Akadályoz valami a prédikálásban?
1 Az emberek többsége szinte ki sem látszik a tennivalókból. Jehova Tanúi pedig különösképpen elfoglaltak: tanulmányozzák Isten Szavát, eljárnak a gyülekezeti összejövetelekre és a szántóföldi szolgálatba. Ezenkívül szorgalmasan igyekeznek ellátni a feladataikat a munkahelyükön, a háztartásban és az iskolában — és sok más dolguk is van, mely igénybe veszi az idejüket. A családfőkre különösen nagy teher nehezedik.
2 Sok helyen rosszak a gazdasági körülmények, ezért a családfőknek sok idejükbe és energiájukba kerül a napi betevő előteremtése. Megerőltető munkájuk igénybe veszi idejük és erejük nagy részét, így alig marad valami a prédikálásra. Mivel a családjukról való anyagi gondoskodás alól nem bújhatnak ki, néhányan talán úgy érzik, hogy csak kismértékben tudnak részt venni a szolgálatban (1Tim 5:8). Az igaz, hogy az életszükségleti cikkek megszerzése manapság nagy terheket ró az emberekre, de ez nem jelenti azt, hogy a munkánknak akadályoznia kell bennünket a jó hír prédikálásában (Márk 13:10). Vegyük hát szemügyre a valós helyzetünket!
3 Mivel a világ színtere folyton változik, egy családfő úgy érezheti, nagyon sok időt kell a munkájával töltenie, hogy anyagi tartalékokra tudjon szert tenni arra az esetre, ha netán váratlanul válsághelyzet állna elő (1Kor 7:31). Igaz, ha valaki többet dolgozik, talán gyarapodnak az anyagi javai, és több lehetősége van kikapcsolódni meg szórakozni, de ez vajon boldogabbá és elégedettebbé teszi a családot, ha a szellemi tevékenységek rovására megy, és nem tud rendszeresen részt venni az összejöveteleken? Biztosan minden olyasmit el szeretnénk kerülni, ami veszélybe sodorhatja a szellemiségünket. Bölcsességre vall, ha megfogadjuk Jézus tanácsát, hogy ’az égben halmozzunk kincseket’, és ’Istenre nézve legyünk gazdagok’ (Máté 6:19–21; Luk 12:15–21).
4 Keresd először a Királyság-érdekeket: Jézus arra tanította követőit, hogy a szellemi érdekeket helyezzék minden más elé. Így ösztönözte őket: „Soha ne aggódjatok hát, és ne mondjátok: »Mit fogunk enni?«, vagy: »Mit fogunk inni?«, vagy: »Mit fogunk felvenni?«” Miért tanácsolta ezt nekik? Utána megmagyarázta: „Mert tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre.” Ha valóban meg vagyunk győződve erről, nem lesz akadály, ami meggátolhatna bennünket abban, hogy megfogadjuk Jézus következő szavait: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb [szükséges anyagi] dolgok mind megadatnak nektek ráadásként.” Isten gondoskodik arról, hogy meglegyen, amire szükségünk van! (Máté 6:31–33). Most egyáltalán nem annak van itt az ideje, hogy engedjük, hogy elterelje a figyelmünket a megélhetés felőli indokolatlan aggodalmaskodás vagy az a vágy, hogy jó anyagi körülmények között éljünk egy olyan rendszerben, mely hamarosan a múlté lesz (1Pét 5:7; 1Ján 2:15–17).
5 A munka célja elsősorban az, hogy az ember el tudja tartani belőle magát. De mi az, amire szükségünk van? Pál apostol ezt írta: „ha van élelmünk és ruházatunk meg hajlékunk, elégedettek leszünk ezekkel.” Vajon többre törekszünk ennél? Ha igen, akkor azokat a következményeket arathatjuk le, amelyekre Pál figyelmeztetett: „Akiknek . . . elhatározásuk, hogy gazdagok lesznek, azok kísértésbe, csapdába, sok értelmetlen és káros kívánságba esnek, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embereket” (1Tim 6:8, 9; Máté 6:24; Luk 14:33). Miből vehetjük észre, hogy szertelen kívánságaink akadályoznak?
6 Ha a munkánk miatt pusztán elenyésző mértékben veszünk részt a szántóföldi szolgálatban, vagy nem érezzük fontosnak, hogy áldozatokat hozzunk a jó hírért, akkor bizony kiigazításra szorul a fontossági sorrendünk (Héb 13:15, 16). Ha szerényebb életmódra váltunk, az nagy lépés lehet afelé, hogy eltávolítsuk a prédikálásunk elől ezt az akadályt. Az időnket és az erőnket mindig úgy kell felhasználnunk, hogy a Királyság-érdekek elsőbbséget élvezzenek.
7 Ez a munka nem hiábavaló: Pál arra buzdított, hogy ’mindig bőven legyen tennivalónk az Úr munkájában, tudva azt, hogy fáradozásunk nem hiábavaló az Úrral kapcsolatban’ (1Kor 15:58). „Az Úr munkája” elsősorban a Királyság prédikálását és a tanítványképző munkát jelenti (Máté 24:14; 28:19, 20). Ha szeretnénk a lehető legteljesebb mértékben kivenni a részünket ebből a munkából, minden héten be kell terveznünk a szántóföldi szolgálatot, és törekedjünk rá, hogy az erre szánt időt semmi másra ne használjuk fel (Ef 5:15–17). Így sem a munkánk, sem más nem fog akadályozni a szolgálatunkban.
8 Amikor rendelkezésre bocsátjuk magunkat, hogy megosszuk a bibliai igazságokat másokkal, részünk lehet az adakozásból fakadó, rendkívüli boldogságban (Csel 20:35). A Királyságot prédikálva bizalommal tekinthetünk a jövőbe, ’mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzen a munkánkról és a szeretetről, amelyet neve iránt tanúsítottunk’ (Héb 6:10).