilyen hatalmas támogatást élvezünk a szolgálatunk során, akkor nem vonakodunk elmondani az igazságot a szomszédainknak, munkatársainknak, iskolatársainknak, rokonainknak, sem művelt vagy gazdag embereknek.
5 Jézus megtanított a prédikálás módjára: Jézus gondolatébresztő kérdéseket, gyakorlatias szemléltetéseket és Írás szerinti érvelést alkalmazott. Egyszerűen, vonzó módon, szívből magyarázta el az igazságot. Ezek a módszerek még ma is a legjobbaknak mondhatók (1Kor 4:17). Prédikálásunk körülményei változóak lehetnek, de az erőteljes Királyság-üzenet ugyanaz marad.
6 Abban a kiváltságban van részünk, hogy Jehova felhasznál minket arra, hogy egyedülálló és életbe vágóan fontos segítséget nyújtsunk az embereknek. Ne tétovázzunk! Legyünk bátrak, és engedjük, hogy Jehova „megnyissa nekünk a beszéd ajtaját”, hogy elmondhassuk másoknak a jó hírt (Kol 4:2–4).