Ha bőven vetünk, gazdag áldásokban lesz részünk
1 Mindannyian várakozással tekintünk előre az Isten Szavában található nagyszerű ígéretek beteljesedésére. Jehova már most sok olyan áldást áraszt ránk, amely örömtelibbé teszi az életünket. De az, hogy ebből személy szerint mennyit merítünk, nagymértékben azon múlik, hogy mekkora erőfeszítést teszünk. Pál apostol azt írta, hogy „aki bőven vet, bőven is fog aratni” (2Kor 9:6). Vizsgáljunk meg két területet, ahol érvényes ez az alapelv.
2 A szolgálatunkban: Sok áldást eredményez az, ha megosztjuk a jó hírt másokkal, amikor lehetőségünk van tanúskodni (Péld 3:27, 28). Dicséretre méltó, hogy sokan bőven vetnek azáltal, hogy fokozottabban vesznek részt a szolgálatban, például kisegítő vagy általános úttörőként. Mindannyian tudunk bőven vetni, ha mindenhol lelkiismeretesen ápoljuk az érdeklődést, és bibliatanulmányozást kínálunk fel, amikor csak alkalom kínálkozik rá (Róma 12:11). Fáradozásunk eredménye az lesz, hogy építő élményekkel gazdagodunk, és több örömünk lesz a szolgálatunkban.
3 A Királyság-érdekek előmozdítása által: Pál az anyagi adakozással kapcsolatban említette, hogy valaki „bőven vet” (2Kor 9:6, 7, 11, 13). Ma fizikai és anyagi vonatkozásban sok mindent tehetünk a Királyság-érdekek előmozdításáért. Segíthetünk a Királyság-termek és kongresszusi termek építésénél. Részt vehetünk az igaz imádat ezen központjainak a takarításában és karbantartásában. Továbbá hozzájárulhatunk anyagilag a gyülekezetünk kiadásainak és a világméretű Királyság-prédikáló és tanítványképző munka költségeinek fedezéséhez. Miközben mindannyian megtesszük a magunk részét, örömmel látjuk Jehova bőséges áldását ezen az általa elrendelt munkán (Mal 3:10; Luk 6:38).
4 Isten Szava arra buzdít minket, hogy ’a jóban munkálkodjunk, kiváló cselekedetekben legyünk gazdagok, bőkezűek legyünk, készek arra, hogy osztozzunk’. Megfogadva ezt az intést, már most gazdag áldásokban van részünk, és emellett ’biztonságban kiváló alapot gyűjtünk magunknak kincsként a jövőre és az eljövendő valódi életre’ (1Tim 6:18, 19).