„Nem érdekel”
1 Bizonyos vidékeken mindennapos dolog, hogy így fogadják az üzenetünket. Mi segíthet, hogy ne szegje kedvünket a területünkön tapasztalható közöny? Hogyan csigázhatjuk fel az emberek érdeklődését a jó hír iránt?
2 Őrizzük meg az örömünket! Ha átgondoljuk, hogy miért is közönyös sok ember, az segít megőriznünk az örömünket. Azok, akiknek az evolúció elméletét tanították, vagy akik egy ateista társadalomban nőttek fel, valószínűleg nincsenek tudatában a Biblia értékének. Mások talán elkeserednek a vallásokban megfigyelhető képmutatás miatt. Vannak, akiknél a közöny a csalódottság és a reményvesztettség tünete (Ef 2:12). Némelyek azért ’nem vesznek észre semmit’, mert annyira nyomasztják őket az aggodalmaik (Máté 24:37–39).
3 Bár olykor barátságtalanul bánnak velünk, mégis élvezhetjük a szolgálatunkat, mivel tudjuk, hogy fáradozásunkkal Jehovát dicsőítjük (1Pét 4:11). És miközben az igazságról beszélünk — akár olyanoknak is, akik még nem értékelik —, megerősödik a hitünk. Próbáljuk meg úgy látni a területünkön élő embereket, ahogy Jehova. Ő megsajnálta Ninive lakóit, akik ’jobb és bal kezük között sem tudtak különbséget tenni’ (Jón 4:11). Akik a területünkön laknak, azoknak szükségük van a jó hírre! Ezért ne adjuk fel, hanem igyekezzünk felkelteni az érdeklődésüket a Biblia üzenete iránt.
4 Beszéljünk helyi témákról! A bevezetőnkben felhozhatnánk például egy olyan témát, amely érdekli a környéken lakókat, és megkérdezhetnénk a házigazdát, hogy mi a véleménye. Figyeljünk a válaszára, majd mutassuk meg neki a Biblia vigasztaló üzenetét az őt foglalkoztató témákkal kapcsolatban. Egy helyi tragédia után egy Tanú minden ajtónál elmondta, hogy őszintén sajnálja, ami történt. „Az emberek egyszeriben megnyíltak — mondta. — Sok nagyszerű beszélgetésem volt aznap, mivel érdeklődést mutattam az életük iránt.”
5 Isten Királysága az emberek összes gondját meg fogja oldani. Próbáljunk rájönni, hogy mi aggasztja leginkább a házigazdát. Talán megengedi, hogy elmondjuk neki a Biblia reményt keltő üzenetét. Ha mégsem, akkor is megeshet, hogy „máskor” szívesen meghallgatja valamelyikünket (Csel 17:32).