A jó gondolatközlés titka
1 Csak úgy tudjuk teljesíteni a prédikálásra és tanítványképzésre vonatkozó megbízatásunkat, ha gondolatokat közlünk másokkal (Máté 24:14; 28:19, 20). A gondolatközlés még barátok közt is nehézséget okozhat. Mi segíthet nekünk, hogy el tudjuk mondani a jó hírt idegeneknek?
2 Idegenből barát: Próbáld azoknak a helyébe képzelni magad, akiknek tanúskodsz. A mai világban érthető, hogy némelyek gyanakvással fogadják az idegeneket, sőt félnek tőlük. Ez akadályt gördíthet a beszélgetés elé. Hogyan oszlathatod el azoknak az aggályait, akikkel találkozol? Mielőtt akár csak egy szót szólnánk is, valamit már a szerény megjelenésünkkel is közlünk. Jól rendezett ruhánk és méltóságteljes viselkedésünk szerepet játszik abban, hogy csökkenjenek az emberek félelmei (1Tim 2:9, 10).
3 A beszélgetésben segítségünkre van a nyugodt, barátságos magatartás is. Ez megnyugtatja a beszélgetőpartnerünket, és így talán szívesebben meghallgat minket. Jól fel kell készülnünk, hogy ezt sikerüljön megvalósítanunk. Ha tudjuk, mit fogunk mondani, nem leszünk annyira idegesek. Nyugalmunk vonzóvá teheti az üzenetünket. Egy asszony ezt mesélte arról, amikor egy Tanú járt nála: „Emlékszem, hogy mosolygott, és béke tükröződött az arcán. Felkeltette a kíváncsiságomat.” Ezért ez az asszony meghallgatta a jó hírt.
4 Megnyerő tulajdonságok: Őszintén érdeklődjünk mások iránt! (Fil 2:4). Ezt egyebek közt úgy tehetjük meg, ha nem uraljuk a beszélgetést. Elvégre a kommunikációhoz az is hozzátartozik, hogy meghallgatjuk a másikat. Ha megkérdezzük a beszélgetőpartnerünk véleményét, és érdeklődéssel figyelünk rá, amikor kifejti gondolatait, akkor érezni fogja, hogy törődünk vele. Tehát miközben az illető beszél, ne azon legyünk, hogy minél hamarabb visszatérhessünk a gondolatsorra, amire felkészültünk. Dicsérjük meg, ha ezt őszintén indokoltnak érezzük, és próbáljunk meg arra építeni, amit mond. Ha a szavaiból kiderül, hogy valami fontos neki, alakítsuk aszerint a mondandónkat, ami foglalkoztatja.
5 A szerénység és az elmebeli alázatosság olajozottá teszi a beszélgetést (Péld 11:2, Újfordítású; Csel 20:19). Az emberek azért vonzódtak Jézushoz, mert „szelíd érzületű és alázatos szívű” volt (Máté 11:29). A fölényeskedés viszont taszít. Ezért bár szilárdan meg vagyunk győződve róla, hogy nálunk van az igazság, bölcs módon kerüljük a dogmatikus kijelentéseket.
6 Mi a teendő akkor, ha a beszélgetőpartnerünk kijelentéseiből az derül ki, hogy olyasmiben hisz, ami nincs összhangban a Biblia tanításával? Feltétlenül helyre kell igazítanunk? A maga idejében igen, de nem kell mindjárt az első látogatásnál erre törekednünk. Gyakran célravezetőbb, ha olyan gondolatokra építünk, amelyekben egyetértünk, mielőtt azokat a bibliai tanításokat osztanánk meg vele, amelyeket talán nehezebben tud elfogadni. Ehhez türelemre és tapintatra van szükség. Pál szép példát mutatott ebben, amikor az Areopágusz bíráinak tanúskodott (Csel 17:18, 22–31).
7 Mindenekfölött az önzetlen szeretet járul hozzá a jó gondolatközléshez. Jézushoz hasonlóan nekünk is szánalmat kell éreznünk azok iránt, akik „elcsigázottak és hányt-vetettek . . . , mint a pásztor nélküli juhok” (Máté 9:36). Ez arra ösztönöz bennünket, hogy elvigyük nekik a jó hírt, és segítsünk, hogy az élethez vezető útra léphessenek. A szeretet üzenetét hirdetjük, adjuk hát tovább szeretetteljesen. Így Jehova Istent és Jézus Krisztust utánozzuk, akik a legkiválóbb gondolatközlők az egész világegyetemben.